Miért összemérhető a Covid-19 gazdasági hagyatéka a spanyolnátháéval?

Az IMF előrejelzése szerint a világ gazdasága 2020-ban 3 százalékkal csökken szemben a 2019-es közel 3 százalékos növekedéssel[1]. Különösen nagy visszaesést – 6,1 százalékot – várnak a fejlett országokban.  Vajon hogyan viszonyul a gazdasági pusztítás a történelem legutóbbi nagy járványáéhoz?

A spanyolnáthának keresztelt[2] H1N1-típusú vírusfertőzés 3-4 hullámban jelentkezett: először 1918 tavaszán, a leghalálosabb 1918 szeptembere és 1919 februárja között volt, végül 1919 későbbi hónapjaiban. Néhány országban 1920-ban volt egy negyedik hullám is. Különösen szembetűnő a spanyolnátha mortalitása: 48 vizsgált ország átlágában – amely a világ összlakosságának 92 százalékát fedte le 1918-ban – a három szóban forgó év alatt a lakosság 2,1 százaléka esett a járvány áldozatául (Barro és szerzőtársai, 2020). Magyarország egyébként az 1,27 százalékos kumulált mortalitási rátájával az átlag alatt helyezkedett el, míg a leginkább sújtott országokban (Kenyában és Indiában) a ráta az 5 százalékot is meghaladta.

Ezeket az éveket jelentős gazdasági kontrakció is jellemezte. Barro és Ursúa (2008) 12 ország esetében azonosított „ritka makroökonómiai katasztrófát”, ahol a mélypont a spanyolnátha időszakába esett.  A ritka makroökonómiai katasztrófákat (negatív sokkokat) az egy főre jutó reál GDP vagy az egy főre jutó reál fogyasztás egy vagy több éven átnyúló, legalább 10 százalékos kumulatív eséseként határozzák meg.  1870 óta a spanyolnátha időszakának sokkját ezidáig csak a két világháború és a nagy világválság sokkjai utasították maguk mögé.

A spanyolnátha gazdasági hatása mindenesetre az első világháború miatt nem nyilvánvaló. A hatás pontos azonosítását, az első világháborús és egyéb hatások kiszűrését kísérelték meg Barro és szerzőtársai (2020). A tanulmány mind a járvány intenzitását, mind a háború intenzitását halálozási statisztikákkal proxizza. Panelelemzéssel 42 ország reál GDP adatait vizsgálták 1901 és 1929 között, és azt találták, hogy 1 százalékos halálozás (spanyolnáthában elhunytak/lakosságszám) 3 százalékos egy főre jutó reál GDP-esést eredményez. A minta országaiban átlagosan 6,2 százalékos egy főre jutó GDP visszaesés írható a spanyolnátha számlájára (halálozási arány * regressziós együttható = 2,1% * -3).[3] Arra nem kaptak statisztikailag egyértelmű eredményt, hogy tartós-e vagy átmeneti a hatás (vagyis a halálozások negatív előjelű koefficiensével szemben a késleltetett halálozások koefficiensei pozitívak lennének-e). A fogyasztást vizsgálva – amihez az országok szűkébb körének (30) adatai álltak csak rendelkezésre – hasonló, bár valamelyest erősebb hatást találtak: 1 százalékos halálozás 4 százalékos fogyasztás-visszaeséssel járt.

A jelenlegi helyzet sok tekintetben nagyon különböző az egy évszázaddal előttihez képest. Talán a legfontosabb, hogy szerencsére sokkal kevesebben hunytak el eddig covid-19-ben (300 ezer körüli becsült szám világviszonylatban). Ma egy, a lakosság 2,1 százalékát elpusztító járvány 150 millió ember halálát jelentené. Maguk a járványok közötti különbségeken túl az orvostudomány és az egészségügy fejlődése is feltehetőleg hozzájárul az alacsonyabb számokhoz. Szintén fontos, hogy a spanyolnátha áldozatai között nagy arányban fordultak elő fiatalok, hosszan tartó munkaerőpiaci és demográfiai hatást sejtetve.

A fenti tanulmányok alapján a két járvány gazdasági hatása nagyságrendileg mégsem tűnik nagyon különbözőnek. Hogyan lehet ez? Érdekes lenne a járványkorlátozó intézkedések intenzitását és kiterjedtségét alaposan megvizsgálni, és a két időszakot az alapján összevetni, tekintettel az intézkedések gazdasági hatásaira.

