Economania blog
Az egyenlőtlenség kérdéskörének fontosságát az a felismerés adja, hogy egy gazdaság működése nem függetleníthető annak társadalmi-politikai beágyazottságától. Blogunkon számos szempontból közelítettük már meg a problémát. Ezen írásokból emelünk ki most néhányat.
Másnak érezzük ezt a válságot, mint amilyenek az eddigiek voltak, és részben igazunk is van. Mert ez nem egy válság, hanem sok egyszerre.
Mindennapi szinten és társadalmi kérdésekben egyaránt nagyon fontos a koordináció szerepe. Kísérletekkel kimutatták, hogy bizonyos szituációkban azért választják a rossz, de egalitárius egyensúlyt, mert a mindenki számára jobb kimenet egyenlőtlenséget okozna.
A klímaváltozásért viselt felelősség nem csak országok között osztható fel, hanem a jövedelmi helyzet alapján is, országoktól szinte függetlenül. Egy friss tanulmány és adatbázis szerint a világ népességének leggazdagabb 10 százaléka felelős az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mintegy feléért, a Föld lakosságának szegényebb fele ugyanakkor alig több mint a tizedéért tehető felelőssé. Magyarország régiós szinten jól áll, de a gazdagok és a szegények közötti olló nálunk is nagyon kinyílt.
Megfelelő intézkedések híján az alacsony jövedelműek, az alacsony iskolázottságúak, a nők és a fiatalok lesznek a karanténintézkedések legnagyobb vesztesei.
A Fed szeptember 16-i ülése előtti helyzetben tapintható volt a feszültség. Powell elnök helyzetét a tripla satu képpel lehet a legjobban leírni.
Ráncfelvarrással már nem elégedhetünk meg, az alapok újragondolására is szükség van - mondta az Economania blognak Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, „A jövő fenntartható közgazdaságtana” című új jegybanki kötet szerkesztője.
Mennyit ér számunkra a szabadidőnk, és milyen kapcsolatban áll az általános jólétünkkel? Ahogy Tolsztoj az Anna Kareninában megírta: „Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.”
Több mint 10 év telt el azóta, hogy a Fed elindította első eszközvásárlási programját, amelyet követett még kettő, illetve nyomdokaikba léptek a világ más nagy jegybankjai is hasonló programjaikkal. Máig kérdés, hogy jó döntés volt-e, hogy azokban az években Szkülla és Kharübdisz között lavírozva ezt a kevéssé járt utat választották.
A magas adósságállományok kezelése akár technikai kérdésnek is tűnhet, azonban előfordulhat, hogy a jelenlegi status quo mellett a globális gazdasági keretrendszernek nem működési „hibája”, hanem működésének módja a folyamatos, GDP arányos globális adósságszint emelkedés. Vajon elég nagy-e ez az állomány ahhoz, hogy gondoskodjon magáról?