Economania blog
A koronavírus-járvány számos országban a követett gazdaságpolitika újragondolását hozhatja. Adná magát, hogy a kevésbé sikeresek a sikeresek példáját kövessék, ami az Európai Unióban a német modell térnyerését jelentené – na ez az, amiből nem kérnek a franciák. Szerintük a német utat nem lehet, de nem is kell követni.
Az euroövezetben a fiskális politikának sokkal aktívabb szerepet kell vállalnia a stabilizációs politikában. Ellenkező esetben az övezet nem lesz több, mint kis, nyitott gazdaságok időnként perlekedő kollekciója, messze a saját valódi lehetőségei alatt teljesítve.
Az új tudás megszerzésért vívott küzdelemben fontos, hogy a győztesek kiélvezhessék győzelmük gyümölcseit, de legalább ennyire fontos, hogy ezután ez az új tudás eljuthasson a gazdaság többi szereplőjéhez is. Ez tehát egy kényes egyensúly, ami befolyásolja a gazdaság növekedését. Az elmúlt évtizedek adatai arra utalnak, hogy ez az egyensúly az amerikai gazdaságban felborult.
A termelési hálózat felerősíti az egyes részpiaci tökéletlenségeket és szektorális termelékenységi problémákat. A gazdaság egészét ezért a leggyengébb láncszemek is lehúzhatják.
A kereskedelmi háborúnak megvannak a hagyományos fegyverei és stratégiái: vámok, „ellenvámok”, adminisztrációs szigorítások, külföldi cégek kizárása a hazai piacról és így tovább. Jelenleg ezen eszközök bevetését látjuk globálisan, elsősorban az USA és Kína relációjában. Az USA számára azonban hatékony fegyver lehet a tőkeáramlások korlátozása is.