Mesék felnőtteknek – avagy miért fontosak a sztorik és a mémek?

Az ember születésétől fogva történetekre van hangolva. Egy jó történet képes befolyásolni a gondolkodásunkat, érzelmeinket, így a döntéseinket is. Az ember önkéntelenül is belehelyezkedik a hallott történetbe, elkezd azonosulni vele és átérezni azt, a viselkedésünket nagyban meghatározzák a közösen megélt és átélt, közösen magunkénak mondott mentális és szellemi keretek. Márpedig, ha így van, akkor annak hatása van az élet számos területére, azaz a történetek, vagy ha úgy tetszik a „mesék”, a „sztorik”, igenis számítanak.

Talán a mindennapjaink tekintetében hamarabb és viszonylag könnyen elfogadjuk a sztorik jelentőségét, de hogy például a letisztultság megtestesítőjének tekintett tudományban vagy a közéletben is domináns szerepe lenne a történeteknek, vagy az azokat egy-egy szóba összesűrítő mémeknek, azt már nehezebben fogadjuk el. Különösen azt nehéz megemészteni, hogy mi magunk is beleszerethetünk egy-egy sztoriba vagy mémbe, ami érdemben befolyásolhatja a saját döntéseinket is. A narratívák üzleti életben betöltött jelentőségéről könyvtárnyi irodalom született (gondoljunk csak a termékek bemutatása helyett sokkal inkább a sztorik felépítésére fókuszáló reklámiparra), de manapság a narratívák kezdenek olyan területekre is „beszivárogni”, amelyet korábban talán nem kapcsoltunk össze a történetmeséléssel.

Pedig a történetek jelentőségére már az ókorban felhívta a figyelmet Platon, aki szerint a világot azok irányítják, akik a „történeteket” mesélik. Napjaink sztártörténésze, Yuval Noah Harari „Homo Deus” című bestsellerében ezt azzal egészíti ki, hogy a nagy társadalmi mozgásokat mindig az interszubjektív valóság alakítja, ami nem más, mint a résztvevők közös képzeletében létező történetek összessége, egyfajta közös jelentésháló. Harari (2017) azt állítja, hogy az egész emberi faj felemelkedését végső soron a történetek okozták, hiszen az emberek sikerét abból lehet levezetni, hogy jobban kooperáltak, és nagyobb rugalmasságra voltak képesek, mint más fajok, és ez a kooperáció mindenekelőtt abból adódott, hogy az emberek képesek voltak „ugyanazokban a történetekben hinni”, ami megkönnyítette a tömeges együttműködési hálózatok megszervezését. A történetek olyan fontosak, hogy általuk nem is feltétlenül a „legtisztábban látó”, „legokosabb” emberi szerveződések a legerősebbek, hanem azok, amelyeknek erős történeteik vannak. A történetek erejét mutatja, hogy a narratívák a hatalmi struktúrákat is befolyásolhatják, és maguk a sztorik a változások katalizátorai. Eric Liu (2017) szerint a történetekből társadalmi (közösségi) kohézió születhet, a jól felépített történetekkel „tömegeket lehet mozgatni”. A politikai vagy éppen gazdasági modellváltás egyik alapfeltétele ezért szinte mindig egy új politikai-társadalmi vagy gazdasági narratíva felállítása.

