2020. augusztus 27. jelentős nap volt a globális monetáris politika történetében. Jerome Powell Fed-elnök a minden évben Jackson Hole-ban megtartott monetáris politikai konferencián bejelentette, hogy a Fed „átlagban 2 százalékos” inflációs célt fog követni. A bejelentés jelentőségét az “átlagban” szó adja, ami elmozdulást jelent a Fed eddigi inflációs célkitűzésétől, ami 2 százalék volt minden körülmény között. Az új rezsimben (average inflation targeting, AIT) – szemben az eddigi inflációs célkövető (inflation targeting, IT) stratégiával – a Fed a jövőben átmenetileg mérsékelten 2 százaléknál magasabb inflációt céloz meg az alacsonyabb inflációjú időszakokat követően, ezzel ellensúlyozva azoknak az inflációs várakozásokra gyakorolt negatív hatását.
Hatott Jerome Powell bejelentése a háztartások várakozásaira?
A bejelentés időzítése összhangban volt a Fed hosszútávú céljait és monetáris stratégiáját felülvizsgáló jelentés elkészülésével. Mint azt az alábbi ábra mutatja, a Fed inflációs céljának 2012. januári bejelentése óta az amerikai pénzromlási ütem érdemben elmaradt a céltól, így az új stratégia szerint a Fed a közeljövőben várhatóan 2 százaléknál magasabb inflációt fog megcélozni.
Infláció az Amerikai Egyesült Államokban
Megjegyzés: a kék vonal az év/év alapú PCE infláció %-ban, a szaggatott vízszintes vonal a 2%-os inflációs célt jelöli 2012. január és 2020. augusztus között. A szürke sávok az NBER-recessziókat jelölik.
Forrás: FRED, Federal Reserve Bank of St. Louis, saját szerkesztés.
Ahogy azt egy korábbi bejegyzésemben említettem, a központi bankok komoly hangsúlyt fektetnek a kommunikációra, és ebben kiemelt szerepet kapnak az inflációs várakozásokat befolyásoló közlemények, nyilatkozatok (és akár videoklipek). Ezek eredményessége jelentős mértékben függ attól, hogy a gazdasági szereplők milyen mértékben értik meg és építik be a várakozásaikba a jegybanki orientációt.
Coibion, Gorodnichenko, Knotek és Schoenle 2020-as tanulmányukban azt vizsgálják egy napi frekvenciájú kérdőíves kísérlettel, hogy Powell bejelentése eljutott-e a lakosság szélesebb spektrumához, és vajon az abban foglaltakat megértették-e, illetve volt-e hatása az inflációs várakozásokra – nevezetesen, magasabb inflációt várnak-e a háztartások a közeljövőben. Röviden és tömören: nem, nem és nem. Sőt, azok sem változtattak a bejelentés előtti várakozásaikon, akik hallottak a bejelentésről.
A részletes eredmények meglehetősen lehangolóak: a bejelentés előtt (augusztus 26-án) a válaszadók 24 százaléka hallott híreket a monetáris politikával kapcsolatosan, ami 33 százalékra nőtt a bejelentést követő napon (augusztus 28-án), majd ismét csökkenésnek indult. Érdekes továbbá, hogy a bejelentés reggelén azok közül, akik hallottak a monetáris politikával kapcsolatos híreket, főleg barátoktól, hivatalos forrásból és a közösségi médiából értesültek, délutánra azonban a napilapokból is nagyobb arányban szerezték be az információt.
A kutatás azt is vizsgálta, hogy a válaszadók milyen valószínűséggel vannak tisztában a Fed kettős céljával (árstabilitás és maximális foglalkoztatottság): az eredmények szerint a Powell-beszéd nem emelte meg szignifikánsan ezt a valószínűséget. Ahogy említettem, még azok a válaszadók sem változtattak szignifikánsan az inflációs várakozásaikon, akik hallottak a bejelentésről (miközben a Fed várhatóan magasabb infláció elérésére törekszik az elkövetkezendő időszakban).
