Az Egyesült Királyságban az utóbbi két évben jegyezték le a szigetország valaha mért legalacsonyabb lakossági megtakarítási rátáit – ami azt mutatja, hogy jövedelmükből a háztartások átlagosan mennyit tesznek félre.
Lakossági megtakarítási ráta az Egyesült Királyságban
Forrás: ONS. Households’ & NPISH (s.14 + s.15) saving ratio
A 2017-es év egészére 4,2%-on, 2018-ban pedig 4,5%-on állt ez a mutató[1]. Az adatsor 1963-as kezdete óta mért harmadik legalacsonyabb érték (5,6% 1971-ben) több mint egy százalékponttal meghaladja ezeket, a majd 6 évtizedes éves átlag (9,4%) pedig több mint a duplája. Nemcsak historikus szempontból áll most alacsony szinten a mutató, hanem nemzetközi összevetésben is.
Lakossági megtakarítási ráta néhány európai országban
Forrás: Eurostat (nasa_10_ki)
De miért is érdekli a briteket ez a mutató?
Amit nem tesz félre a lakosság, azt elkölti. A lakossági kiadások pedig az Egyesült Királyság GDP-jének a fő összetevője – 60% körüli kontribúcióval. Ezért is volt a népszavazás körül az egyik kulcskérdés, hogy hogyan reagálnak a háztartások, mennyiben változik meg a népszavazás eredményének hatására a fogyasztásuk. Mint azóta kiderült, az előrejelzésekhez képest kevésbé esett vissza a fogyasztás – ami a brit GDP-növekedés előnyére vált (ami így is látványosan lassult). Ezt a fogyasztást pedig legalábbis részben az alacsonyabb megtakarítások tették lehetővé.
Ez azért is érdekes, mert bizonytalan környezetben gyakran megnő a háztartások megtakarítási hajlandósága – ahogy az Egyesült Királyságban is például 2009-2010 körül. A mostani alacsony ráta pedig felveti a kérdést, hogy fenntartható szinten áll-e a mutató, vagy várható-e, hogy ezt a háztartások korrigálják? Esetleg egy Brexittel járó gazdasági sokk hatására lényegesen megugorhat-e a ráta? Mindkettő esetében a GDP-növekedésre gyakorolt negatív hatásától tartanak a közgazdászok, gazdaságpolitikusok.
Szokás kiemelni a háztartások általános gazdasági környezettel és saját pénzügyi/ munkaerőpiaci helyzetükkel kapcsolatos várakozásai közötti ellentmondást: az előbbi tekintetében sokkal borúlátóbbak. Lehetséges, hogy a megtakarítási ráta azért alacsony, mert nem megfelelően ítélik meg saját helyzetüket az emberek?
Fogyasztói bizalmi indexek
Forrás: Bank of England: Inflációs jelentés 2019. május. 10.o. 2.6. ábra. GfK adatok és Bank of England számítások alapján. Az egyes indexek a válaszadók nettó egyenlegét mutatják három kérdés tekintetében (a következő 12 hónapban növekszik-e a munkanélküliség/ javul-e a saját pénzügyi helyzetük/ javul-e az általános gazdasági környezet).
Mindenesetre nem mindenki látja ennyire aggasztónak a helyzetet. Michael Saunders, a Citigroup közgazdásza és a Bank of England monetáris tanácsának külső tagja szerint a historikusan alacsony szinten álló munkanélküliség csökkenthette az elővigyázatosságból fakadó megtakarítások mértékét – a megtakarítási ráta és a munkanélküliségi ráta ugyanis elég szorosan együttmozog. A fogyasztók költésében (illetve alacsony megtakarításában) tehát nagy szerepet játszott a makrogazdasági környezet, ideértve a laza monetáris politikát, az olcsóbb hiteleket és a dinamikus munkaerőpiacot. A brit háztartások anyagi helyzetét viszonylag jónak látja, az eladósodottság mértéke (adósság a jövedelem százalékában) stabil, és messze a válság előtt mért csúcs alatt helyezkedik el. Azt is kiemeli, hogy a megtakarítások adatait átlagosan felfelé szokták korrigálni a statisztikusok; tehát lehet, hogy nem is annyira alacsony az, mint azt most hisszük.
A Brexitnek a gazdasági növekedésre a különféle csatornákon – köztük a megtakarításokon – keresztül gyakorolt hatása nem utolsósorban magától a Brexit formájától fog függeni. A „Brexit saga”, annak minden gazdasági vetületével, folytatódik.
Baranyai Eszter
[1] Beleértve a háztartásokat segítő non-profit intézményeket is (NPISH), ONS adatok alapján.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
