Miért van az, hogy egyes szervezetek sokkal okosabbnak tűnnek, és ügyesebben navigálnak a körülöttük örvénylő bizonytalan áramlatokban, mint mások? Még ennél is lenyűgözőbbek azok a szervezetek, amelyek az okos emberek és drága technológiák ellenére ésszerűtlen módon működnek. Miért van az, hogy habár az emberi és gépi intelligencia minden eddiginél nagyobb mértékben, 3 milliárd ember és 5 milliárd gép formájában kapcsolódik össze, egyelőre nem kerültünk közelebb az emberiség nagy problémáinak megoldásaihoz, vagyis az okos technológiák nem eredményeztek automatikusan okos megoldásokat?
Ezekre a jelenségekre próbál választ találni Geoff Mulgan a magyar nyelven a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában nemrégiben megjelent, Nagy Elme című könyvében, amely egyaránt hasznos olvasmány a gazdasági szféra szereplői, a geopolitika és a mesterséges intelligencia iránt érdeklődők számára.
Mulgan a filozófia, a számítástudomány és a biológia területein végzett kutatómunkája során a rejtvények „megoldását” a kollektív intelligenciában találta meg. A kollektív intelligencia működésének megértéséhez több tudományág és gyakorlati ismeret átfogó tudása szükséges, melyek egyszerre érintik az üzleti életet, továbbá a társadalom-, a természet-, valamint a műszaki tudományokat. A közösségek tagjainak összekapcsolt tudásállománya, az egyéni ismeretek szervezett és rendszerezett felhasználása komoly erőforrásbázist képez, általa olyan problémák is gyorsan megértést, majd megoldást nyernek, mellyel az egyes tagok alig tudnának megbirkózni. Az így irányított közösségek célok mentén összehangolt és tudatos viselkedéssel rendelkeznek. E tudás pedig az élet számos színterén alkalmazható, új módon közelíthetünk általa például a vállalati hatékonyság, a termelékenység a csapatmunka és a vezetés kérdésköreihez is.
A közösségi szintű tudás kialakításában az infokommunikációs eszközök és a világháló révén folyamatosan új perspektívák nyílnak, a technológiai fejlődés által ugyanis létrejön annak infrastruktúrája, ahogyan a tömegek bölcsességét megalapozó tudás automatizált módon, gyorsan és nagy tömegben állítható össze. A mesterséges intelligencia, a digitalizáció, a robotizáció, továbbá az elérést biztosító világháló vívmányaival a gépek képessé válnak ismereteket szerezni rólunk, tőlünk függetlenül tervezni, kommunikálni, mely képességekkel a modern világtörténelem legnagyobb innovációját hordozzák. Geoff Mulgan e lehetőségeket, jóllehet hangsúlyozza, ugyanakkor kötetében ezen túlmenően a technológia korlátainak felismerésére és az ide kapcsolódó problématerületek azonosítására is vállalkozott, kiemelve, hogy a modern világ, jóllehet létrehozott egy újfajta digitális közjószágot, a tudást és információt, azonban hibásan szervezett kollektív gondolkodás esetén, a megnövelt kapacitások erőforrásigénye miatt, azok több káros hatást is kialakíthatnak. A magas szintű szervezettség a hatékony kollektív intelligencia egyik legfontosabb ismérve.
Mulgan érvelése szerint az intelligencia tekintetében a számítógépek igazi problémája, hogy a társadalmi szinten megoldandó kihívások esetében többségében nem egy jól körülhatárolt kérdésre várunk egy jól meghatározott választ, hanem egy többszörös visszacsatolásokból álló eljárás során az új válaszok alapján pontosítjuk a kérdésfeltevést és új, testreszabott válaszokat szeretnénk generálni.
A kollektív intelligencia kutatása során összességében azokra a kérdésekre szükséges választ találni, hogy mit kezdhetnek az egyének és a vállalatok e közösségi bázison alapuló szuperhumán tudással, milyen stratégiák mentén tudunk jól együttműködni egymással és a mesterséges intelligenciát hordozó gépekkel, továbbá hogyan segítheti ez az erőforrásbázis a termelékenységet, az innovációt vagy éppen a városaink működését. A központ kérdések listáját az is gazdagítja, hogy milyen határokat szabunk a gépek döntési lehetőségeihez és nem utolsó sorban az is, hogy e megnövelt tudásbázis felhasználásához pontosan milyen etikai kérdések kapcsolódnak.
Geoff Mulgan a Nagy Elme című könyvében ezen kérdéseket boncolgatva, megannyi szempontból mutatja be jelenlegi rendszereink gyenge pontjait, és közben azonosítja az önfenntartó módon működő, dinamikus egyensúlyokra épülő közösségek kulcspontjait. Ezek sorában az egyik legfontosabbként említi a tagok egységes világképének meglétét, ugyanis e világfelfogás megelőzi az érzékelést. (Mivel a bennünket ért impulzusokat már ezen világképünknek megfelelően gyűjtjük, illetve a hozzánk beérkezett információkat ezek alapján rendszerezzük, tudásunk nem független tőle.) E világképnek azonban a környezettünkkel összhangban változnia kell, folyamatosan frissítve a világról alkotott képet és belátva, hogy a korábbiakban működő oksági viszonyokat az új helyzetekben csupán kellő körültekintéssel lehet alkalmazni. Mulgan kötetében a kollektív intelligencia kapcsán nagy hangsúlyt fektet az érzelmi intelligenciára is és felhívja figyelmünket arra, hogy közösségek esetén az egyének saját igazuk mellett való korlátlan elköteleződése, jóllehet csupán egy emberi tulajdonság, mégis számos folyamatban komoly kockázati faktorként képes működni.
A kötet legnagyobb hozzáadott értéke azonban, hogy mind közösségi, mind egyéni szinten is hozzájárul ahhoz, hogy megértsük, a gondolkodásmód megváltoztatásának képessége több körös tanulási folyamat eredményeképp jön létre, hatása pedig nem csupán az új paradigmák kialakulásának záloga, hanem a jelenkor többközpontú rendszereinek irányításában is elengedhetetlen pontot képez.
Farkas Sára és Gutpintér Júlia
Főoldali kép forrása: pixabay.com
