Éghajlat és lakóhely: példa a múltból és a jelenből

A kedvezőtlen irányba történő éghajlatváltozás következtében már az idők kezdete óta felmerült az emberekben a lakóhelyváltoztatás gondolata, az elvándorlás (IOM, 2008).

Az éghajlati körülmények kulcsszerepet játszhattak a Római Birodalom ideje alatt tapasztalt néhány nagy népvándorlás esetében is a jónevű Nature Scientific Reports folyóiratban megjelent cikk szerint (Drake, 2017). A szerző az úgynevezett észak-atlanti oszcilláció (NAO) elmozdulásait[1] rekonstruálja és felelteti meg a kor nagy népvándorlásaival (i.e. 150, i.sz. 190, i.sz. 375 és i.sz. 500), bizonyítékokat szolgáltatva az egyik korábban is felmerült hipotézisre, miszerint az európai népvándorlásoknak köze lehetett az éghajlati viszonyokhoz. A hunok és más sztyeppei népek Európa felé özönlése, láncreakciót kiváltva, a Római Birodalom megtépázásához vezetett.

A cikk szerzője azt találja, hogy azokban az években történt a négy nagy germán/ősgermán vándorlás, amikor a NAO 0 és 1 között volt – ami tipikusan aszályt jelenthetett a római birodalom határaihoz vándorló törzsek eredeti területein. Az aszályok (éhínségek) akár sok-sok évig eltarthattak, ami még inkább vándorlásra ösztönözhette a népeket:

Forrás: Drake (2017), 2. ábra

Sok információnk nincs arra vonatkozóan, hogy a vándorlási hullám hogyan érintette a korabeli ”ingatlanpiacot”. Peter Temin, az MIT közgazdásza szerint sok római földbirtokosra valószínűleg egész hosszú ideig nem lehetett nagy hatással, hiszen a népvándorlással összefüggő támadások csak szórványosan fordultak elő – ezeken a helyeken természetesen lehetett hatás.

A jelenlegi éghajlatváltozás következtében előforduló vándorlási kedv (megváltozott lokációs vonzerő) ingatlanpiacra gyakorolt hatásáról már többet tudunk. Ehhez segítség, hogy a kutatók az országhatárokon belüli vándorlási szcenáriókat is vizsgálják például Magyarországon vagy az USA-ban, de természetesen sok szó esik az országhatárokon átnyúló (jövőben várható) migrációs nyomásról is.  A legtöbb nemzetközi tanulmány USA adatokat használ, és leginkább a várható tengerszint-emelkedés hatását vizsgálják.

Egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy bár nem egységesek a kutatási eredmények, többnyire azt mutatják, hogy az éghajlatváltozással összefüggő várható tengerszint-emelkedés már valamelyest megjelenhetett az amerikai partmenti ingatlanok árában. Hasonló konklúzióra jut egy most megjelent NBER cikk is, mely szerint 2018. és 2020. között a tengerszint-emelkedésnek kitett Floridai ingatlanok relatív árai 5 százalékkal csökkentek (Keys és Mulder, 2020).

Ami igazán érdekes viszont, hogy noha az ezt megelőző években az árakban még nem jelent meg a hatás, a tranzakciók volumenében már igen: 2013 és 2018 között 16-20 százalékkal esett ebben a kategóriában az eladások száma a tengerszint-emelkedésnek nem kitett ingatlanok tranzakcióihoz képest. Nem a hitelintézetek miatt történt ez meg – az amerikai állam ingatlanpiacot támogató és az árvízkockázatot csökkenteni szándékozó intézkedései miatt a hitelintézetek kevéssé vannak arra ösztönözve, hogy számoljanak ezzel a kockázattal. A szerzők feltevése szerint egész egyszerűen arról van szó, hogy a lehetséges vásárlók pesszimistábbak a klímaváltozás kockázatával kapcsolatban, mint az eladók, és ezért az eladások számának, mintsem az áraknak az esése történik meg először (hasonló kockázatértékelés-beli különbségek figyelhetőek meg ingatlanbuborékok teteje előtt is).

Forrás: Keys és Mulder (2020), 5. ábra

A klímaváltozás tehát hatással van a különféle lokációk vonzerejére, és populációbeli változásokkal is járhat. Ez megjelenthet olyan extrém (látványos és harcias) módon, mint ahogy a népvándorláskorban történhetett, de kevésbé szembetűnő módon is, ahogy manapság ez többek között az USA-ban is végbemegy. A preferenciák fokozatos megváltozása, ezeknek tükröződése a tranzakciós, majd lakásáradatokban pedig mindenképp figyelmet érdemel, hiszen mélyebb társadalmi-gazdasági változásoknak – például klímadzsentrifikációnak[2] (Keenen és szerzőtársai, 2018) – lehet az előszólója. 

Baranyai Eszter


Hivatkozások:

Drake, B.L., 2017. Changes in North Atlantic Oscillation drove population migrations and the collapse of the Western Roman Empire. (Nature) Scientific Reports 7, 1227.

International Organization for Migration (IOM). 2008. Migration and Climate change. Paper no. 31.

Keenan, J.M., Hill, T., és Gumber, A., 2018. Climate gentrification: from theory to empiricism in Miami-Dade County, Florida. Environmental Research Letters 13 054001

Keys, B., Mulder, P. 2020. Neglected no more: housing markets, mortgage lending, and sea level rise. NBER Working Paper 27930.

OMSZ, 2020. Hírek a meteorológia világából: erősödik az Északi-sarki és az Észak-Atlanti Oszcilláció februárban. https://www.met.hu/ismeret-tar/meteorologiai_hirek/index.php?id=2756


[1] De mi is az a NAO? A NAO az Izland feletti alacsony és az Azori-szigetek feletti magas légnyomások különbségéből adódó állandó, Európa időjárásában kulcsszerepet játszó légmozgás-váltakozás. A meteorológusok ezt a légnyomáskülönbséget vizsgálják, előrejelzik, és a NOA-val kapcsolatos várakozásokat beépítik a hőmérsékletre, csapadékmennyiségekre vonatkozó előrejelzésekbe (OMSZ, 2020). A NOA nem új jelenség, a klímakutatók szerint már több évezrede létezik és meghatározó szereppel bírt a térség csapadékmennyiségére, illetve az aszályok kialakulására.

[2] A tehetősek elhagyják a leginkább kitett helyeket, ahol a hátrányosabb helyzetűek maradnak.


Főoldali kép forrása: pixabay.com