Kerekasztal-beszélgetést szervezett az MNB tanszék május 10-én a Rethinking Economics kezdeményezés alapján arról, hogyan viszonyulnak a mainstream közgazdaságtani modellek a természetes környezet korlátaihoz és a klímaváltozáshoz. A beszélgetésben részt vett Zsóka Ágnes, a BCE egyetemi tanár, Ungvári Gábor és Felsmann Balázs a BCE REKK kutatási főmunkatársai. Mindhárman elsősorban mikroökonómiai megközelítésből vizsgálják a hulladékgazdálkodást, a vízgazdálkodást, illetve az energiahatékonyságot.
Konszenzus volt atekintetben, hogy a mikroökonómiai, piaci modellek kiválóan megfelelnek a környezeti és energiagazdálkodási problémák kezelésére, árazására. A technológiai fejlődés azonnal beilleszthető a mikroökonómiai modellekbe. Jól modellezhető a megújuló technológiákkal egyre rugalmasabbá váló energiapiac, és a kiérlelt technológiai megoldások költségcsökkenése. Kevésbé közgazdasági, mint inkább társadalmi probléma, hogy képes-e a társadalom pontosan meghatározni, mire optimalizál. Vélt célok vagy valós igények alapján határozzák-e meg az ösztönzőket? Többek között az EU agrártámogatási rendszere a gyenge minőségű földeken is arra ösztönzi a területhasználókat a földalapú támogatással, hogy eladhatatlan gabonát termesszenek vagy ártereket, belvizes területeket is bevessenek, ahelyett, hogy megújuló energiát termelő erdőt telepítenének, amely ráadásul hozzájárul a terület lokálisan alacsonyabb hőmérsékletéhez is. Az árazási modellek is kifinomultak a csúcsidőszakok és torlódások kezelésére. Mégis, a közszolgáltatásként üzemelő infrastruktúrák (pl. belvízszivattyúzás) esetén átlagárazást alkalmaznak, ami csúcsidőszakban torlódáshoz, nem hatékony megoldáshoz vezet.
Kérdés tehát, hogy megfelelő célokat határoz-e meg az állami szintű szakpolitika amikor bizonyos átalánydíjakat vagy adóösztönzőket alkalmaz akár a vízkárok elhárítására, akár a zöldenergia terjesztésére, akár az üvegházhatású gázok kibocsájtásának mérséklésére. Ugyanis a háztartási és vállalati szféra jellemzően rugalmasan reagál a gazdaságpolitikai ösztönzőkre. Andrásfalvy Bertalan nyomán elhangzott, hogy a környezet ott sérül, ahol az emberek közötti viszony sérül. Azaz amit mi piaci kudarcnak látunk, sokszor a közösség kudarca.
Végül arra a kérdésre, hogy kezelhető-e másképp a környezet, mint erőforrás, arra jutott a beszélgetés, hogy a közgazdaságtan alapvetően a társadalmi igények modellezésére szolgál, így a közgazdasági modellekben nem emelhető ki a környezet az erőforrások közül. Az már nem közgazdasági modell, amelyben a természetes környezetnek van primátusa. Legalábbis amíg a társadalom nézőpontja nem változik meg gyökeresen a kérdésben…
Kutasi Gábor
Kép forrása: pixabay.com
