Economania blog
A hagyományos megközelítés alapján számos döntéshozó és elemző a folyó fizetési mérlegek alapján próbálta megérteni a nemzetközi tőkeáramlás okait és kezelni a válságot. A téves elemzési keret helytelen válságkezeléshez vezetett, ami messzemenő gazdasági és társadalmi költségekkel járt, és jár ma is.
A 2007-08-as válság után széleskörű volt az igény a pénzügyi és makroökonómiai modellek újragondolására. Az 1930-as évekhez képest azonban sokkal kevésbé radikális fordulat következett be a közgazdasági gondolkodásban.
A világ adósságállománya a GDP kétszereséről a háromszorosára emelkedett a válság óta. Vajon milyen mutatókat nézzünk, ha szeretnénk tudni, lesz-e újabb válság ebből?
Akkor működik jól a pénzügyi rendszer, ha bízunk benne és mindig annyi pénz áll rendelkezésre, amennyire épp szükség van, azaz se nem kevesebb, se nem több. A pénzügyi stabilitás és az árstabilitás a bizalomépítés két fontos pillérét jelentik, de inkább tekinthetők „hálótársaknak, mint tökéletes partnereknek”.
A monetáris politika világának egyik legelismertebb nemzetközi tekintélye szerint egyszerre ironikus és erősen aggasztó, hogy a 2008-as gazdasági válságért is felelőssé tehető globális adóssághegy egyre csak növekszik. Claudio Borio szerint közeleg a tél, fegyvereinket pedig ideje újratölteni.