Idén augusztus 26. és 28. között tartották meg a Jackson Hole Gazdasági Szimpóziumot, a jegybankárok és a monetáris politikával foglalkozó kutatók csúcstalálkozóját, ahol a világ prominens közgazdászainak előadása mellett szokás szerint nagy várakozás övezte az amerikai jegybankelnök beszédét. A Fed elnöke ezeken a találkozókon tradicionálisan fontos üzeneteket szokott megfogalmazni az amerikai monetáris politika főbb kihívásairól, irányairól.
Jelenleg az egyik ilyen legnagyobb kihívás a historikus magasságokba emelkedő infláció, így Jerome Powell elnöknek arra is ki kellett térnie, hogy mit kezd a Fed az elszabaduló árakkal, mit tesz vagy mit nem tesz az árstabilitás megőrzéséért. Az előző mondatban a „mit nem tesz” nem pusztán retorikai fordulat volt, ugyanis a Fed tavaly tért át az átlagos inflációs cél követésére, amit úgy kommunikált, hogy ha huzamosabb ideig cél alatt tartózkodik az infláció, arra fog törekedni, hogy ezt egy, a (2 százalékos) célnál magasabb infláció tolerálásával vagy szándékos előidézésével kompenzálja: „following periods when inflation has been running persistently below 2 percent, appropriate monetary policy will likely aim to achieve inflation moderately above 2 percent for some time.”
Nemrég írtam már arról a dilemmáról, amivel az új rezsimet beüzemelő Fed szembesül: egyfelől örülhetne, hogy a régóta áhított (?) infláció megjelent, és most demonstrálhatná, hogy az átlagos inflációt célozza, vagyis (átmenetileg) tolerálja a cél feletti értéket, másfelől azonban azt kockáztatja, hogy a várakozások elszabadulnak, és visszatér a hetvenes évek Nagy Inflációja. Ennek fényében különösen érdekes volt, hogy miként beszél majd Powell az inflációs folyamatokról.
A beszéd azonban csalódás volt a számomra. Az, amit elmondott, egy olyan hagyományos inflációs célkövetést folytató jegybankelnök beszéde volt, aki nem is olyan régen már belefutott egy utólag elhamarkodottnak minősíthető monetáris szigorításba. Érvelésének középpontjában (továbbra is) az állt, hogy a magas infláció csak átmeneti, nem terjedt ki a termékek és szolgáltatások széles körére, egyelőre nem emelte meg érdemben a hosszú távú inflációs várakozásokat, így a legbölcsebb, ha a laza monetáris politikával továbbra is a teljes foglalkoztatás elérésére törekednek. De persze éberen figyelnek minden bejövő információra, és ha veszélyben lenne az árstabilitás, akkor nem haboznak majd megtenni a szükséges lépéseket. Ésatöbbi, ésatöbbi.
Gyakorlatilag szót sem ejtett az átlagos inflációs célzásról, vagyis arról, hogy a jelenlegi helyzetben ez a felüllövés vajon mennyiben segíti, hogy átlagban kijöjjön a 2 százalék. Pedig elvileg egy ilyen rezsimben működnek.
Több kérdés is felmerül Powell kommunikációjával kapcsolatban:
- Lehet, hogy a közelmúltbeli megugrás az inflációban túl nagy volt ahhoz, hogy segítsen az átlagolásban? Túlzottan nem „moderately” a túllövés? De az miért baj? Ha egyszer így jön ki átlagban a 2 százalék, akkor nem mindegy?
- Túl nagy a kockázata, hogy horgonyzatlanná válnak az inflációs várakozások? De miért pont ennél a túllövésnél? Melyik az a túllövés, amelyik nem jár ilyen kockázattal? Mikor fog tudni nyugodtan hátradőlni a Fed látván, hogy a célt meghaladja az infláció? Mert elvileg azt szeretné, miután sokáig alatta volt.
- Lehet, hogy valójában örülnek a Fed döntéshozói a magas inflációnak, csak szemérmesek ezt nyíltan elismerni? Pedig a transzparencia hasznos lehet. Különösen akkor, amikor egy, a világon eddig még sehol ki nem próbált monetáris keretrendszernek kell hitelességet szerezni.
- Vagy ekkora infláció már minden ésszerű átlagolási horizont mellett túlkompenzálná a korábbi célalullövéseket? (Ne feledjük, hogy a Fed azt eddig még nem említette, hány év átlagában szeretné, hogy kijöjjön a két százalék.) Tény, hogy ha átlagos inflációt számolunk a személyes fogyasztási kiadások (personal consumption expenditures, PCE) árindexével, ami a Fed fő inflációs mutatója, egészen hat évre kell visszamenni, hogy a 2021 júliusáig számított átlag 2 százalék legyen. De ha csak 3-4 éves ablakon tekintjük az átlagot, akkor sincs nagy dráma, az átlagos PCE-infláció a még cél közelinek tekinthető 2,2-2,4-es tartományban van.
Átlagos fogyasztói (PCE) infláció az USA-ban 2021. júliusáig különböző átlagolási horizontokkal
Forrás: FRED adatok (https://fred.stlouisfed.org/series/PCEPI) alapján saját számítás.
Az átlagos inflációs célkövetés tavalyi elindításakor még nem sejthették a Fed döntéshozói, hogy ilyen hamar elérkezik az a pillanat, amikor be tudják mutatni, hogyan is kell érteni az átlagolást. Most pedig elérkezett, és színt lehetne vallani, meg lehetne értetni a publikummal, hogyan működik az új rezsim. Egyszerűen csak annyit kellene mondani, hogy örülnek az inflációnak és nem kívánnak szigorítani miatta. Mert így jön ki a matek.
Vonnák Balázs
Főoldali kép forrása: pixabay.com