Budapesti Corvinus Egyetem MNB Intézetének hivatalos blogja.
Az amerikai állampapírokat érintő két zavar mögött részben strukturális változások állnak. A hedge fund szektor bizonyos szegmensei jobban el voltak adósodva és/vagy felerősítették a piaci folyamatokat.
Az elmúlt hetekben ismét bebizonyosodott az az alapvető tézis, hogy globális szinten kizárólag a Fed játssza a „végső hitelező” szerepét, a világ még mindig dollárközpontú. Az, hogy a világ elegendő dollárlikviditáshoz jutott-e, és tehet-e a Fed még bármit is a gazdasági lassulás megakadályozására, majd kiderül.
Az elmúlt napokban a jelzáloghitel REIT-ektől volt hangos a nemzetközi pénzügyi sajtó, egyes cikkek egyenesen a válság epicentrumába helyezik őket. Mit érdemes róluk tudni?
Tavaly ősszel komoly piaci turbulenciát okozott, hogy egy szeptemberi napon hirtelen kevésnek bizonyult a dollárlikviditás. Mit mutattak a korábbi becslések és miből adódhatott az eltérés?
Volt olyan időszak, amikor a nyíltvégű ingatlanalapok portfólióiban az ingatlanbefektetések kisebbségben voltak. Miért fordulhat elő, hogy magas a nem ingatlanok aránya?
2019-ben leállt a globális kvantitatív szigorítás, és visszafordultak a jegybankok a mérlegnövelés irányába. Unatkozni jövőre sem fogunk, de nagy az esélye, hogy a globális monetáris politikai viták általános gazdaságpolitikai vitákká szélesednek, mert a gazdaságpolitikai ágak újrarendezése elengedhetetlen.
Vajon milyen stratégiát követhet egy olyan befektető, akinek szinte végtelen az időhorizontja, jelentős a hozamcélja, és elég jól tervezhető az éves kifizetési igénye?
A 19. század közepén Paul Julius Reuter megalapította a (később) Reutersnek nevezett hírszolgálatot 45 galambbal, akik Brüsszel és Aachen között repkedtek hírekkel és részvényárakkal. Az idő lefaragásáért folytatott harcban az utóbbi két évtizedben különösen élen járt az úgynevezett high frequency trading.