Economania blog
Az emberi hallucinációt mint a külső inger nélküli érzékelést definiálhatjuk. Modellhallucinációról akkor beszélhetünk például, amikor egy modell elsősorban nem adatra, hanem a modell feltevéseire építve ad téves eredményt.
4,1 százalékról 4,3 százalékra emelkedett az amerikai munkanélküliségi ráta, mire a tőzsde majdnem összeomlott. Azért ilyen ideges a piac, mert elmaradt a recesszió a Fed szigorító ciklusa után? Egyáltalán lehetséges ez? Ha igen, hogyan?
Az ágens alapú gazdasági modellezés lényege, hogy számítógépen létrehozunk egy virtuális gazdaságot, amiben az egyes szereplők egyedileg jelennek meg. A kanadai jegybankban kifejlesztettek egy ágens alapú modellt, amit előrejelzésre használnak.
Az egyensúly a közvélekedéssel szemben sokkal általánosabb és rugalmasabb fogalom a közgazdaságtanban, mint egyszerű tankönyvi változata. A makrogazdaság negyedéves ingadozását is interpretálhatjuk úgy, mint állandóan változó egyensúlyi állapotok sora.
Igen, csak nem úgy, ahogy azt eddig csinálták.
Mély válságokban egy fiskális expanzió segíti a gazdaságot élénkíteni, de figyelembe kell venni ennek az államadósság növekedésben jelentkező költségét is, ami viszont nagyban függ a kamatkörnyezettől.
A makroökonómia sokat változott előnyére a 2007-08-as válság óta, tudott reagálni a jogos kritikákra. Ugyanakkor kevés előrelépés történt az olyan modellek fejlesztéseben, amelyek közgazdaságilag megalapozottak, de kvantitatívan is pontosak.
Az ágens alapú modellezést eredetileg fizikában fejlesztették ki, és onnan adaptálták a makroökonómiába. Ez a megközelítés azonban nem hozta meg az áttörést. Az ágens alapú modellekben komoly potenciál van, de ahhoz, hogy ez valóra váljon, alaposan újra kéne gondolni a kutatási stratégiát.
A gazdaságpolitika sokkal hatékonyabban kezelte a 2007-2008 utáni válságot, mint az 1929 utánit. Hogyan tükrőzödtek ennek tapasztalatai a közgazdasági elméletben?
A korlátozott racionalitás közgazdasági következményeit elemző viselkedési közgazdaságtan egyre inkább tért hódít, és mostanra már jelentős mennyiségű empirikus kutatás támasztja alá, hogy ennek a megközelítésnek a makroökonómiában is van létjogosultsága.