A nagy futóesemények pozitív gazdasági hatásainak vizsgálata e sorok írója számára azért is kedves téma, mert ő maga is lelkes amatőr hosszútávfutó. Másrészt ebben az iparágban az egészséges életmód térnyeréséből eredő (nemzet)gazdasági előnyökön túl egy rendezvény közvetlenül is komoly gazdasági hasznot hoz egy-egy város és annak szolgáltatói számára.
A nagyvárosi maratonok ma már nem (csak) sporttermékeket árulnak, hanem időben koncentrált, jól csomagolt városi élményt egy globális, fizetőképes közönségnek. A futóturizmus így fokozatosan elmozdult a sportpolitika „pereméről” a városi szolgáltatások felé, ahol már mérhető költésről, vendégéjszakákról és gazdasági hatásról beszélünk. A résztvevők ráadásul nagyobbrészt a felsőbb jövedelmi sávokba tartozó társadalmi csoportokból kerülnek ki, a rendezvények gazdasági eredményességének lehetőségét ez a tény pedig csak fokozza.
A Brand Finance 2025-ös Marathons 50 jelentése szerint a világ ötven legnagyobb maratonjának összesített gazdasági hatása 2024-ben meghaladta az 5,2 milliárd dollárt, és ennek több mint fele a World Marathon Majors nevű sorozat városaihoz kötődött. Ez a szám önmagában nem lenne különösebben érdekes, ha a maratonok egyszeri, nehezen megismételhető események lennének. A futóturizmus ereje azonban éppen abban áll, hogy a kereslet meglepően stabil: évről évre hasonló időpontban, hasonló résztvevői összetétellel és hasonló költési mintázattal jelenik meg. Bár a Budapest Maraton nem szerepel a Top 50-ben, lentebb a magyar főváros helyzetét is bemutatjuk.
A Marathon Majors klasszikusan 5 helyszínből állt: London, Berlin, New York, Boston, Chicago, majd az elmúlt 10-12 évben bővült ez az „elitklub” Tokióval és Sydney-vel.
Ami Londont illeti, a Brand Finance és brit turisztikai elemzések szerint a 2024-es London Marathon több mint 240 millió font (284 millió euró) gazdasági hatást generált. London számára a maraton nem azért fontos, mert nélküle ne lenne turistaforgalom, hanem azért, mert egy olyan hétvégét hoz létre, amely nem a klasszikus nyári csúcsidőszakban terheli a várost (hanem áprilisban), miközben a legmagasabb hozzáadott értékű szolgáltatásokat tölti meg. A futók és kísérőik jellemzően három–négy éjszakát töltenek el a városban, és költésük jelentős része szállásra, vendéglátásra és kulturális programokra irányul.
New Yorkban ugyanez a modell jelenik meg, csak amerikai léptékben. A New York Road Runners szerint a 2024-es New York City Marathon közel 692 millió dollár (639 millió euro!) nettó új gazdasági hatást generált. Itt az átlagos tartózkodási idő hosszabb, mint egy hétvégi városlátogatásnál, és a költés jelentős része Manhattanben csapódik le. A maraton nem helyettesíti a város hagyományos turizmusát, hanem egy olyan keresleti réteget hoz be, amely kevésbé árérzékeny és jobban tolerálja a zsúfoltságot.
Berlin, Chicago és Boston szintén ebbe a futóturisztikai ligába tartoznak. A 2024-es BMW Berlin-Marathon értékelő tanulmánya 469,4 millió euró gazdasági hatást mutat ki, és hangsúlyozza, hogy a bevételek jelentős része nem közvetlenül a futókhoz, hanem a kísérőkhöz és a kapcsolódó városi szolgáltatásokhoz kötődik. Chicagóban a Bank of America Chicago Marathon hatástanulmánya 683 millió dollárnyi (631 millió euro) gazdasági aktivitást becsül. Boston valamivel kisebb léptékű, de még mindig ebben a sávban mozog: a UMass Donahue Institute szerint a 2024-es Boston Marathon 509 millió dollár (470 millió euro) gazdasági hatást eredményezett. Ezeknél a városoknál a maraton már nem kiegészítő program, hanem önálló, rendszeresen visszatérő gazdasági esemény.
