Egyre növekszenek a globális inflációs aggodalmak. A USA-ban az áprilisi inflációs adat (4,2%) jócskán meglepte az elemzőket, és az eurozónában is 3-éves csúcsra (2%) ugrott a mutató ugyanebben a hónapban. A piaci inflációs várakozások is sokéves csúcsokat döntögetnek. A Fed és az EKB jegybankárai azonban nem osztják ezt a félelmet, és az inflációt ért sokkok átmenetiségét, valamint a laza monetáris kondíciók szükségességét hangsúlyozzák. Úgy látszik, elmarad a megelőző szigorítás. De vajon visszatérhet-e a hetvenes évek Nagy Inflációja?
Ne feledjük el, hogy a legnagyobb gazdaságok jegybankjai gyakorlatilag a pénzügyi válság óta a túl alacsony infláció problémájával küzdenek (a japán jegybank még régebb óta). Emiatt nem meglepő, ha egyfajta rezignációval vagy – urambocsá! – megkönnyebbüléssel fogadják, hogy végre kimozdult a cél alatti tartományból.
A Fed helyzete külön figyelmet érdemel, ugyanis 2020-ban – elsőként a világon – áttértek az átlagos infláció célzására. Ez azt jelenti, hogy ha például sokáig lefelé vétették el 2 százalékos céljukat, arra törekednek, hogy egy ideig a cél felett legyen az infláció, aminek eredményeképp több év átlagában teljesül a cél.
Az elmúlt években egyértelműen és tartósan a cél alatt alakult az amerikai infláció, így jelenleg a Fed cél feletti inflációt szeretne látni, és nem csak egy-két hónapig, hanem huzamosabb ideig. Úgy tűnik, erre van esély. Akkor tehát minden rendben, vagy mégsem?
A Fedet érő kritikák nem ezt mutatják. Larry Summers szerint az amerikai jegybank “magabiztossága” veszélyes hozzáállás, ugyanis a Biden-csomag jelentős túlfűtöttséget és inflációt fog okozni, ami a Fedet később kamatemelésre fogja kényszeríteni. Talán még figyelemreméltóbb, hogy Janet Yellen, korábbi jegybankelnök, aki jelenleg az amerikai kormány pénzügyminisztere, udvariasan arra figyelmeztette a jegybankot, hogy esetleg majd kamatemelésre lesz szükség a túlfűtöttség megakadályozására. Hol vannak már azok az idők, amikor a jegybankok az infláció elleni harcban kamatot emeltek, a kormányok pedig támadták őket emiatt!
Furcsa helyzetben van tehát a Fed. A piaci szereplők elszabaduló inflációt áraznak, a közgazdász szakma szigorítást követel pont, amikor ki lehetne használni az átlagos inflációs célkövetés által nyújtott mozgásteret.
A mostani helyzet valójában az új rezsim hitelességének tesztje lesz. Ha a Fed szigorítani kezd, vagy éppen csak belenget egy szigorítást a közeli jövőben, hiteltelenné válik az elköteleződése az átlagos infláció célzása mellett. Ha viszont tétlenül nézi a folyamatokat, azt kockáztatja, hogy az inflációs várakozások horgonyzatlanná válnak, és – önbeteljesítő módon – tartósan magas inflációt eredményeznek.
Az egyetlen igazán jó kimenet a Fed számára az lenne, ha a piaci szereplők elhinnék, hogy tényleg lesz tartósan cél feletti infláció, de csak egy darabig. Másképp fogalmazva: átmenetileg tartósan magas lesz az infláció. Lássuk be, ez nem tűnik könnyű kommunikációs feladatnak. A Fednek minden megnyilvánulásával és döntésével egy keskeny pallón kell egyensúlyoznia.
Nem lennék most a Fed helyében.
Vonnák Balázs
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“Nem lennék most a Fed helyében” bejegyzéshez egy hozzászólás
Hozzászólások letiltva.