Az elmúlt időszakban egyre nyilvánvalóbb jelei vannak a kínai gazdaságpolitika radikális és hosszú távú átalakításának. Ennek két jól megkülönböztethető eleme van: az exportorientáció lassú háttérbe kerülése nem új keletű dolog, hiszen ez elkezdődött már a 2008-2009-es válság után. A másik elem azonban, amelyet röviden „keresztciklikus“ gazdaságpolitikának lehetne nevezni, korábban nem öltött ennyire egyértelmű formát, mint ezekben a hónapokban.
A „keresztciklikus“ gazdaságpolitika lényegét leginkább úgy lehet megfogni, ha szembe állítjuk az „anticiklikus” gazdaságpolitikával, amelynek intézkedései a gazdasági ciklusok felszálló ágában inkább visszafogták a gazdaságot, a válságok során pedig ösztönzést adtak a gazdasági szereplőknek, így elsimítva a növekedés ciklikus jellegéből származó nagyobb kilengéseket. Ezzel szemben a „keresztciklikus” gazdaságpolitika az intézkedések, a makropolitikai elemek korábbinál erősebb koordinációját jelentik az egyes évek között annak érdekében, hogy biztosítsa a zökkenőmentes gazdasági növekedést. Azaz a jelenlegi gazdasági helyzetben a masszív és horizontális gazdasági ösztönzés helyett a hangsúly inkább – Li Keqiang szerint – az olyan fiskális és prudens monetáris politikán van, amely támogatja a foglalkoztatást, a kis- és középvállalatokat és a munkaerő-igényes iparágakat. A másik különbség a hagyományos „anticiklikus” gazdaságpolitikával szemben, hogy az intézkedések hatásait hosszabb távon vizsgálja és így a gazdaságpolitikai lépéseket így is tesz meg.
A 2021-ben elindított „közös jólét“ (common prosperity) kampány a „keresztciklikus“ gazdaságpolitika egyik jellegzetes eleme, ugyanis a kampány a jólét, a társadalom által felhalmozott vagyon egyenletesebb elosztására törekszik. A helyzet iróniája, hogy amíg korábban sokat támadták Kínát a jövedelmek eloszlásának állítólagos egyenlőtlensége miatt[1], a jelenlegi kampány kapcsán most a Mao Kínájához való visszatérésként jellemzik azt a politikát, amely a kínai társadalomban meglévő szociális feszültségeket próbálná enyhíteni. Ennek a kampánynak az egyik leginkább támadott eleme Nyugaton a nagy kínai technológiaintenzív cégek tulajdonosainak meggazdagodási folyamatának vizsgálata. A kínai Pénzügyi és Gazdasági Ügyek Központi Bizottsága kiemelte, hogy ezekben az esetekben az illegális tőkepiaci eszközök révén történt vagyongyarapodásokat vizsgálják. A New York Times egyik cikke itt analógiát húz a korrupció és a között, hogy a társadalom leggazdagabb 1 százaléka mekkora vagyonnal rendelkezik. Ez annak fényében nem tűnik megalapozottnak, hogy a cikk által hivatkozott Credit Suisse „Global Wealth Report 2021“ szerint ez a mutató Kínában 30 és az USA-ban 35 százalék, de Németországban sem sokkal alacsonyabb (29%).
A kampány hosszú távú makrogazdasági jelentősége a tőkejövedelmekre, örökségekre és ingatlanokra kivetett adózás bevezetésében nyilvánulhat meg, mely források segíthetnek az állam által nyújtott szolgáltatások és a nyugdíjrendszer fejlesztésében is. A kampány világgazdasági jelentősége abban rejlik, hogy annak sikere esetén a jövedelmek terítése hozzájárulhat a belső kereslet növeléséhez, és indirekt módon a gazdasági növekedés hazai elemének erősítése csökkentheti a nyugati tőkére és technológiára való ráutaltságot.