A narratívák a gazdasági életben is fontosak (a jegybankok működésével kapcsolatos szempontokról már született egy bejegyzés az Economania blogon is). Robert J. Schiller, a 2013-as év egyik közgazdasági Nobel-díjasa azt vizsgálta, hogy a széles körben elterjedő történetek miképp befolyásolhatják a gazdasági fluktuációkat, milyen szerepet játszhatnak a válságok kialakulásában, vagy akár a válságkezelésben (Schiller, 2017). A recessziót mennyiben okozzák valós gazdasági folyamatok, illetve milyen mértékben vezethetők vissza arra, hogy valamiért széles körben elterjedt egy olyan valóságértelmezés (narratíva), amely önmagában, azaz akár fundamentális okok nélkül is visszaesést okozna. A gazdasági folyamatokat nagyban befolyásolják azok a társadalmi szereplők, akik képesek nagyhatású narratívákat előállítani – Schiller szerint egyértelműen ilyen szereplő például a jelenlegi amerikai elnök („Donald J. Trump is a master of narratives”), függetlenül attól, hogy a vele kapcsolatos érzelmek pozitívak vagy negatívak, a hatás mind a két esetben erős lehet. Schiller itt arra hívja fel ugyanakkor a figyelmet, hogy még kiemelkedő történetmesélők sem képesek minden esetben kontroll alatt tartani a saját narratívájukat, ami könnyen önálló életre kelhet – nehezítve ezzel a narratívákhoz kapcsolódó előrejelzések elkészítését, és a hatások megbecsülését.

A pénzügyi szektorban, befektetési bankokban dolgozó elemzők talán legfontosabb feladataként definiálta Stefan Leins a narratíva-gyártást (Leins, 2018). A kulturális antropológus Leins szerint a pénzügyi (tőzsdei) elemzőnek a történeteivel kell feloldania azt a feszültséget, ami abból adódik, hogy egyrészről a jövő a bizonytalan, másrészről azonban az allokációs döntések fontos elemei a jövőről alkotott elképzelések. A narratívák jelentőségének egy másik aspektusára hívja fel a figyelmet Mariana Mazzucato, aki szerint a közgazdasági gondolkodást is narratívák, sztorik determinálják, a gondot csak az jelenti, hogy sajnálatos módon sok esetben tévesek ezek a mentális keretek. Szerinte a szükséges közgazdasági megújulásnak az az alapfeltétele, hogy leszámolunk azokkal az ideologikus hiedelmekkel és narratívákkal, melyek szerint az értékteremtés és az innováció mindig a magánszektorban és a piacon történik, az állam pedig akkor jó, ha kicsi és meghúzódik a háttérben, nem pedig akkor, ha kezdeményező és bátor.

John L. Austin nyelvfilozófus az 1950-es években megalkotta azt az elméletet, miszerint a nyelv nem csak információ közvetítésére képes (leírásra), hanem cselekvés értéke is lehet, azaz képes változást előidézni (performativitás). Bár a sztorik modellekbe való integrálása nem tűnik könnyű feladatnak, egyre több jel utal arra, hogy a valós gazdasági és társadalmi folyamatok megértéséhez a közgazdászoknak is egyre inkább figyelembe kell venniük a narratívák és a mémek szerepét.

Kolozsi Pál Péter

Harari, Yuval Noah (2017): Homo Deus. A holnap rövid története. Animus. Budapest.

Liu, Eric (2017): You’re More Powerful Than You Think. A Citizen’s Guide to Making Change Happen. Public Affairs, September 2018, p. 384 ISBN: 978-0-241-34779-9

Mazzucato, Mariana (2018): The Value of Everything: Making and Taking in the Global Economy. Public Affairs, Sept

Kolozsi Pál Péter–Vajas Ákos (2018): A szakértők és a döntéshozók közötti kommunikáció jelentősége a közpolitikában. Polgári Szemle, 14. évf. 4–6. szám, 2018, 32–47., DOI: 10.24307/psz.2018.1204 ember 2018, p. 384 ISBN: 978-0-241-34779-9

Shiller, Robert J. (2017): Narrative Economics. Working Paper 23075. National Bureau Of Economic Research

Kolozsi Pál Péter (2018): Itt az ideje másként nézni az államra! – Értékteremtés és innováció a 21. században. Hitelintézeti Szemle, 17. évf. 4. szám, 2018. december, 140–145. o.

Leins, Stefan (2018): A kapitalizmus narratívái. A pénzügyi elemzôk szerepe belülrõl. Pallas Athéné Könyvkiadó Kft., Budapest. ISBN 978-615-5884-29-0

Főoldali kép forrása: pixabay.com