Economania blog
Influenszernek lenni nemcsak egy teljes munkaidős állás, hanem út a meggazdagodáshoz, sok esetben minimális munkavégzéssel. A követőket viszont gyakran teljesen felesleges költekezésekre beszélik rá.
Mind az USA-ban, mind Kínában heves viták folynak az adósságszintek emelkedéséről. Michael Pettis szerint ez alapvetően strukturális probléma, és szükségszerűség a jelenlegi gazdaságpolitikai működési keretben.
A jegybankok szerint a járvány alatt eltűnt az infláció, de az emberek ezt nem így érzik. Csalnak a statisztikák, vagy csak mi észleljük rosszul az árdrágulás igazi ütemét?
A 2007-08-as válság utáni recesszió idején heves szakmai viták folytak arról, hogy szükséges-e és érdemes-e a költségvetési politikát a gazdaság élénkítésére használni. A koravírus járvány ismét súlyos recesszióba taszította a világgazdaságot, így ez a kérdés újra aktuálissá vált.
Az Egyesült Királyságban az utóbbi két évben jegyezték le a szigetország valaha mért legalacsonyabb lakossági megtakarítási rátáit. A „Brexit saga”, annak minden gazdasági vetületével, folytatódik.
A klímaváltozás és az egyéb ökológiai veszélyek kezelése, elhárítása nem lehet egydimenziós küzdelem, és várhatóan mélyebb társadalmi és gazdasági átalakítást is megkíván. Vajon összhangba hozható-e a jelenlegi, fogyasztói társadalomra épülő globális kapitalista rendszer az éghajlatváltozás menedzselésével?
Mennyit ér számunkra a szabadidőnk, és milyen kapcsolatban áll az általános jólétünkkel? Ahogy Tolsztoj az Anna Kareninában megírta: „Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.”