Egy alaptalan jövedelem (1. rész)

A politikusokat sokszor nem korlátozza a matematika szigora vagy a számok logikája. Így volt ez 2009. február 16-án is, amikor Nancy Pelosi demokrata vezető fő érve Obama gazdaságélénkítő csomagjának mihamarabbi elfogadása mellett az volt, hogy a csomag hiányában minden hónapban 500 millió amerikai veszíti el a munkáját (az idézet megtalálható például itt). Amennyiben ez a becslés igaz lett volna, úgy valóban nem lett volna túl sok ideje hezitálni a képviselőknek, hiszen 11 éve az USA teljes lakossága alig volt több 300 milliónál. Ennek következtében nagyjából fél hónap után még a nyugdíjasok és a csecsemők is állás nélkül maradtak volna.

Hasonló érzésünk lehet akkor, amikor a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) pártolóinak érveit hallgatjuk. Sokat beszélnek ugyanis az indokoltságáról, a vélt pozitív társadalmi hatásairól, az igazságosságról és a mélyszegénység megszűnéséről. A rendszer fedezetével kapcsolatban azonban jellemzően nem kapunk mást, mint homályos utalásokat. Most induló sorozatunkban az FNA eddig homályban maradó aspektusaival fogunk foglalkozni. Ebben az írásban azt vizsgáljuk, mit jelentene a magyarok számára a rendszer bevezetése akkor, ha annak költségeit minden évben szétosztanánk a társadalom egészére, annak teherviselő képességének megfelelően. A korrekció kizárólag jövedelmi ágon történik. Nem történik tehát sem monetáris, sem pedig hitelből történő finanszírozás, és nem alkalmazunk időbeni redisztribúciót sem. Vizsgálataink során csak a munkajövedelmi hatásokkal foglalkozunk.

A nyugdíjas is állampolgár

Az alábbi ábra azt mutatja, hogyan alakultak 2019-ben az éves nettó magyar jövedelmek forintban számítva:

Éves nettó magyar jövedelmi percentilisek, forintban

Forrás: Eurostat

A jövedelemmel rendelkező magyarok 90 százaléka legalább havi nettó 88 ezer forint bevétellel rendelkezett 2019-ben. A medián jövedelem pedig (melynél a foglalkoztatottak fele többet keresett) havi nettó 156 ezer forint volt.[1]

Az ábra természetesen csak a foglalkoztatottak jövedelmét mutatja. Ha azonban az FNA-ról beszélünk – mely minden állampolgár számára biztosít jövedelmet – akkor a fenti eloszlást a teljes magyar lakosság szemszögéből kell vizsgálnunk, és ezt kell összevetnünk az FNA bevezetése utáni helyzettel. A következő ábra ennek megfelelően a teljes magyar társadalom vonatkozásában veti össze az FNA bevezetése előtti és utáni helyzetet. A modell azon a feltételezésen alapszik, hogy minden magyar állampolgár havi nettó 50 ezer forint FNA-t kap, ennek anyagi terheit pedig a foglalkoztatottak fizetik magasabb lineáris adókulcson keresztül.

Éves nettó magyar jövedelmi percentilisek, forintban jelenleg és havi nettó 50 ezer forint FNA bevezetése után

Forrás: saját számítás

Az ábrán minden magyar állampolgár megtalálható, így a gyermekek, a munkanélküliek és a nyugdíjasok is. Mivel jelenleg körülbelül 4,46 millió magyar foglalkoztatott van a 9,773 milliós társadalmon belül, a jelenlegi rendszerben a hazai lakosság közel fele nem rendelkezik munkajövedelemmel. Ez az oka annak, hogy a jelenlegi, FNA bevezetése előtti rendszerben a kék görbe az ábra felében nulla értéket mutat.

Havi 50 ezer forint FNA bevezetése éves szinten 600 ezer forint plusz bevételt jelent minden magyar embernek. Azonban a bevételeket meg is kell finanszírozni. Jelen írásunkban a bevezetőben leírtaknak megfelelően azt tételezzük fel, hogy a rendszer terheit adott évben osztjuk szét a társadalomban. Ennek számos formája lehet (adók növelése, támogatások csökkentése), azonban mi az egyszerűség kedvéért annyit teszünk fel, hogy az újraelosztás a teherviselő képesség (a bevezetés előtti nettó jövedelem) arányában történik. A modell csupán a költségek szétosztásával számol, többlet költséggel vagy bevétellel nem. Azaz társadalmi szinten az FNA bevezetése előtt és után összességében ugyanannyi a teljes nettó jövedelem.

Az természetesen várható volt, hogy az FNA bevezetése ebben a konstrukcióban elsősorban a magas jövedelemmel rendelkező magyarokat fogja súlytani. Az azonban már kevésbé, hogy lényegében minden magyar munkavállaló veszít ezzel a rendszerrel. A számok azt mutatják, hogy az FNA bevezetése ebben a konstrukcióban azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak korábbi nettó jövedelmüknek kevesebb mint felét kapják az új rendszerben (kicsit precízebben korábbi nettó fizetésük 46 százalékát kapják készhez). Természetesen ők is kapják az alapjövedelmet, azaz a havi 50 ezer forintot, ez azonban majd minden munkával rendelkező honfitársunk esetében kevesebb, mint amennyit a nettó jövedelme csökkenése miatt veszít.

