Economania blog
A gazdaságpszichológiai és viselkedési közgazdaságtani kutatások számtalan eszközt térképeztek fel arra vonatkozóan, hogyan lehet az emberek döntéseit befolyásolni. Ezek a trükkök annyira jól működnek, hogy a legfontosabb kérdés most már az, hogyan lehet tőlük megvédeni az embereket.
A bruttó hazai termék a legmeghatározóbb gazdasági mutató, ennek ellenére korántsem ad teljes körű és objektív képet az országok termelékenységéről és a lakosság jólétéről. Vajon mennyire célravezető egy olyan mutatóra alapozni a nemzetgazdaságok teljesítményének mérését, amely számára a hadászati költekezés pozitív előjelű, a fizetés nélkül végzett házimunka azonban láthatatlan marad?
A kínai gazdaságpolitika laboratóriumában új koncepciók, fogalmak jelentek meg azzal a nyilvánvaló céllal, hogy újrakalibrálják a gazdaságpolitikát egy új szintézist létrehozva, vagy ahogy Blanchette és Polk néhány hónappal korábban megfogalmazta, egy új „big thing” van kialakulóban.
Vajon az egy főre jutó hazai összterméktől leszünk boldogok, vagy más is számít? A gazdaságpolitika céljaira megannyi választ találunk az elmúlt évszázadok meghatározó közgazdászainak írásait lapozgatva.
A jelenlegi amerikai elnök szinte naponta tudósít a tőzsdeindexekről. Miért nem halljuk az európai vezetőktől ilyen gyakorisággal a DAX vagy a CAC index aktuális értékét?