A Tokyo Marathon Foundation 2025-re Tokióban 56,2 milliárd jen (343 millió euro) gazdasági „ripple effect”-et becsült. Sydney 2024-ben vált a Marathon Majors részévé, és ezzel egy olyan globális futónaptárba került be, amely önmagában képes keresletet importálni. A Brand Finance Marathons 50 kutatása szerint a Sydney Marathon már a Major-státusz megszerzésének évében, 2024-ben mintegy 54 millió ausztrál dollár (32 millió euro) gazdasági hatással járult hozzá a város gazdaságához. Ez a hatás döntően nemzetközi futókhoz és kísérőikhez kötődik: a résztvevők több mint fele külföldről érkezik, az átlagos tartózkodási idő meghaladja a négy éjszakát, és a földrajzi távolság miatt az egy főre jutó költés is magasabb az európai átlagnál. Bár ez az adat elmarad a többi majors-verseny hasonló adatától, a következő években itt várhatóan meredek emelkedés látunk majd.
Ebben a nemzetközi mezőnyben Budapest értelemszerűen nem a Marathon Majors ligájában játszik, de már nem is marginális szereplő. A Budapest Sportiroda adatai szerint a három legnagyobb budapesti futóesemény (Vivicittá, Budapest Félmaraton és Budapest Maraton) 2025-ben több mint ötvenezer külföldi résztvevőt vonzott, akik százezer feletti vendégéjszakát töltöttek el a városban, és közel négymilliárd forintot költöttek. Ez nagyjából 10 millió eurónak felel meg. A szám nagyságrendje jelentősen elmarad Londontól vagy New Yorktól, de például Sydney-hez képest már nem elhanyagolható, és az egyéves növekedés (2024-hez képest) a külföldi futók számár tekintve több mint 100 százalékos volt.
Budapesten a külföldi futók átlagosan három éjszakát maradnak, fejenként 350–500 eurót költenek, és fogyasztásuk erősen a városi szolgáltatásokra koncentrálódik. Ez ugyanazt a mintázatot mutatja, mint a nagy maratoni versenyek városai esetében, csak kisebb léptékben. A különbség nem a minőségben rejlik, hanem időbeli (a budapesti verseny nem bír akkora hagyományokkal, mint a legnagyobb versenyek) és ezzel összefüggésben a márka nemzetközi beágyazottságához köthető.
A kérdés Budapest számára nem az, hogy van-e futóturizmus, hanem az, hogy a főváros a versenyszervezőkkel szorosabban együttműködve a futóhétvégéket integrálja-e a városi turizmusba, és a sporteseményből komplex városi terméket „gyárt-e”, amelyhez kulturális és szabadidős elemek szervesen kapcsolódnak. Ehhez persze fontos a jelenleginél „precízebb” nemzetközi pozicionálása a budapesti nagy futóeseményeknek. Például Berlin eladja magát a „gyors” pályával (a világrekordok általában itt születnek), de a budapesti szervezők jelenleg főként a város szépségét próbálják eladni a külföldi futóknak, amely természetesen szubjektív, és sok más szép város is van a világon nagy futóversennyel.
Fontos persze a társadalmi, „lakossági” elfogadottság kérdése is. A futóeseményekkel szembeni ellenérzések nem feltétlenül budapesti sajátosságok („dugó van” stb.), de a város kommunikációja ezen a téren jellemzően reaktív. A fővárosnak érdemes lenne narratívában is nemcsak eltűrni az eseményt, hanem bemutatni a lakosság számára a gazdasági hasznot.
Látva a fenti összegeket és hatásokat összességében kijelenthető, hogy a futóturizmus városi szinten nem elsősorban sportkérdés, hanem gazdaságpolitikai tényező. A maraton nem csak azért értékes, mert sokan futnak rajta, és az egészséget és a teljesítményt lehet ünnepelni, hanem mert kiszámítható módon hoz be külső költést, miközben hosszabb távon városmárkát is képes építeni. Ott, ahol a futóverseny elsősorban forgalmi és rendészeti problémaként jelenik meg, nehéz gazdasági lehetőséget látni benne. Ott viszont, ahol tudatosan kezelt városi termékként működik, a futóturizmus nem kellemetlenség, hanem tudatosan kezelt bevételforrás a városi szolgáltatóknak és persze magának a városnak is. Néhány órányi lezárásért cserébe olyan keresletet kap egy-egy város, amelyet kevés más esemény képes ilyen formában előállítani.
A nagy futóeseményeket a fentiek miatt érdemes tehát igazi városi ünnepekként kezelni, amelyeken ha nem is futóként vagy szolgáltatóként, de szurkolóként bárki megtalálhatja a helyét.
Balogh Tamás László
Borítókép: pixabay.com
