Budapesti Corvinus Egyetem MNB Intézetének hivatalos blogja.
A tőzsdei buborékok története egy idős a tőzsdék történelmével. Miért emelkednek irreálisan a részvényárak? Majd miért zuhannak be hihetetlen gyorsan? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kísérleti közgazdaságtan pénzügyekkel foglalkozó iránya.
A 2007-08-as válság után széleskörű volt az igény a pénzügyi és makroökonómiai modellek újragondolására. Az 1930-as évekhez képest azonban sokkal kevésbé radikális fordulat következett be a közgazdasági gondolkodásban.
Az ingatlanárak meredek emelkedése nem feltétlenül, illetve nem minden esetben jelent buborékot; azt a kereslet-kínálat alapvető tényezői is előidézhetik. De mik azok a fundamentumok, amelyekhez képest túlárazottak lehetnek az ingatlanok?
Ray Dalio hedge fundja a 2008-as válságot jól vészelte át, saját bevallása szerint azért, mert addigra kidolgozta és megértette, hogyan működnek a hitelválságok. A néhány hete megjelent „A template for understanding big debt crises” könyve ebbe enged bepillantást.
Abban senki sem kételkedik, hogy vannak a piacon racionális és irracionális befektetők egyaránt. De a hatékony piacok elmélete szerint a racionális befektetők mindig korrigálják az irracionális befektetők pontatlanságait, mert ebből piaci előnyre tehetnek szert.
A részvények árai nagy mozgásokat írnak le napról napra és évről évre, de erre jellemzően nem tud választ adni a közgazdaságtan racionális döntéshozót feltételezve. Mi lehet a hátterében, és ha valami irracionális, akkor esetleg pontosabban is előre lehet jelezni a tőzsdét, mint gondolnánk?