Economania blog
Az átlagos inflációs célkövetés tavalyi elindításakor még nem sejthették a Fed döntéshozói, hogy ilyen hamar elérkezik az a pillanat, amikor be tudják mutatni, hogyan is kell érteni az átlagolást. Jerom Powell Jackson Hole-ban elszalasztotta ezt a pillanatot.
Az Európai Központi Bank szimmetrikussá tette inflációs célját, azonban nem vezette be az átlagos infláció célzását. Ennek ellenére azt mondják, hogy bizonyos esetekben tolerálják, ha az infláció cél fölött van. Ezt most így hogy?
Miközben erősödnek az inflációs félelmek a világban, a Fed próbálja hűteni a kedélyeket. Vajon tényleg biztosak benne, hogy átmeneti lesz az magasabb infláció, vagy ez egy trükk, ami segíti az átlagos infláció célzását?
A Fed áttért az átlagos infláció célzására azt remélve, hogy ez emelni fogja az inflációs várakozásokat. Egy felmérés szerint ez egyáltalán nem történt meg. Kérdés, hogy egy hasonló lépés így értelmes opció-e az EKB számára.
A Fed szeptember 16-i ülése előtti helyzetben tapintható volt a feszültség. Powell elnök helyzetét a tripla satu képpel lehet a legjobban leírni.
Az inflációs célkitűzésnek számos, még kipróbálatlan alternatívája létezik. Ezek közül az „átlagos inflációs célkövetés” kiemelt figyelmet kapott, mert elméletileg hatékonyabb keret az alacsony infláció elleni harcban. De ha a jegybank egyáltalán nem tudja elérni célját, akkor hosszabb időszak átlagában sem fogja tudni!
A társadalmi egyenlőtlenségek (vagyoni, jövedelmi, fogyasztási, stb.) vizsgálata az utóbbi évtizedekben mintha háttérbe szorult volna, aminek egyik oka a heterogenitás kezelésének matematikai, számítási nehézségei lehettek. A válság után azonban ismét előtérbe került (gondoljunk csak Piketty könyvének sikerére), és már a monetáris makroökonómiában is megjelent a téma.