Economania blog
A kínai rezsim gazdasági modellt vált, amibe nem férnek bele magas eladósodásból működő szektorok és egy esetleges ingatlanpiaci lufi. Ezért a kormányzat a tavaly hozott szabályokkal próbálta a szektor eladósodottságát visszafogni, aminek az lett a következménye, hogy több szereplő is likviditási problémába került. Az Evergrande csak nagy méretének köszönheti publicitását.
A kínai gazdaságpolitika laboratóriumában új koncepciók, fogalmak jelentek meg azzal a nyilvánvaló céllal, hogy újrakalibrálják a gazdaságpolitikát egy új szintézist létrehozva, vagy ahogy Blanchette és Polk néhány hónappal korábban megfogalmazta, egy új „big thing” van kialakulóban.
A digitális jegybankpénz egy eszköz, ami sok mindenre jó lehet, de tartalmasan csak úgy tudunk róla beszélgetni, ha előbb végiggondoljuk, hogy mihez is akarunk kezdeni vele. Egyre több tanulmány jelenik meg a nemzetközi szakirodalomban, egyre több jegybank igyekszik kialakítani saját álláspontját egy jövőbeli digitális fizetőeszközzel kapcsolatban, illetve már két előrehaladott jegybanki projekt is zajlik Kínában és Svédországban.
Olivier Blanchard 6 pontban szedte össze a koronavírusra adható gazdaságpolitikai válaszok lehetőségeit és korlátait. Az IMF egykori vezető közgazdásza nem hisz a konvencionális megoldásokban.
Kenneth Rogoff, aki a Budapesti Corvinus Egyetem MNB Tanszékének meghívására látogat Budapestre, az Economaniának adott interjújában számba veszi a globális gazdasági kilátásokat övező fő kockázatokat, valamint ismerteti, milyen előfeltételei vannak egy hatékony kamatpolitikának a negatív tartományokban.
A neoklasszikus közgazdaságtan lineáris és szimmetrikus megközelítései elegánsak és intuitívek, emiatt pedig nagyon vonzó, mint elméleti keret, különösen a hatalom birtokosai számára. A globális pénzügyi válság azonban nyilvánvalóvá tette a paradigma „vakságát” és válságát.
Egy friss tanulmány szerint a Fed kamatemeléseinek számottevő növekedést visszafogó hatása lehet Kínában, ami a bankrendszert is negatívan érintené.
Az elmúlt évtizedekben az amerikai dollár hegemóniájához kevés kétség fért. Vajon mindig létezett-e egy ennyire domináns valuta, és mennyire változhat ez a jövőben? Az ezzel kapcsolatos kutatómunkájuk eredményeit mutatja be Barry Eichengreen, Arnaud Mehl és Livia Chitu „A világ valutarendszere – múlt, jelen és jövő” című könyvben.
10 év telt el a subprime-válság kirobbanása óta, ami nem múlt el nyomtalanul, de már évek óta tart egy lassú gyógyulás a globális pénzügyi rendszerben, és az évtized eleji csúcsokhoz képest szignifikáns javulást mutat minden sérülékenységi mutató. Ez azonban nem feltétlenül van így.
Január 16-án olvashattuk, hogy egy kínai hitelminősítő „'A-'-ról 'BBB+'-ra, egy fokozattal leminősítette az USA szuverén adósbesorolását, ráadásul a kilátásokat is stabilról negatívra rontotta.” Persze, az eset nem példa nélküli, hiszen a 2008-as pénzügyi válság idején is elvesztette az USA az AAA minősítést, illetve a Fitch is figyelmeztetést adott ki 2017-ben, hogy ugyanez következhet be. Na de van-e értelme a bóvli kötvény határára sorolni azt a kötvényt, amelyre a világ úgy tekint, mint az egyik legbiztosabb menekülési befektetés?