Nemzetközi viszonylatban a kisgyermekes anyák munkavállalása Magyarországon (13% 2014-ben) kiugróan alacsony, mind az OECD átlagához (53%) , mind a szomszédos országok átlagához (56%) viszonyítva (1. ábra).[1][2] Ennek számos oka lehet, szerepe lehet például a kulturális különbségeknek vagy az állami családtámogatási rendszereknek is, de nemzetközi összehasonlításokban gyakran szokás a gyermekek napközbeni ellátását végző rendszerek hozzáférhetőségét és költségét is vizsgálni.
Egy 2015-ös KSH elemzés szerint a gyermeknevelési ellátásra jogosult (magyar) nők háromnegyede azt tervezte, hogy a gyermek 3 éves koráig otthon marad, úgy vélekedve, hogy kisgyermekének édesanyja mellett a legjobb. Míg ebben a döntésben a bölcsődék hiányának/költségének látszólag kis szerepe volt, a megkérdezettek egyharmada a bölcsődei hálózat fejlesztését jelölte meg, mint azt az intézkedést, mely leginkább segítené a mihamarabbi munkába való visszatérést.
1. ábra: 0-2 éves gyermeket nevelő anyák foglalkoztatási aránya
A bölcsődék költségei terén Magyarország sok más országhoz képest előkelő helyen szerepel (2. ábra), hiszen az OECD 2016-os kiadványa alapján[3] egy kisgyermek napközbeni ellátása a családok nettó jövedelmének csupán 4%-át teszi ki, ami jelentősen alacsonyabb, mint az OECD átlag (13%) vagy például Anglia (34%)[4], Írország (27%), vagy Hollandia (20%) értékei. Az adatok egy-egy ország tipikus gyermekeket ellátó intézményére vonatkoznak: Magyarországon a bölcsődések több mint négyötödét klasszikus bölcsődébe iratták be, melyek döntő többségét önkormányzatok tartják fenn.
Jelentős költségbeli különbségek lehetnek viszont Magyarországon aszerint, hogy egy kisgyermek állami vagy magánintézménybe jár. Vajon hogyan viszonyul a családok költsége ez utóbbi esetben a magyar illetve a többi ország tipikus intézményeihez képest? Döntenek-e néhányan/sokan úgy, hogy a magánbölcsődék árai mellett nem érdemes visszatérni a munkába?
Az elmúlt években növekedett a férőhelyek száma a klasszikus bölcsődékben. A férőhelyhiány miatt elutasított gyermekek száma 2017 májusában 2201 volt, a férőhelyek csupán 5%-a. Ez a szám viszont nem foglalja magába azokat a gyermekeket, akik nem is jelentkeztek, például azért, mert nem volt helyben bölcsőde, nem láttak esélyt a szülők a felvételre, vagy nem álltak rendelkezésre a szükséges dokumentumok (például hazaköltözők esetében). Ilyen esetekben, illetve egyéb szempontoktól vezérelve – úgymint csoportlétszám, speciális foglalkozások – a szülők a klasszikus bölcsődéken túli más megoldásokat is kereshetnek. A továbbiakban a tipikusan civil szektor/non-profit társaságok által fenntartott családi bölcsődékkel foglalkozunk, ahova 2017-ben 5743 gyermeket irattak be; a többi forma a beiratott gyermekek csekély arányát (3% alatt) fedi le.
2. ábra: Gyermekellátás költsége egy család nettó jövedelmének százalékában
Mennyire költségesek a családi bölcsődék? Ehhez megbecsüljük, hogy egy kétgyermekes család a nettó jövedelmének mekkora hányadát költi családi bölcsődére, feltételezve, hogy csak a fiatalabb gyermek bölcsődekorú. Az OECD módszeréhez hasonlóan, azt feltételezzük, hogy a házaspár egyik tagja az országos/nagyrégióra jellemző átlagot keresi, míg a másik ennek az összegnek a 67%-át, és ezekből adóznak és járulékokat is fizetnek. Számolunk továbbá családi pótlékkal, családi adókedvezménnyel[5] és gyeddel (mely a gyermek 2 éves koráig jár), illetve egy másik szcenárióban gyessel (mely alapesetben a gyermek 3 éves koráig jár a gyed után).
3. ábra: Családi bölcsődék díja egy kétgyermekes család nettó jövedelméhez viszonyítva
Azt látjuk (3. ábra), hogy bár jelentősen magasabb a családok bölcsődei ellátásra fordított költsége (11% és 14% az országos átlag, gyeddel illetve gyessel számolva) az állami bölcsődei ellátáshoz viszonyítva, még így is a 2. ábrán feltüntetett országok középmezőnyében kapnánk helyet. Ez igaz a Közép-Magyarország régióra is, ahol országos viszonylatban (a családi jövedelmhez képest is) drágább ez a szolgáltatás.
Konklúzióként érdemes megemlíteni, hogy mindenképp pozitívum a klasszikus bölcsődei férőhelyek számának bővítése, hiszen a családok számára ez az ellátás tipikusan jelentősen olcsóbb, mint sok más megoldás. A családi bölcsődék átlagos családi jövedelemhez viszonyított árai ugyanakkor más országbeli szülők gyermekellátási költségeihez képest nem kiugróak, beleértve olyan országokat is, ahol jelentősen magasabb a kisgyermekes anyák foglalkoztatási aránya. Így ez (is) arra enged következtetni, hogy az anyák otthonmaradásánál más szempontok hangsúlyosabbak. Ilyen lehet például a KSH elemzés által is említett vélekedés, miszerint óvodáskor előtt jobb a kisgyermeknek, hogyha édesanyja mellett otthon van, mintsem bölcsődében.
Baranyai Eszter
[1] Jelen cikk nem kíván állást foglalni abban a kérdésben, hogy mi a kisgyermekes anyák foglalkoztatásának optimális mértéke, csupán a nemzetközi átlagtól való eltérés okait feszegeti.
[2] Az OECD legfrissebb keresztmetszeti adatai 2014-esek, ezeket használjuk. 0-2 éves korú gyermekkel rendelkező 15-64 éves nők foglalkoztatási aránya. Szomszédos országok átlaga nem súlyozott.
[3] Az adatok 2012-esek
[4] Az angol családok magas költsége egyébként nem meglepő, hiszen 3 éves kor alatt a költségek legnagyobb részét a szülők fizetik, csak kevésbé tehetős családokból származó 2 évesek esetében kap hangsúlyosabb szerepet az állam. Továbbá igen magas az előírt gyermekgondozók aránya: 2 éves kor alatt 3 gyermekre jut egy gyermekgondozó.
[5] A keresetek medián értéke nem állt rendelkezésünkre, így csak átlagokkal számoltunk.
[6] Számos családi bölcsőde térítési díjai nem könnyen hozzáférhetőek, így ezek kikerültek a mintából (nincsenek a 6%-ban), tipikusan kisebb községek vagy feltehetően drágább fővárosi családi bölcsődéknél ez különösen jelentős lehet.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“Drága magánbölcsik miatt maradnak-e otthon a magyar kisgyerekes anyák?” bejegyzéshez egy hozzászólás
Hozzászólások letiltva.