A tudomány és technológia fejlődése a történelem során a verseny és az együttműködés finom egyensúlyán alapult. Paul Kennedy történész szerint például Európa évszázadokon átívelő, méretéhez képest különösen figyelemre méltó dominanciája részint annak volt köszönhető, hogy a kontinens földrajzi adottságai miatt sok viszonylag kisebb méretű állam jött létre. Ezek a hatalmak hadászati eszközök terén egymással folyamatosan versengtek, abban bízva, hogy e fölény a soron következő háborúban döntő szerepet játszhat majd (Kennedy, 1987). Ez pedig egyre jobb lőfegyvereket, nagy hatótávolságú hadihajókat, jobb térképeket, távcsövet, kardános iránytűt és még egy sor más technológiai újítást eredményezett.
Az USA, Oroszország, az európai ESA, Japán és Kanada által létrehozott Nemzetközi Űrállomás ezzel szemben jó példa a nemzetközi együttműködésre. A tagállamok közösen szállítanak eszközöket, személyzetet, viselik a költségeket – és például olyan alapvető betegségek (mint az Alzheimer- vagy Parkinson-kór) kutatásához járulnak hozzá, amelyek megértését segíti, ha közben kiiktatjuk a gravitációt.
Hogy áll ma a világ a tudományos összefogással?
Az elmúlt ötven év egyik meghatározó trendje az országok közötti növekvő tudományos együttműködés, amit „zsugorodó világnak” is neveznek. Az 1. ábra különféle tudományterületeken mutatja be a tudományos erőközpontok közötti távolságokat az alapján, hogy a közös publikációk aránya hogyan viszonyul az összes cikk számához. (Egész pontosan az ábrán Jaccard-távolságok vannak feltüntetve, amely két halmaz különbözőségét fejezi ki azáltal, hogy az egyesítésükhöz viszonyítva méri a metszetükön kívüli területet). Szembetűnő, hogy az országok fokozatosan egyre többet publikáltak közösen (a távolságok csökkennek).
1. ábra: Nemzetközi tudományos erőközpontok közötti távolságok
Forrás: Kitajima és Okamura (2025), Kiegészítő ábra S1.
A másik érdekes dinamika a közelmúltból USA és Kína kapcsolatában látható. Sokéves közeledés után fordulat következett be – különösen a természettudományokban: a távolságok elkezdtek nőni. A természettudományokban gyakran sokkal gyorsabb a publikációs folyamat, így elképzelhető, hogy ez a minta a jövőben más tudományterületeken – például a gazdálkodástudományban vagy a közgazdaságtanban, ahol ez egyelőre kevésbé körvonalazódik – szintén megjelenik.
A zsugorodó világ másik jellemzője a tudástranszfer – személyeken keresztül is. Már a 15. században is létezett: Orbán ágyúöntő mester, a feltehetően magyar származású újító, például először XI. Konstantin bizánci császárnak ajánlotta fel a szaktudását (Konstantinápoly védelmében). A nem megfelelő körülmények, feltételek okán viszont átszegődött a Konstantinápolyt ostromolni kívánó II. Mehmed oszmán szultánhoz (Gábor, 1992). Ágyúja egyébként nemcsak Konstantinápoly elfoglalásában játszott szerepet, hanem saját életét is kioltotta.
Többségében (remélhetőleg) kevésbé drámai tudástranszfert vizsgál Kensei és Okumara (2025). Az affiliációkból indulnak ki, feltételezve, ha egy tudós korábban A, majd később B ország intézmény munkatársa, tudást visz A-ból B-be. (Egyidejű többszörös affiliáció esetén oda-vissza tudástranszfer a feltételezés.) A legnagyobb tudástranszfer az USA és Kína között zajlik – nem meglepő módon, tekintve e két ország dominanciáját a publikációk számában. A transzfer 2018-19-ig növekedett, majd csökkenő trendbe fordult át. Hasonló dinamikáról ír egyébként egy másik Economania blogcikk is.
