A Ciarának elnevezett vihar jelentős pusztítást okozott Európa nyugati részein február elején, ráadásul a napokban megérkezett Dennis is az Egyesült királyságba.[1] Az elég nyilvánvaló, hogy a viharnak kitett területek gazdasági teljesítménye visszaeshetett az áramkimaradások vagy a közlekedés fennakadási miatt. Talán még az sem annyira meglepő, hogy az ezekre a területekre beszállítók vagy az innen beszerzők teljesítményére is negatív hatással volt a vihar. Az viszont már koránt sem egyértelmű, hogy az ilyen lokális sokkok hatása a beszállítói kapcsolatokon keresztül hamar elhal vagy globális méretűre terjed. Azaz lehetett-e hatása Ciarának a magyar gazdaságra?
A beszállítói hálózaton keresztül terjedő hatásokon való gondolkodásnak évtizedes múltja van.[2] Az elméleti eredmények szerint, ha léteznek alapvető fontosságú beszállítók, akikhez közvetve vagy közvetlenül szinte mindenki kapcsolódik, akkor rajtuk keresztül mindenféle sokkhatás gyorsan szétterjed a hálón. Ehhez viszont az is kell, hogy ezek a kapcsolatok stabilak legyenek, ne lehessen az ilyen terjedést a kapcsolatok gyors lecserélésével könnyedén megállítani.
Empirikus bizonyítékunk a lokális sokkok globális hatásának jelentőségéről azonban egészen a közelmúltig nem volt.[3] Carvalho és szerzőtársai (2012) az elsők között mutatták ki ezen hatásokat a 2011-es japán földrengéssel és cunamival kapcsolatban. Ehhez vették a katasztrófa sújtotta területektől távoli termelők két csoportját.[4] A vizsgált csoportba azok a vállalatok kerültek, amelyeknek volt közvetlen kapcsolata a katasztrófát elszenvedő területek cégeivel, a kontroll csoportba pedig, amelyeknek nem. A vizsgált csoport lényegesen lassabb növekedést produkált, mint a kontroll csoport. Számításaik szerint ez a közvetett hatás 1,2 százalékponttal rontotta a következő év GDP növekedését Japánban.
Azóta azt is tudjuk, hogy ezek a hatások nem álltak meg a Japán gazdaság határainál. Magyarországon elsősorban az esztergomi Szuzuki-gyárnak kellett időlegesen leállítania a termelését a Japánnal való szoros beszállítói kapcsolatai miatt.[5] Ezek alapján arra számíthatunk, hogy Ciarának lesz hatása a magyar növekedésére, mert a legfontosabb kereskedelmi partnerországokban, Németországban és Ausztriában is jelentős fennakadásokat okozott a vihar.
De vajon a térségbe exportálók, vagy inkább az onnan importálók vannak jobban kitéve egy ilyen sokkhatásnak? Különös módon egyre több bizonyíték utal arra, hogy a sokk fajtájától függően nem mindegy, hogy egy vállalat a beszállítói vagy a vásárlói oldalán áll a sokkot elszenvedő termelőnek. Acemoglu, Akcigit és Kerr (2016) amerikai vállalatok adatait vizsgálva találta úgy, hogy a kínálati típusú sokkok (termelékenység ingadozása, illetve nemzetközi szabadalmak bejegyzése) jelentősen csak a vevők irányába, míg a keresleti sokkok (kínai exportmegrendelések, illetve a szövetségi kormányzati megrendelések változásai) kimutathatóan csak a beszállítók irányába terjedt. Ezt a különös aszimmetriát Demir és szerzőtársai (2018) tanulmánya is megerősítette.
Ciara miatt számos járatot töröltek, valamint jelentős sport- és tömegrendezvények maradtak el. Ezek keresletkiesést jelentenek. A vihar miatt ugyanakkor sok helyen jelentős áramkimaradások is voltak, ami pedig a termelés kiesése miatt negatív kínálati sokként azonosítható. Ezért mind a térségbe beszállítók, mind az onnan beszerzőkön keresztül eljuthat a vihar hatása Magyarországra.
