Budapesti Corvinus Egyetem MNB Intézetének hivatalos blogja.
A prudenciális politika mindig is ki volt téve erős érdekcsoportok lobbitevékenységének, amelyek a szabályozás visszafogását szorgalmazzák. A szabályozónak azonban a társadalmi optimumot kell szem előtt tartania. Vajon hol van ez az optimum a tőkekövetelmény esetében?
A pénzt bizonyos értelemben a háztartások és a vállalatok teremtik akkor, amikor hitelfelvétel mellett döntenek, jóllehet az „előállítása” a bank mérlegében történik. Olyan ez, mint a BKK jegykiadó automatája: mi döntünk az új jegy kibocsátásáról, de azt az automata nyomtatja.
A holland jegybank részletes kutatást közölt arról, hogyan érdemes figyelembe venni a klímaváltozás középtávú hatásait a banki stressztesztekben. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a bankoknak fel kell készülniük ilyen szcenáriókra, valamint arra is, hogy a szabályozói lépések megtételének halogatása legalább akkora kockázatot hordoz, mint az azonnali drasztikus lépés.
Ritka az olyan népszavazás, különösen Svájcban, ami alapjaiban rengethette volna meg a világot és ezen belül akár a kelet-közép-európai régiót és Magyarországot is – márpedig bő egy hónapja épp egy ilyet tartottak az alpesi országban. Milyen világban élnénk ma, ha a svájciak rábólintanak az idén júniusban tartott svájci Vollgeld-referendumra?
A válság utáni jelentős visszaesés után szinte az egész kontinensen fokozatosan magához tért a lakáspiac, és elsősorban az utóbbi 3-4 évben trendszerűen emelkedni kezdtek a lakásárak. Bár a fedezetérték növekedése csökkenti a potenciális veszteségeket, hamis biztonságérzetet is kelthet. A hitelezők így túlzott kockázatot vállalnak, ami az árak drasztikus csökkenése esetén jelentős veszteségeket okoznak.
10 év telt el a subprime-válság kirobbanása óta, ami nem múlt el nyomtalanul, de már évek óta tart egy lassú gyógyulás a globális pénzügyi rendszerben, és az évtized eleji csúcsokhoz képest szignifikáns javulást mutat minden sérülékenységi mutató. Ez azonban nem feltétlenül van így.