Economania blog
A nők munkaerőpiaci helyzetében jelentős előrelépések tapasztalhatóak az elmúlt évtizedben, azonban a teljes egyenlőség elérése még nagyon távolinak tűnik. Hol tart a világ a folyamatban, és milyen lépések szükségesek a nők gazdasági szerepének további erősítéséhez?
Az elmúlt négy év globális történései a központi bankokat több szempontból is nyomás alá helyezték. Ez a korábbiaknál is összetettebb stratégiai szerepet kíván meg ezen intézményektől, hiszen egy igen gyorsan változó világban kell olyan döntéseket hozniuk, amelyek biztosítják hitelességük megőrzését.
Claudia Goldin, a Harvard Egyetem professzora az idei év közgazdasági Nobel-díjasa. Munkássága során több általánosan elfogadott mítoszt döntött le, és új megvilágításba helyezte a nemek közötti egyenlőség kérdését.
A vállalatok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a nemek közötti egyenlőség megteremtésére, és számos női karriertámogató intézkedést vezetnek be a céges gyakorlatba. A biztató fejlemények ellenére továbbra is érezhető a nemek közti jelentős különbség. Egy friss kutatás szerint a női vezetők a valaha látott legmagasabb arányban váltanak állást, valamint az ambiciózus fiatal nők esetében is egyre nagyobb a magas fluktuáció esélye.
Egy budapesti munkavállaló csaknem kétszer annyit keres, mint egy szabolcsi. Valóban ennyire nagy a fejlettségbeli különbség az ország régiói között?
Az alacsony mobilitás konzerválja a társadalmi egyenlőtlenségeket. A jómódúaknak elvileg nem áll közvetlen érdekében a mobilitás növelése, holott abból az egész társadalom profitálhat.
Az egyenlőtlenség kérdéskörének fontosságát az a felismerés adja, hogy egy gazdaság működése nem függetleníthető annak társadalmi-politikai beágyazottságától. Blogunkon számos szempontból közelítettük már meg a problémát. Ezen írásokból emelünk ki most néhányat.
Másnak érezzük ezt a válságot, mint amilyenek az eddigiek voltak, és részben igazunk is van. Mert ez nem egy válság, hanem sok egyszerre.
Mindennapi szinten és társadalmi kérdésekben egyaránt nagyon fontos a koordináció szerepe. Kísérletekkel kimutatták, hogy bizonyos szituációkban azért választják a rossz, de egalitárius egyensúlyt, mert a mindenki számára jobb kimenet egyenlőtlenséget okozna.
A klímaváltozásért viselt felelősség nem csak országok között osztható fel, hanem a jövedelmi helyzet alapján is, országoktól szinte függetlenül. Egy friss tanulmány és adatbázis szerint a világ népességének leggazdagabb 10 százaléka felelős az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mintegy feléért, a Föld lakosságának szegényebb fele ugyanakkor alig több mint a tizedéért tehető felelőssé. Magyarország régiós szinten jól áll, de a gazdagok és a szegények közötti olló nálunk is nagyon kinyílt.