Demir és szerzőtársai (2018) azt is meg tudták vizsgálni, hogy az ilyen hatások tovaterjedését a beszállítói hálózaton hogyan befolyásolja, hogy a vállalatok mennyire rugalmasan tudják kieső inputjaikat helyettesíteni. Ők egy váratlan adókedvezmény eltörlését vizsgálták a török beszállítói hálózaton, amit a török kormány egy konkrét áruhitel felhasználásához kötött. Eredményeik alapján a likviditáskorlátos vállalatok sokkal erősebben hárították tovább vevőik felé az adókedvezmény elvesztésének hatását, mert a korábban támogatott hitelkonstrukciót nem tudták kiváltani például készpénzzel vagy más forrással. Ezek alapján arra számíthatunk, hogy Ciara hatása azokon a magyar vállalatokon keresztül fog a legerősebben jelentkezni, amelyek likviditáskorlátosak, vagy beszállítói között vannak ilyen vállalatok is. Ha pedig feltételezzük, hogy ez nem csak a likviditásra, de általánosan minden alkalmazkodási csatornára igaz, akkor főleg azok a vállalatok lesznek a közvetítők, amelyek ilyen vagy olyan oknál fogva nem tudják megoldani az érintett térségből érkező nyersanyagaik helyettesítését.
Rácz Olivér
Rácz Olivér
Vezető közgazdasági elemző, MNB
Rácz Olivér 2009-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen. Még abban az évben elkezdett dolgozni a Magyar Nemzeti Bankban, a Közgazdasági főosztályon munkaerőpiaci elemzőként. 2014-ben kezdte el PhD tanulmányait a Közép-európai Egyetemen, 2015-től három évig a PADS/PADE alapítvány ösztöndíjasa volt. 2019-ben egy trimesztert a Cambridge-i egyetemen töltött vendég phd hallgatóként. Kutatási területe a termelési-hálózatok (production networks).
Hivatkozások:
Acemoglu, D., Akcigit, U., & Kerr, W. (2016). Networks and the macroeconomy: An empirical exploration. NBER Macroeconomics Annual, 30(1), 273-335.
Acemoglu, D., Carvalho, V. M., Ozdaglar, A., & Tahbaz‐Salehi, A. (2012). The network origins of aggregate fluctuations. Econometrica, 80(5), 1977-2016.
Barrot, J. N., & Sauvagnat, J. (2016). Input specificity and the propagation of idiosyncratic shocks in production networks. The Quarterly Journal of Economics, 131(3), 1543-1592.
Carvalho, V. M., Nirei, M., Saito, Y., & Tahbaz-Salehi, A. (2016). Supply chain disruptions: Evidence from the great east japan earthquake. Columbia Business School Research Paper, (17-5).
Demir, B., Javorcik, B., Michalski, T. K., & Ors, E. (2018). Financial constraints and propagation of shocks in production networks. Work. Pap., Univ. Oxford, UK.
Dupor, B. (1999). Aggregation and irrelevance in multi-sector models. Journal of Monetary Economics, 43(2), 391-409.
Horvath, M. (1998). Cyclicality and Sectoral Linkages: Aggregate Fluctuations From Sectoral Shocks. Review of Economic Dynamics, 1, 781-808.
Horvath, M. (2000). Sectoral shocks and aggregate fluctuations. Journal of Monetary Economics, 45(1), 69-106.
[1] Ciara által leginkább érintett országok: Írország, Egyesült Királyság, Hollandia, Franciaország és Németország.
[2] Lásd erről korábbi blogbejegyzésemet, illetve Long és Plosser (1983), Horvath (1998 és 2000), Dupor (1999) valamint Acemoglu és szerzőtársai (2012) tanulmányokat.
[3] Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy egészen a közelmúltig csak nagyon korlátozottan álltak rendelkezésre adatok ezekről a beszállítói kapcsolatokról.
[4] A természeti katasztrófa egy természetes kísérlet, így oksági hatások azonosítására alkalmas, mivel a cégek nem számíthattak rá. Így nem valószínű, hogy aszerint választottak beszállítói partnereket, hogy azok a majdani katasztrófa sújtotta területeken vannak-e vagy sem. Ezért véletlenszerűnek tekinthető, hogy mely cégek kerültek a vizsgált és melyek a kontroll csoportba. Hasonlóan természeti katasztrófák segítségével bizonyította a beszállítói kapcsolatok sokkhatás-közvetítő szerepét Barrot és Sauvagnat (2016).
[5] Erről lásd például az MNB 2011-es szeptemberi inflációs jelentését.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
