Economania blog
A randomizált kontrollált vizsgálatok jelentőségét jól mutatja, hogy a 2019-es közgazdasági Nobel-díjat Banerjee, Duflo és Kremer a globális szegénység enyhítésére kísérleti úton válaszokat kereső kutatásaikért kapták. A módszernek ugyanakkor számos hiányossága is van, amiről kevesebb szó esik.
Az elmúlt hetekben megszaporodtak azok a vélemények, amelyek a soha vissza nem térő alkalom érzetét sugallva jelentős részvénybefektetésre buzdítanak. Az évtizedes gyakorlati tapasztalatok, a tudományos eredmények és a minimálisan elvárható szakmai sztenderdek azonban óvatosságra intenek.
Bizonyos szakmák a mai napig azzal küzdenek, hogy a közgazdászok két évszázada az „egyéb” kategóriába sorolták őket. És mindez egy téves metafóra miatt.
Nem csak programozókra, hanem filozófusokra és a filozófiában jártas közgazdászokra is szükség van ahhoz, hogy a technológiai fejlődés káprázatában ne vesszünk el, és idejekorán észrevegyük, ha egy ősi probléma új köntösben jelenik meg előttünk.