Economania blog
Mi lesz a vállalati hitelezés sorsa a magas kamatkörnyezetben és a pár év alatt lezajlott többszörös válságot követően? Csak remélhetjük, hogy nem járják majd zombik az irodaházakat, és a versenyképes vállalatok győzedelmeskednek.
Az egyenlőtlenség kérdéskörének fontosságát az a felismerés adja, hogy egy gazdaság működése nem függetleníthető annak társadalmi-politikai beágyazottságától. Blogunkon számos szempontból közelítettük már meg a problémát. Ezen írásokból emelünk ki most néhányat.
A nem-banki pénzügyi intézmények 2019-ben a globális pénzügyi rendszer közel felét tették ki eszközérték alapján, valamelyest megelőzve a bankszektort. Ez a szektor, mely magába foglalja az árnyékbankrendszert is, a makroprudenciális szigorítások idején növekedni tud.
A negatív jegybanki kamatok hatása fokozható a készpénz visszaszorításával, vagy a készpénztartás megdrágításával. Egyelőre azonban még nem sok előrelépés történt ezen a téren.
A világ adósságállománya a GDP kétszereséről a háromszorosára emelkedett a válság óta. Vajon milyen mutatókat nézzünk, ha szeretnénk tudni, lesz-e újabb válság ebből?
Az ingatlanárak átlagjövedelemhez viszonyított emelkedése megnehezíti az első lakáshoz való jutást. Miért kerül ma többszörösébe egy ingatlan, mint 10 évvel ezelőtt? Mi mozgatja az ingatlanárakat?
A pénzt bizonyos értelemben a háztartások és a vállalatok teremtik akkor, amikor hitelfelvétel mellett döntenek, jóllehet az „előállítása” a bank mérlegében történik. Olyan ez, mint a BKK jegykiadó automatája: mi döntünk az új jegy kibocsátásáról, de azt az automata nyomtatja.
A magas adósságállományok kezelése akár technikai kérdésnek is tűnhet, azonban előfordulhat, hogy a jelenlegi status quo mellett a globális gazdasági keretrendszernek nem működési „hibája”, hanem működésének módja a folyamatos, GDP arányos globális adósságszint emelkedés. Vajon elég nagy-e ez az állomány ahhoz, hogy gondoskodjon magáról?