3000 milliárd dollár még mindig hiányzik

„The October 2017 Global Financial Stability Report (GFSR) finds that the global financial system continues to strengthen in response to extraordinary policy support, regulatory enhancements, and the cyclical upturn in growth. Global bank balance sheets are stronger because of improved capital and liquidity buffers, amid tighter regulation and heightened market scrutiny. However, some banks are still grappling with legacy issues and business model challenges, where progress has been uneven.”

Így kezdődik az IMF októberi globális pénzügyi stabilitási jelentésének összefoglalója. Ez nagyjából egybeesik azzal, amit én is gondoltam: 10 év telt el a subprime-válság kirobbanása óta, ami nem múlt el nyomtalanul, de már évek óta tart egy lassú gyógyulás a globális pénzügyi rendszerben, és az évtized eleji csúcsokhoz képest szignifikáns javulást mutat minden sérülékenységi mutató.

Ez azonban nem feltétlenül van így.

Nemrég előadást tartott Magyarországon Robert Engle, Nobel-díjas közgazdász, ökonométer, akit többek között az időben változó volatilitás empírikus modellezése tett híressé. Előadása alapvetően a V-Lab elnevezésű, a New York University Stern School of Business-en működő projektjét reklámozta. A projekt lényege, hogy Engle és munkatársai olyan mutatókat fejlesztettek ki, amelyek a különböző pénzügyi intézmények, piacok és eszközök kockázatosságát, sérülékenységét mérik.

Amiről ő elsősorban beszélt, az a bankrendszeri kockázatokat mérő SRISK mutató volt, ami lényegében egy nagyon egyszerű tőke-stresszteszt: azt mutatja meg, hogy az egyes bankoknak mekkora lenne a tőkeigényük egy újabb, rendszerszintű pénzügyi sokk esetén. Ezeket a tőkeigényeket ország-, régió- és globális szinten is le lehet kérdezni. Amint azt a honlapjukon is hangsúlyozzák, módszertanuk nem hasonlítható össze egy alapos, a prudenciális hatóságok által rendszeresen elvégzett stressz-teszttel, ugyanis csak publikusan elérhető adatokat használ. Előnye viszont, hogy széleskörű és gyorsan rendelkezésre áll, így pontatlansága ellenére alkalmas lehet arra, hogy sok országra jellemző, globális tendenciákat beazonosítson.

Az előadás után meglátogattam a V-Lab weboldalát, és lekérdeztem az SRISK globális alakulását. Az eredmény meglepett, ugyanis mint a bevezetőben említettem, csökkenő trendre számítottam:

Forrás: https://vlab.stern.nyu.edu/

Bár az elmúlt egy évben látszik némi javulás, az évtized elejéhez képest már nem, és noha most alacsonyabb lenne a világ bankjainak összesített tőkehiánya egy sokk esetén, mint 2009 vagy 2012 eleji csúcsokon, az elmúlt tíz évben összességében nem javult lényegesen a globális bankrendszer ellenállóképessége.

Hogy a végére járjak, melyik régió ludas ebben, lekértem újabb idősorokat az egyes régiókról is. Megnyugtató módon Európában az SRISK határozottan csökkenő trendet mutat 2012 óta:

Forrás: https://vlab.stern.nyu.edu/

Némi keresgélés után nyilvánvalóvá vált, hogy az ázsiai, ezen belül is elsősorban a kínai bankokban halmozódtak fel jelentős kockázatok. Ami talán meglepő lehet, hogy – legalábbis az SRISK mutató szerint – ezek a kockázatok teljes mértékben ellensúlyozták a nyugati világban végbement javulást. A 3000 milliárd amerikai dollárnyi tőkehiány közel felét jelenleg japán, és kínai bankok adnák egy válságszcenárióban, amint azt a globális rangsor mutatja:

Forrás: https://vlab.stern.nyu.edu/

A lényeges különbség Japán és Kína között, hogy míg az előbbiben a válság óta stagnált ez a mutató, utóbbiban dinamikusan nőtt, és bár GDP-arányosan még mindig nem tartozik az élvonalba, gazdaságának mérete miatt Kína jelentős mértékben járul hozzá a globális kockázatokhoz:

Forrás: https://vlab.stern.nyu.edu/

Ne feledjük, hogy a harmadik világnak, ezen belül is jelentős részben Kínának, a Kínába irányuló exportnak köszönhető, hogy az európai gazdaság nem süllyedt még mélyebbre a válság során. Azonban úgy látszik, ennek ára van. Kicsit sarkosan fogalmazva: a korábban fenntarthatatlan növekedési modellt követő fejlett világ szekerét egy – sok jel szerint – fenntarthatatlan növekedési modellt követő fejlődő világ húzta ki a mocsárból.

Nem állítom, hogy a globális SRISK ország szerinti megoszlása közömbös lenne. Elképzelhető, hogy egy negatív sokk következményei könnyebben kezelhetők egy ekkora, sok tekintetben még központilag irányított országban. Az is lehetséges, hogy a kínai bankrendszer esetleges megrázkódtatása másként hatna a világ gazdaságára és pénzügyi rendszerére, mint a 10 évvel ezelőtti összeomlás. Ráadásul az SRISK sok szempontból tökéletlen mérőszáma a bankrendszer stabilitásának. Az IMF jelentésével kapcsolatban azt is meg kell említeni, hogy ott a teljes pénzügyi rendszer erősödéséről, a bankrendszeren belül pedig csak a „globális bankokról” volt szó, vagyis nem feltétlenül van ellentmondás a két információforrás között.

3000 milliárd dollár azonban akkor is sok pénz, ha csak a fele igaz.