Amit mindenesetre tudunk, hogy a spanyolnátha idején is vezettek be korlátozásokat, bár ezek kevésbé tűnnek egységesnek és hatásosnak. A szociális interakciók csökkentése érdekében iskolákat, mozikat, színházazak, templomokat és közösségi házakat zártak be sűrűn lakott területeken, néhol karanténokat írtak elő, máshol pedig a tisztítási előírások szigorodtak (Tognotti, 2003). A temetéseket és más közösségi összejöveteleket megtiltották (Hatchett, 2007), az orvosoknak pedig javasolták a maszkok használatát.

Az intézkedések egy része nem volt hatásos: például Spanyolországban és Olaszországban a közfürdők megnyitása inkább a tradíciós járvány elleni szokásokból – tisztítás fontossága – építkezett (Tognotti, 2003). A régi szokásokhoz való visszanyúlás már csak azért sem meglepő, mert magukat a tudósokat, kutatókat is váratlanul érte a járvány. (Richard Pfeiffer német bakteriológus nyomán eredetileg úgy gondolták, hogy az influenza – spanyolnátha is – bakteriális eredetű. 1875 óta pedig a több mint 50 korábban gyógyíthatatlan fertőzés – tífusz, kolera stb. – kórokozójának azonosítása azt a képzetet keltette, hogy a tudomány elvezet egy járványmentes világba.) A korlátozó intézkedéseket sok helyen nem tartották fent hosszú ideig. 17 amerikai várost vizsgálva Hatchett és szerzőtársai (2007) azt találják, hogy ritkán haladták meg a 6 hetet az intézkedések, és a lazításokkal párhuzamosan újra intenzívebben terjedt a vírus. Nem utolsósorban pedig markáns különbségek mutatkoztak az egyes területek döntéshozóinak hozzáállása között: a 17 amerikai városban is volt, ahol már a járvány felbukkanásakor, volt, ahol csak később, máshol pedig egyáltalán nem vezettek be korlátozó intézkedéseket.

Érdemes nem elfelejteni a jelentős társadalmi változásokat, amelyek a 20. század eleje óta végbementek. Az urbanizáció, a több és gyorsabb nemzetközi (és belföldi) utazás következtében erőteljesebb korlátozó intézkedések szükségesek egy-egy járvány megfékezése érdekében. A kétkeresős családmodell térnyerése, illetve a több egyszülős család is azt jelenti, hogy az iskola- (óvoda-/bölcsőde-) bezárások sokkal nagyobb terhet rónak a dolgozó szülőkön keresztül a gazdaságra.

A gazdaságban végbement változásokat is érdemes felidézni. A turizmus, a szolgáltatószektor térnyerése, a mezőgazdaság GDP-n belüli relatív súlyának csökkenése, a globális ellátási láncok kiépülése nagyobb gazdasági hatáshoz vezetnek. Ezzel ellentétes hatást fejt ki a digitalizáció, lehetővé téve az online munkát.

Összefoglalva tehát, a legutóbbi nagy járvány – a spanyolnátha – súlyosan érintette az akkori gazdaságot, átlagos hatását az egy főre jutó reál GDP 6 százalékára becsli egy tanulmány. Noha a koronavírus nagyságrendekkel kevésbé halálos, a járvány idei gazdasági hatását sok országban ennél nagyobbra várják. Az okok között találjuk a szociális interakciók csökkentését célzó intézkedések feltehetően hatásosabb bevezetését a megváltozott társadalmi rendszer és gazdasági szerkezet kontextusában.

Baranyai Eszter

Hivatkozások:

Barro, R. J., Ursúa, J.F. és Weng, J. (2020): The Coronavirus and the Great Influenza Pandemic: lessons from the “Spanish flu” for the Coronavirus’s potential effects on mortality and economic activity. NBER Working Paper 26866.

Barro, R. J. és Ursúa, J.F. (2008): Macroeconomic crises since 1870. Brookings Paper on Economic Activity, Spring 2008.

Hatchett, R.J., Mecher, C.E. és Lipsitch, M. (2007): Public health interventions and epidemic intensity during the 1918 influenza pandemic. PNAS, 104 (18) 7582-7587.

Tognotti, E. (2003): Scientific Triumphalism and Learning from Facts: Bacteriology and the ‘Spanish Flu’ . The Journal of the Social History of Medicine, 16 (1) 97 – 110.

[1] Az előrejelzések azt feltételezik, hogy az év második felére a járvány visszahúzódik, és a korlátozó intézkedéseket is fokozatosan kivezetik.

[2] Nem Spanyolországból indult, nem is ott volt a legsúlyosabb a járvány, de a sajtóban ott kapott a legnagyobb visszhangot.

[3] Összehasonlításképp azt találják, hogy 1914 és 1918 között a világháború átlagosan 8,4 százalékkal csökkentette az egy főre jutó GDP-t a vizsgált országokban.

Főoldali kép forrása: pixabay.com