Economania blog
Az SVB esete ismét rávilágít arra, hogy a bankok megmentése ellentmondásos kormányzati döntés lehet, amely az adófizetők pénzét kockáztatja. Egy friss tanulmány a mesterséges intelligenciát hívja segítségül annak megválaszolására, mi az állam optimális viselkedése bankpánik esetén.
A bankokra szükség van, de nagyon oda kell figyelni rájuk, mert veszélyesek is lehetnek. 2007-2008-ban a döntéshozók szerencsére már olyan tudás birtokában voltak, ami valós segítséget jelentett a válságkezelésben.
Bankok és pénzügyi válságok: ma már mindenki számára világos, hogy a közgazdaságtanban kiemelt figyelmet érdemelnek. Ben S. Bernanke, Douglas W. Diamond és Philip H. Dybvig kapták a 2022. évi közgazdasági Nobel-díjat.
A makroökonómiai modellekből gyakorlatilag teljesen eltűnt a pénzmennyiség a 2000-es évek elejére. A pénzügyi válság viszont arra világított rá, hogy a monetáris aggregátumok és a kereskedelmi bankok pénzteremtése kulcsfontosságú lehet a makrofolyamatok megértésében.
A nem-banki pénzügyi intézmények 2019-ben a globális pénzügyi rendszer közel felét tették ki eszközérték alapján, valamelyest megelőzve a bankszektort. Ez a szektor, mely magába foglalja az árnyékbankrendszert is, a makroprudenciális szigorítások idején növekedni tud.
Az amerikai állampapírokat érintő két zavar mögött részben strukturális változások állnak. A hedge fund szektor bizonyos szegmensei jobban el voltak adósodva és/vagy felerősítették a piaci folyamatokat.
A negatív jegybanki kamatok hatása fokozható a készpénz visszaszorításával, vagy a készpénztartás megdrágításával. Egyelőre azonban még nem sok előrelépés történt ezen a téren.
A válság után jelentős mennyiségű új DSGE modell született, amelyekben megjennek a pénzügyi közvetítés anomáliái. Azonban a racionális várakozások feltevésének köszönhetően ezeknek a modelleknek továbbra is komoly hiányosságaik vannak.