Economania blog
Napjaink nagy kérdése, hogy mi lesz a tőzsdén és azon kívül egyaránt kereskedett energiahordozó sorsa. A nagyfokú bizonytalanságot jól jellemzi, hogy míg egyes elemzőházak csupán 100, mások 200 dolláros olajárakat is jósolnak az idei évre.
A koronavírus-járvány számos újdonságot hozott a mindennapjaink és a világgazdaság működésében is. Manapság a legtöbbet talán a globálisan kialakuló chiphiányról olvashatunk a gazdasági sajtóban. De mi is történt pontosan a digitális kor legfontosabb alapanyagának piacán?
Vitathatatlan, hogy a Covid-19 járvány okozta recesszió jelentős mértékben kínálatoldali volt, hiszen számos szektorban ellehetetlenült a termelés, a szolgáltatás. Miért nem okozott ez mégsem inflációt? Mert a kereslet és a kínálat visszaesése néha kéz a kézben jár.
Az euroövezetben a fiskális politikának sokkal aktívabb szerepet kell vállalnia a stabilizációs politikában. Ellenkező esetben az övezet nem lesz több, mint kis, nyitott gazdaságok időnként perlekedő kollekciója, messze a saját valódi lehetőségei alatt teljesítve.
A közgazdászok számára az egyik legfontosabb kérdés volt mindig is, hogy mitől gazdagabb egy ország a másiknál, mitől nő a kibocsátás, mi határozza meg a jólétet hosszú távon? Kimutatható, hogy a kereslet változásai tartós hatással lehetnek egy gazdaság hosszú távú teljesítményére.
Egy EKB-tanulmány szerint a mainstream makromodellek alulbecslik a kereslet szerepét az üzleti ciklusokban. Ki kell dobni az összes DSGE-modellt? Talán nem, de ez már a sokadik teszt, amin elbuktak.