A kutatók a válaszadók egy csoportjának pontos információkat adtak a tradicionális inflációs célkövetésről, egy másiknak az új, átlagos inflációs célkövetésről, azonban az ezeknek az inflációs és makrogazdasági várakozásokra gyakorolt hatása nem különbözött szignifikánsan. Magyarán, a válaszadók jelentős része nem értelmezte úgy az átlagos inflációs célkövetést, hogy a jelenlegi helyzetben a Fed magasabb (2 százalék feletti) infláció elérésére törekedne, mint a hagyományos inflációs célkövetés esetében. Ez az eredmény felvet két nyitott és rendkívül aktuális kérdést: a tradicionális IT-vel összehasonlítva mennyire alkalmas az AIT a várakozások menedzselésére, illetve miként érdemes a jegybanki kommunikációt használni a várakozások befolyásolására. Ezen kérdésekre a jegybankárok és kutatók együttműködésével a jövőben remélhetőleg választ kapunk.
Összegezve tehát, a kutatás eredményei szerint az amerikaiak jelentős része nem hallott a monetáris keretrendszer változásáról, és nem is tudták értelmezni azt, így a Fed kommunikációjának a háztartások inflációs várakozásaira kifejtett hatása úgy tűnik, nem volt átütő erejű (még).
És mi a helyzet az euroövezetben?
Az EKB 2 százalék alatti, de ahhoz közeli inflációs célját a 2008-as pénzügyi válság kirobbanása óta nem sikerült stabilan elérnie, ahogy az alábbi ábra mutatja:
Infláció az euroövezetben
Megjegyzés: a kék vonal az év/év alapú HICP infláció %-ban, a szaggatott vízszintes vonal egy feltételezett 1,9%-os inflációs célt jelöl.
Forrás: EKB, saját szerkesztés.
Az EKB jelenleg is folytatja monetáris stratégiájának felülvizsgálatát, és Christine Lagarde elnökasszony megosztott néhány gondolatot egy szeptember 30-án megrendezett konferencián (Lagarde, 2020).
Lagarde hangsúlyozta azt, hogy olyan inflációs célt kell követnie az EKB-nak, amit a szélesebb nyilvánosság is könnyen megért, hogy ezzel is támogassák az inflációs várakozásokat. Megemlítette továbbá, hogy bár a rendszeres kérdőíves felmérésekben szereplő makroelemzők inflációs várakozásai az 1,7–1,9 százalékos intervallumba esnek (az EKB céljával összhangban), 2019. óta az intervallum alsó határa közelében csoportosulnak. Érdekes továbbá, hogy a háztartások inflációs várakozásai sokkal nagyobb mértékben szóródnak, és kevésbé horgonyzottak, mint más gazdasági szereplőké.
Az EKB tehát hasonló problémákkal szembesül, mint a Fed, és várhatóan az amerikai központi bank stratégiája hatással lesz az euroövezet monetáris politikájának kialakítására. Ebben jelentős szerepet kaphat a gazdasági szereplőkkel, kiemelten a háztartásokkal való kommunikáció. Ezen kívül a tengeren innen a jegybanki kommunikációt további kihívások elé állíthatja az európai nyelvi és kulturális sokszínűség. Azonban ne felejtsük el, hogy a kontinens fejlődésének is ez volt az egyik hajtóereje, és Európa remélhetőleg ebből is tud majd erőt meríteni a jövőben.
Gánics Gergely
Hivatkozások:
Coibion, O., Gorodnichenko, Y., Knotek, E. S. II, és R. Schoenle (2020). Average Inflation Targeting and Household Expectations, NBER Working Paper No. 27836
Lagarde, C. (2020). The monetary policy strategy review: some preliminary considerations. Beszéd az „ECB and Its Watchers XXI” konferencián. https://www.ecb.europa.eu/press/key/date/2020/html/ecb.sp200930~169abb1202.en.html
Főoldali kép forrása: pixabay.com
