Az üzemanyagárak alakulása a gazdaság számos szereplője számára kritikus fontosságú, így nem véletlen, ha az árváltozásokról a média kivétel nélkül beszámol. Amikor extrém árváltozás történik, akár egy-két lépésben, akár egy több hónapos folyamat során, akkor a téma még inkább a közbeszéd tárgyává válik. Elegendő a rendszerváltás utáni taxisblokádra, vagy a közelmúltból a 2022-es hatósági üzemanyagárra gondolni.
A kőolaj világpiaci árának alakulása, a devizapiac hektikussága, a jövedéki adó mértéke és egyéb tényezők is hozzájárulnak ahhoz, hogy az üzemanyagárak rövid távon is komoly kilengéseket tudnak produkálni. Hosszú távon vizsgálva az üzemanyagárak alakulását vajon mikor érezhették úgy a magyarok, hogy megfizethető az üzemanyag, és mikor, hogy nagyon drága? És mi állhatott ennek a hátterében?
Az átlagbér vizsgálata megfelelő kiindulópontnak mutatkozik, hiszen így feltehető a kérdés, hogy hány liter benzint lehetett vásárolni Magyarországon egy átlagos havi fizetésből. Az átlagbér persze, mint tudjuk, számos egyenlőtlenséget elfed, de egyfajta „nagyképet” mégis kaphatunk általa.
Az elmúlt 35 év idősorai
Ha végigtekintünk az elmúlt 35 éven, a bérek nagyjából egyenletes ütemben, tartósan növekedtek, míg az üzemanyagárak hullámvasúton mozogtak, azonban utóbbiak is természetesen tartósan emelkedő trendet mutatnak.
Év végi bruttó átlagbér és éves átlagos benzinárak alakulása Magyarországon (1990-2024)
Forrás: KSH
Az ábrán a függőleges tengelyek beosztása miatt szépen látszik, hogy nem sok olyan év volt, amikor 1000 liternél több benzinre elegendő lett volna az adott évvégi bruttó átlagbér (ilyen esetben a piros szaggatott grafikon a kék grafikon alatt helyezkedik el), de az arányszámban voltak kilengések. Az átlagbér/benzinár arányszám minimum értéke 305, ez 1990-ben volt, míg maximuma 2020-ban 1092, tehát 2020-ban ért a legtöbbet az átlagbér a töltőállomásokon, de 2024-ben is 1000 felett van az érték (2025-ből még nem tudunk éves átlagokat, illetve év végi adatokat mutatni).
Tekintsünk rá az arányszám trendjére:
Hány liter benzint lehetett vásárolni egyhavi bruttó átlagbérből? (1990-2024)
Megjegyzés: ChatGPT szerkesztés közvetlenül megadott KSH idősorok alapján
Mint láthatjuk, ennek az arányszámnak az idősora is összességében növekvő trendet mutat, ami nem feltétlenül látszott azonnal az első ábrán.
Érdekes összevetés, hogy a 2024-es reálbér-index 1990-es bázissal számolva körülbelül 261 százalék, azaz az „üzemanyag-vásárlóerő” jobban nőtt (300-ról 1000 fölé), mint összességében a magyar reálbér. A fentiek fényében talán nem meglepő, hogy bár időről időre okoz némi fejfájást a gazdaság szereplőinek az üzemanyagárak alakulása, évtizedes összevetésben egyre nagyobb az „üzemanyag-jólét”.
Mi állhat a háttérben?
A fenti trend mögött sejthetünk bérfelzárkózást (a nyugati országokhoz), illetve a már említett általános reálbér-emelkedést. Igen ám, de ha megvizsgáljuk, hogy a magyar átlagbérből mennyi nyersolajat lehetett (volna) vásárolni az elmúlt 35 év során, akkor meglepő „látvány” fogad minket:
Hány liter nyersolajat lehetett vásárolni egyhavi magyar átlagbérből? (1990-2024)
Megjegyzés: ChatGPT szerkesztés közvetlenül megadott KSH idősorok alapján
A fenti ábra úgy keletkezett, hogy a Brent nyersolaj hordónkénti, dollárban megadott világpiaci árából kiindulva a mindenkori HUF/USD árfolyam szerinti átváltást megtettük, valamint a hordóról literre történt mértékegységváltást is elvégeztük, így ábrázolhatóvá vált az az idősor, hogy „hány liter nyersolajra volt elegendő a magyar átlagbér”. Fontos megemlíteni, hogy a Brent nyersolaj és az orosz Urals nyersolaj (melynek importjában Magyarország szintén érdekelt) árai között az orosz-ukrán háború kezdeti időszakában kinyílt az olló, azonban az árkülönbség a közelmúltban ismét jelentősen csökkent, így a hosszú távú trendet érdemben nem változtatja, hogy melyik típusú nyersolajjal kalkulálunk.
