Budapesti Corvinus Egyetem MNB Intézetének hivatalos blogja.
A jelenleg megfigyelhető digitalizációs folyamat nem egy egyszerű mennyiségi változás, hanem alapvetően átalakíthatja a pénz funkcióit, és új „digitális valutaövezetek” jöhetnek létre, amik viszont társadalmilag nem optimálisak. Éppen ezért szükséges olyan digitális jegybankpénzeket létrehozni, amik vonzó versenytársai az új alternatív pénzeknek.
A legújabb kutatások a modern közgazdaságtan eszköztárát alkalmazva igazolták Keynes, Kindleberger és Minsky sejtését, ami szerint a gazdasági szereplők gyakran irracionális hangulatváltozásai jelentős mértékben befolyásolják a makrogazdasági konjunktúrát.
Az egyensúly a közvélekedéssel szemben sokkal általánosabb és rugalmasabb fogalom a közgazdaságtanban, mint egyszerű tankönyvi változata. A makrogazdaság negyedéves ingadozását is interpretálhatjuk úgy, mint állandóan változó egyensúlyi állapotok sora.
Igen, csak nem úgy, ahogy azt eddig csinálták.
Mély válságokban egy fiskális expanzió segíti a gazdaságot élénkíteni, de figyelembe kell venni ennek az államadósság növekedésben jelentkező költségét is, ami viszont nagyban függ a kamatkörnyezettől.
A 2007-08-as válság utáni recesszió idején heves szakmai viták folytak arról, hogy szükséges-e és érdemes-e a költségvetési politikát a gazdaság élénkítésére használni. A koravírus járvány ismét súlyos recesszióba taszította a világgazdaságot, így ez a kérdés újra aktuálissá vált.
A makroökonómia sokat változott előnyére a 2007-08-as válság óta, tudott reagálni a jogos kritikákra. Ugyanakkor kevés előrelépés történt az olyan modellek fejlesztéseben, amelyek közgazdaságilag megalapozottak, de kvantitatívan is pontosak.
Az ágens alapú modellezést eredetileg fizikában fejlesztették ki, és onnan adaptálták a makroökonómiába. Ez a megközelítés azonban nem hozta meg az áttörést. Az ágens alapú modellekben komoly potenciál van, de ahhoz, hogy ez valóra váljon, alaposan újra kéne gondolni a kutatási stratégiát.
A gazdaságpolitika sokkal hatékonyabban kezelte a 2007-2008 utáni válságot, mint az 1929 utánit. Hogyan tükrőzödtek ennek tapasztalatai a közgazdasági elméletben?
A korlátozott racionalitás közgazdasági következményeit elemző viselkedési közgazdaságtan egyre inkább tért hódít, és mostanra már jelentős mennyiségű empirikus kutatás támasztja alá, hogy ennek a megközelítésnek a makroökonómiában is van létjogosultsága.