Akik nem dolgoznak, azok természetesen egyértelműen jól járnak. Havi szinten 50 ezer forinttal több bevételük lesz. Aki most havi nettó 100 ezer forint körül keres (ez az ábrán az első decilis, melynek munkajövedelme van), annak az FNA bevezetése lényegében semmilyen hatással nincsen a költségvetése nagyságára. Aki most havi nettó 167 ezer forintot keres, annak az összes bevétele 24 százalékkal lesz kevesebb az új rendszerben (127 ezer forint). A most havi nettó 220 ezer forintot keresők az FNA bevezetése esetén csupán 152 ezer forintot vinnének haza (ez 31 százalékos csökkenés). Végül, aki most 311 ezer forinttal gazdálkodik havonta, az az új rendszerben már csak 193 ezer forint havi költségvetéssel rendelkezne (50 ezer FNA plusz 143 ezer nettó jövedelem). Azaz hiába kapná ő is a havi 50 ezer forint alapjövedelmet, 38 százalékkal kevesebb árut és szolgáltatást vásárolhatna havonta.

Egy új magyar népvándorlás

És a legjobban képzett, legnagyobb hozzáadott értékkel bíró szakemberekről még nem is beszéltünk. Az, aki most havi 405 ezer forintot visz haza, az FNA bevezetése után már csak 237 ezer forintot költhetne havonta. Egy ekkora nagyágrendű (42 százalékos) bevételcsökkenés pedig érthető módon elgondolkodtatná a jól kereső magyar munkavállalókat, és minden bizonnyal tömegesen vándorolnának külföldre. Másrészt a környező (vagy akár távolabbi) országok munkanélküli lakosai vélhetően ugyancsak tömegesen próbálnának meg magyar állampolgárságot szerezni, hiszen ekkora fix jövedelmet munka nélkül, csupán állampolgári jogon máshol nemigen szerezhetnek korlátlan időtávon.

Hogy pontosan mi lenne ennek az új magyar népvándorlásnak az egyenlege, azt persze senki nem tudja. Az azonban egyértelmű, hogy pont azokat veszítené el Magyarország, akik a leginkább segíthetnék a rendszer fenntartását, és első sorban olyan állampolgárokkal bővülne a társadalom, akik a rendszernek terhet jelentenek.

A következő ábra ezt a folyamatot próbálja szemléltetni. A modell mögöttes feltételezése az, hogy a jövedelmi eloszlás és az ország lélekszáma nem változik, azonban 4 millióra csökken a hazai munkavállalók száma. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy 460 ezer munkavállalót veszítünk és ugyanennyi új, de munkával nem rendelkező embert kell a rendszernek eltartania.

Éves nettó magyar jövedelmi percentilisek, forintban jelenleg és havi nettó 50 ezer forint FNA bevezetése, valamint az ez által előidézett népvándorlás után

Forrás: saját számítás

Bár az ábra sok szempontból meglehetősen konzervatív feltételezésekre épít (nem veszi például figyelembe, hogy az elvándorlás várhatóan nem egyenletesen érinti majd az egyes jövedelmi csoportokat, hanem első sorban a magasan kvalifikált munkaerőre fog koncentrálódni), az összkép mégis drámai. A munkával rendelkező állampolgárok bevételei hihetetlen mértékben csökkentek. A magyar társadalom 60 százaléka havi 50 ezer forint bevételből gazdálkodik, és csak a leggazdagabb 5 százalék rendelkezik nagyobb havi költségvetéssel, mint 150 ezer forint.

Ki fizeti a számlát?

Az írást Nancy Pelosi vicces elszólásával kezdtük. Fontos azonban látni, hogy az amerikai politikus tévedése nem járt semmilyen negatív hatással az amerikai állampolgárok életére. Sőt, az elszólás miatti médiafigyelem ráirányította a fókuszt egy aktuális és fontos problémára. Ezzel szemben a feltétel nélküli alapjövedelem konkrét és mérhető negatív hatással járna a magyar munkavállalók tömegeire, hiszen a bevezetése akár drámai módon is csökkentheti a magyar munkavállalók keresetét. Az ezáltal beindított népvándorlás pedig kétségessé teszi a rendszer fenntarthatóságát. Kérdéses ugyanis, hogy a havi bevételek zöld grafikonja szerinti alakulását a magyar társadalom mennyire tudná tolerálni. És még nem is beszéltünk a jól képzett honfitársaink elvándorlásának negatív hatásáról a nyugdíjrendszerre és az egészségügy finanszírozhatóságára.

Sebestyén Géza

[1] Itt megjegyeznénk, hogy az Eurostat jellemzően csak decilis szintű adatokat közöl, azaz a 10, 20, 30 stb. százalékhoz tartozó kereseteket – kivéve az 1, 2, 3, 4, 5, 95, 96, 97, 98 és 99 percentilist, melyekre szintén állnak rendelkezésre nettó jövedelem értékek. Ez két következménnyel jár a mi elemzésünk tekintetében. Egyrészt mi is ezt a skálázást fogjuk használni (azaz a decilisek mellett az 1, 2, 3, 4, 5, 95, 96, 97, 98 és 99 percentilisre számítunk jövedelmi adatokat). Másrészt a többi percentilis tekintetében lineáris közelítést alkalmazunk.

Főoldali kép forrása: pixabay.com