Economania blog
Az emelkedő infláció és a rivális cégek munkaerő-elcsábítása miatt a japán vállalatok egyre kevéssé tudnak kimaradni a bérversenyből. Ez három évtized után jelentős fordulatot okozhat a japán gazdaságban. De mi lesz az adósságállománnyal?
A mesterséges intelligencia és a robotika fejlődése sokakból aggodalmat vált ki: attól tartanak, hogy a gépek térnyerése tömeges munkanélküliséget fog kirobbantani. A történelemben azonban nem először fordul elő, hogy drasztikusan megváltoznak a munkakörülmények.
Az idei közgazdasági Nobel-díjasok munkássága sokat segíthet a megtépázott tekintélyű közgazdaságtannak hitelessége visszaszerzésében.
A tavalyi Nobel-díjas Esther Duflo öt olyan üzenetet fogalmazott meg a közgazdászoknak, amelyek a mostani nehéz időkben sokat segíthetnek.
Kimutatható, hogy a munkanélküliség növeli a halálozási rátát. Emiatt a járványügyi korlátozások során úgy védünk meg emberi életeket, hogy közben mások életét áldozzuk fel. Megéri-e?
Sok országban megfigyelt jelenség, hogy a nagyobb városokban "elszállnak" a lakásárak. Ez gátolja a munkaerő mobilitását, és növeli a regionális különbségeket a munkanélküliségi rátákban.
Az euroövezet kevéssé sikeres válasza a globális pénzügyi válságra és a lassú kilábalás ismét középpontba állította a zóna intézményi kereteinek megerősítését. Az MMT képviselői szerint a teljes foglalkoztatást a "garantált munka" intézményével lehetne a leghatékonyabban biztosítani.
A neoklasszikus makroökonómia dominálja az elméleti kutatásokat és a közgazdaságtani oktatást a világon szinte mindenhol a mai napig. Annak ellenére, hogy már 2001-ben George A. Akerlof közgazdász a Nobel-díj átvételekor számos alapvető kritikát fogalmazott meg a neoklasszikus makroökonómiával szemben. Ebből hat olyan problémát emelt ki, amit ő a neoklasszikus makroökonómia legnagyobb kihívásainak tart.