Economania blog
Az egyensúly a közvélekedéssel szemben sokkal általánosabb és rugalmasabb fogalom a közgazdaságtanban, mint egyszerű tankönyvi változata. A makrogazdaság negyedéves ingadozását is interpretálhatjuk úgy, mint állandóan változó egyensúlyi állapotok sora.
A formális modellek használhatóságát gyakran kérdőjelezik meg a közgazdaságtanban. Pedig ha jól használják, és megfelelő szempontok szerint értékelik őket, jó szolgálatot tehetnek.
Akerlof szerint a közgazdászok túlzott törekvésre a matematizálásra háttérbe szorítja azokat a szoft módszereket, amelyekkel számos új és releváns jelenség megérthetővé, megismerhetővé válna. Emiatt a közgazdaságtan nem azzal foglalkozik, amire a társadalomnak szüksége lenne.
A "Brian élete" című klasszikus filmben Reg felteszi a kérdést: "mit tettek a rómaiak értünk?” A 2007-2008-as világválság kapcsán számos elméleti és gyakorlati közgazdász tette és teszi fel a kérdést: "mit köszönhet a közgazdász szakma a matematikának?"
A főáramú makroökonómiai modelleket sok kritika éri amiatt, hogy rossz alapokra épültek, emiatt félrevezetőek, nem lenne szabad azokat a gazdaságpolitika támogatására használni. Másik gyakori kritika, hogy a kvantitatív módszerek túlzott alkalmazása egyoldalúvá, vagy ahogy a reformerek 32. pontja fogalmaz: „vakká” teszi a tudományt az alternatív megközelítésekre. A DSGE-modellezők viszont büszkék arra, hogy modelljeik – szerintük – megfelelő mikroökonómiai alapokon állnak, és a matematikai formába öntöttség miatt alkalmasak nettó hatások számszerűsítésére egy bonyolult, szimultán rendszerben is.