Ennél közvetlenebb kapcsolatrendszert találunk a másik, mostanában sokat emlegetett koncepció, az ún. „duális áramlású gazdaság” esetében maga a koncepció és annak világgazdasági jelentősége között. A „duális áramlás” („dual circulation”) stratégiája az idén elfogadott 14. ötéves terv egyik prioritása. A koncepcióról még 2020 májusában beszélt először a kínai elnök, majd néhány hónappal később shenzeni látogatása során ismét a figyelem középpontjába állította a stratégiát. Az elképzelés szerint a két körből álló áramlás egyik eleme a belső kör (azaz a hazai gazdaság, termelés, elosztás és fogyasztás), a másik pedig a külső kör, amely Kína világgazdasági beágyazottságát hivatott mutatni. A gazdaságnak az ilyen jellegű leírása nem különbözik sokban attól, ahogy a modern, nyitott gazdaságokat szoktuk egyébként leírni. A koncepció lényegi eleme azonban nem is a tartalomban, hanem sokkal inkább az arányokban rejlik, ugyanis ez a koncepció sokkal inkább hangsúlyozza a belső kört. A belső kör fejlesztésének egyik kiemelt pontja egy olyan urbanizációs program, amely eredményeképpen a „hukou” rendszert[2] megszüntetve a városi lakosság 71 százalékát kitevő migráns városlakók teljes mértékben hozzáférnének az adott város által kínált közösségi szolgáltatásokhoz. Ez jelentős belső kereslet növekedést generálhat.
Ez az elmozdulás egybevág a „közös jólét” logikájával, de itt még érdemes azt is hozzátenni, hogy nagy hangsúlyt kapnak az olyan elképzelések, amelyek bizonyos területeken (félvezetők gyártása, szoftverek stb.) Kína technológiai szuverenitását erősítenék.
Számos elemző ezt a helyzetet úgy írja le, hogy Kína bezárkózik, és elfordul a világtól, miközben nagyon hasonló reakciókat láttunk a Covid-19 járvány kialakulása után sok helyütt. Sőt olyan elemzések is napvilágot láttak, amelyek a „duális áramlás” stratégia esetében Teng Hsziao-pingnek az 1990-es években használt „nagy nemzetközi áramlás” koncepciójára, a „közös jólét” kampány esetében pedig a People’s Daily 1953. év december 12-én megjelent cikkére utalnak. Bár az egyezések igaznak tűnhetnek, a makro- és világgazdasági környezet radikális átalakulása miatt visszarendeződésre nem, hanem csak átstrukturálásra lehet számítani. A kínai növekedés átstrukturálásának célja nem újkeletű, ezek a törekvések már megjelentek a 2008-2009-es válság után is, és a hangsúly nem a bezárkózáson, hanem sokkal inkább a magasabb hozzáadott értékű ellátási láncszemek irányába való elmozduláson van, azaz a környezetbarát, innovatívabb termelést és fogyasztást jelenti.
A kínai gazdaságpolitika laboratóriumában új koncepciók, fogalmak jelentek meg azzal a nyilvánvaló céllal, hogy újrakalibrálják a gazdaságpolitikát egy új szintézist létrehozva, vagy ahogy Blanchette és Polk néhány hónappal korábban megfogalmazta, egy új „big thing”[3] van kialakulóban.
Moldicz Csaba
PhD, Eurázsia Központ, Neumann János Egyetem
[1] Lásd a társadalmi jövedelemeloszlás egyik mutatóját, a Gini koefficienst, amelynek értéke 0,38 a Világbank adatbázisa szerint. A német mutató 0,32, az amerikai 0,41, a magyar pedig 0,30. (A mutató 0-tól 1-ig terjed, és a skála két vége két extrém állapotot jelez: a 0 jelentené, hogy az adott társadalomban mindenkinek ugyanakkora a vagyona, míg az 1 egy olyan helyzetet jelezne, amelyben egy ember kezében csoportosul a társadalom egyész vagyona.)
[2] A hukou rendszerben a szociális juttatások való hozzáférés a lakhelyhez, illetve annak regisztrált státuszához kötött, ami viszont sokszor nem esik egybe a regisztrált lakhellyel, hiszen ennek megváltoztatása nagyon szigorú szabályokhoz kötött a hukou rendszerben.
[3] “This new worldview sees the continued decoupling of global supply chains as an enduring trend, and so Beijing now seeks to attempt a new ’big thing’ – balancing emphases on both internationalization and self-sufficiency (自力更生) that marks China’s own version of “hedged integration.” (Blancette & Polk, 2020, Dual Circulation and China’s New Hedged Integration Strategy,)
“Az új „big thing”: új szintézis a kínai gazdaságpolitikában” bejegyzéshez egy hozzászólás
Hozzászólások letiltva.