Economania blog
Ahogy egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert életünkben a virtuális terek, úgy kúszik be az információs hadviselés az emberek gondolati és érzelmi tereibe is. A szívekért és az elmékért folytatott harc még csak most kezdődik igazán.
Ezt mondja megalkotójáról a teremtmény: Emlékezete örökre fennmarad a számítástechnika történelmében, mint az egyik legfontosabb alapító és a számítógépek alapelveinek megalkotója.
A legtöbb központi bank a közelmúltban már felismerte a széleskörű, többrétű, transzparens kommunikáció szükségességét. Viszont még nincs meg a kellő tapasztalatuk azt illetően, hogy melyik csatornák működnek a leghatékonyabban.
Idén a kriptoeszközök piacának egyik legnagyobb esését élhették át a befektetők. A kriptopiac jelenlegi beszakadása azonban nem hasonlítható a korábbi esésekhez, mivel az eszközök növekvő népszerűsége miatt az átgyűrűző hatások egyre kevésbé elhanyagolhatók.
A jegybankok általában többet tudnak a gazdaság állapotáról, mint a privátszféra. Nem meglepő tehát, hogy a kamatdöntések során egyfajta információátadás is történik, ami megnehezíti a kamatlépések hatásának mérését.
Az elmúlt két évtizedben a virtuális és a valós határai a korábbinál is jobban kezdenek elmosódni. Mennyire ismerhető meg és befolyásolható egy felhasználó, ha célzott tesztek alá vethető, ha célzott szituációkba helyezhető, ha minden interakciója rögzített?
A befektetők szívesebben vásárolnak olyan részvényből, ami valamiért a figyelem középpontjába került. A cégek ezt úgy tudják kihasználni, hogy a rossz híreket akkor hozzák nyilvánosságra, amikor a befektetők nem figyelnek rájuk.
Miért van az, hogy habár az emberi és gépi intelligencia minden eddiginél nagyobb mértékben, 3 milliárd ember és 5 milliárd gép formájában kapcsolódik össze, egyelőre nem kerültünk közelebb az emberiség nagy problémáinak megoldásaihoz, vagyis az okos technológiák nem eredményeztek automatikusan okos megoldásokat?