Más kutatók többféle „távolságot” azonosítottak, amelyek befolyásolják, hogy két ország mennyire tud – vagy épp nem tud – hatékonyan együttműködni a tudományos térben (Vieira és szerzőtársai, 2022). Ezek:
- földrajzi távolság,
- társadalmi-gazdasági különbségek (pl. fejlettségbeli eltérések),
- politikai eltérések (kormányzási rendszerek, irányelvek),
- kulturális különbségek (nyelv, értékrend),
- intellektuális eltérés (mennyire egyezik a kutatási fókusz),
- valamint minőségi különbségek a tudományos munkában.
A Kína-USA kutatási kapcsolat trendváltozásának időszaka egybeesik a kereskedelmi feszültségek felerősödésével, a politikai távolságok növekedésével. A csökkenő együttműködés mögött gyakran egyéni döntések állnak, amelyeket érzékelések és különféle információk befolyásolnak (Flynn és szerzőtársai, 2025). Bizonyos esetekben azonban a visszaesés a technológiaáramlás kontrollját célzó formális kormányzati korlátozások következménye is lehet. Szélsőséges esetben cél elkerülni az említett ágyúöntő példáját. (Fun fact: Ezt XI. Konstantin is igyekezett megtenni – legalábbis egy ideig – némi nem túl magas fizetés formájában. Később vagy elfelejtődött, vagy kevésbé látta fontosnak, mindenesetre ahogy elfogyott a pénz, az ágyúöntő mester is kereket oldott (Rea, n.d.). Ki tudja, hogy alakult volna a történelem, ha sikerült volna az udvarban tartani a mestert?) De kanyarodjunk vissza korunkhoz.
Egy, a Nature című rangos tudományos folyóiratban megjelent kutatás szerint egy ország tudományos outputjának hatásával kevésbé korrelál a belefektetett pénz, sokkal inkább a nemzetközi tudományos együttműködés (Wagner és Jonkers, 2017): a közösen írt publikációk, a más országokban szerzett tapasztalatok és a tudományos mobilitás (lásd 2. ábra). Bár a korreláció nem feltétlenül jelent ok-okozatot, és az impakt – azaz a tudományos hatás – mérése sem egyszerű, a tudományos kollaborációk növekedése is abba az irányba mutat, hogy a közös munkának vannak előnyei – például kreatív ötletek, több nézőpont vagy minőségbiztosítás formájában. A hatásosabb tudományos eredményeken túl az együttműködés különösen hasznos lehet a globális problémákra adott válaszokban is. Éppen ezért biztató, hogy noha az utóbbi időben két nagyhatalom kutatómunkája között némi távolodás figyelhető meg, összességében a tudomány az elmúlt évtizedek során lényegesen nemzetközibbé vált.
2. ábra: Nemzetköziség és tudományos impakt
Forrás: Wagner és Jonkers (2017). 1. ábra
Baranyai Eszter
Hivatkozások:
Flynn, R., Glennon, B., Murciano-Goroff, R., & Xiao, J. (2024). Building a wall around science: The effect of US-China tensions on international scientific research (No. w32622). National Bureau of Economic Research.
Gábor, Á. (1992). Párhuzamok és eltérések az oszmán és az európai tüzérség fejlődésében a 15-17. században. Történelmi szemle, 3-4.
Kennedy, P. (1987). The Rise and Fall of the Great Powers. Random House New Work.
Kitajima, K., & Okamura, K. (2025). The altering landscape of US–China science collaboration: from convergence to divergence. Humanities and Social Sciences Communications, 12(1), 1-11.
Rea, C.(n.d.) Orban: The Man Who Brought Down the Walls of Constantinople – Part I https://www.camrea.org/2017/09/11/orban-the-man-who-brought-down-the-walls-of-constantinople-part-i/
Vieira, E. S., Cerdeira, J., & Teixeira, A. A. (2022). Which distance dimensions matter in international research collaboration? A cross-country analysis by scientific domain. Journal of Informetrics, 16(2), 101259.
Wagner, C. S., & Jonkers, K. (2017). Open countries have strong science. Nature, 550(7674), 32-33.
Borítókép: unsplash.com