Economania blog
A legújabb kutatások a modern közgazdaságtan eszköztárát alkalmazva igazolták Keynes, Kindleberger és Minsky sejtését, ami szerint a gazdasági szereplők gyakran irracionális hangulatváltozásai jelentős mértékben befolyásolják a makrogazdasági konjunktúrát.
Igen, csak nem úgy, ahogy azt eddig csinálták.
A makroökonómia sokat változott előnyére a 2007-08-as válság óta, tudott reagálni a jogos kritikákra. Ugyanakkor kevés előrelépés történt az olyan modellek fejlesztéseben, amelyek közgazdaságilag megalapozottak, de kvantitatívan is pontosak.
A korlátozott racionalitás közgazdasági következményeit elemző viselkedési közgazdaságtan egyre inkább tért hódít, és mostanra már jelentős mennyiségű empirikus kutatás támasztja alá, hogy ennek a megközelítésnek a makroökonómiában is van létjogosultsága.
A viselkedési közgazdaságtan ideái már a makroökonómia területén is megjelentek. Hogyan működik egy olyan gazdaság, amelyben nem racionálisan döntenek a szereplők?
A makroökonómia modellek egyik fő hiányosságának azt tartják, hogy nem veszik figyelembe a gazdasági szereplők heterogenitását, jellemzően reprezentatív szereplők jelenítik meg a háztartási és termelő szektort.
A válság után jelentős mennyiségű új DSGE modell született, amelyekben megjennek a pénzügyi közvetítés anomáliái. Azonban a racionális várakozások feltevésének köszönhetően ezeknek a modelleknek továbbra is komoly hiányosságaik vannak.
A főáramú makromodellekben racionális várakozást feltételeztek a háztartások, vállalatok részéről. Ez a feltételezés azonban nem csak, hogy nincs összhangban a valósággal, feleslegesen el is bonyolítja a modelleket, amelyekből emiatt fontos mechanizmusok maradnak ki.