Mint látható, ez az idősor is erősen volatilis, de emelkedő trendet semmiképp nem mutat. Azaz kijelenthetjük, hogy az „üzemanyag-jólét” évtizedekben mérve növekvő pályán van Magyarországon, de a „nyersolaj-jólét” hosszú távon stagnál, hiába a tartós reálbér-emelkedés.
Ezen meglepő tényből arra következtethetünk, hogy a benzinár összetevői közül nem a nyersolaj (tehát nem az input-termék) relatív árának kedvező változása volt az, ami miatt egyre többet tankolhatunk.
A mindenkori benzinár összetevői közül az adókat, illetve a kereskedelmi-finomítási-logisztikai költségeket (beleértve az érintett vállalatok profitját) érdemes még megvizsgálni, hiszen a fentiekből következik, hogy ezek közül legalább az egyikben a benzinár arányaiban mérve a fogyasztók számára kedvező változások álltak be az évtizedek előrehaladtával.
A jövedéki adóról elmondhatjuk, hogy az ezredforduló környékén már 86,9 Ft volt a mértéke (az akkori 200 Ft körüli literenkénti benzinár mellett), míg a mai napon is „csak” 200 Ft körül mozog a jövedéki adó, amely a körülbelül 600 Ft-os benzinárnak csak a harmada, míg ez a tehertétel korábban az ár 45-50 százalékát is kitette. Az államháztartás szempontjából persze jó hír, hogy az üzemanyagfogyasztás évről évre nő, így az adóbevétel szempontjából tarthatóvá válik, hogy a jövedéki adó a benzinárnak alacsonyabb részét „hasítja ki”, mint évtizedekkel ezelőtt. Összességében tehát a jövedéki adó a fogyasztóknak kedvezően alakult, még ha nominálisan – nem meglepő módon – ez a tétel is növekvő pályán van.
Azonban ha kiszámítjuk, hogy a (teoretikusan) jövedéki adó nélkül számolt üzemanyagfogyasztási képesség hogyan alakult, akkor még mindig növekvő trendet láthatnánk az elmúlt 35 évben (megjegyzés: a jövedéki adó fogalma csak 1998-tól létezik, de ez ezen a következtetésen nem változtat). Ez azt jelenti, hogy a benzinárnak ezen felül is van olyan összetevője, amely a fogyasztók számára kedvezően alakult az elmúlt 35 évben.
Az ÁFA kapcsán érdemi „trendmozdító” változás kizárható, hiszen 25, 20 és 27 százalékos értékeken mozgott az üzemanyag ÁFÁ-ja az elmúlt évtizedekben, amely önmagában nem generál jelentős változást a vásárlóerőben.
Végül tekintsük a finomítás – logisztika – kereskedelem – árrés tételeit. A fent leírtakból következik, hogy ezen a területen szükségképpen van olyan tényező, amely a fogyasztók számára kedvező irányba terelte az üzemanyagárakat. Ha elfogadjuk, hogy az olajipari vállalatok által alkalmazott árrések hosszú távon (százalékos értékben) nem mutatnak érdemi csökkenést, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az üzemanyagár egyéb összetevői szükségképpen relatív csökkenést mutatnak.
Emögött pedig az a tény húzódhat meg, mely cikkünk végkövetkeztetése is egyben, hogy az üzemanyag-ellátási lánc modernizációja, hatékonyság-növekedése kulcstényezőként játszik szerepet az üzemanyag-fogyasztási képességünk tartós növekedésében.
Ennek pedig a 21. században együtt örülhetünk.
Balogh Tamás László
Források:
https://www.tozsdeasz.hu/olaj-nyersolaj-hordo-arfolyam-grafikon-10-ev-cop2
https://artortenet.hu/dollar-arfolyamok-magyarorszagon-1791-ota/
Borítókép: unsplash.com