Egy friss amerikai tanulmány szerint egy kevéssé értett folyamat kezdődött 2007-ben, valamennyivel a gazdasági recesszió előtt: csökkent a megfogant gyermekek száma.
Önmagában a tény, hogy válságok alatt kevesebb gyermek születik, nem váratlan – számos korábbi kutatás jutott erre a következtetésre. Gyakran a munkanélküliséggel magyarázzák, különösen a fiatal férfiak esetében, akik még ma is sok családban a fő kenyérkeresők. A magasan képzett nők gyermekvállalási hajlandóságát is csökkentheti egy válság, akik a nagyobb bizonytalanság miatt jobban tartanak a gyermekvállalásnak a szakmai előmenetelükre gyakorolt hatásától. Korábbi tanulmányok szerint a recesszió hatása a születésekre 1-2,5 év késleltetéssel jelenik meg (ennek egy része, de természetesen nem egésze a terhesség hosszának tulajdonítható).
Ami viszont meglepő a mostani tanulmányban, amely nagy gyakoriságú adatokkal dolgozott, és a születési adatokból becsülte a fogantatások hónapját, hogy a fogantatások (meredek) csökkenése már a válság előtt kezdődött. A munkanélküliség nagymértékű növekedése is csak ez után következett. 2007 közepétől a megfogant magzatok száma elkezdett csökkenni, jóllehet a NBER amerikai nonprofit közgazdasági kutatóintézet szerint a gazdasági recesszió csak 2007 decemberében kezdődött (ezt – mint mindig – utólag, 2008 decemberében állapították meg). Hasonló megállapításra jutottak a szerzők két korábbi – 2001-es és 1990-es – kisebb válság esetében is.[1]
Mi lehetett az ok? Természetfeletti képesség, érezhető volt a közelgő gazdasági válság vagy valami egyéb? Ha visszautazunk az időben 2007 utolsó hónapjaiba, azt látjuk, hogy ugyan a szakértők előtt nem voltak ismeretlenek a sub-prime jelzáloghitelezés problémái, de összességében a gazdasági szereplők és feltehetően a közvélemény széles köre sem számított egy közelgő válságra, vagy legalábbis nem egy ennyire nagymértékűre. Október 9-én például újabb rekordokat döntöttek a Dow Jones és S&P500 amerikai részvényindexek. November 8-án pedig Ben Bernanke akkori amerikai jegybank elnök arról beszélt, hogy a gazdasági növekedés várhatóan érzékelhető mértékben lassul 2007 utolsó negyedévében és 2008 elején, de később erősödik[2].
A szerzők a leendő szülők természetfeletti előrejelző képességében nem hisznek, inkább azt sejtik, hogy a gazdasági ciklusok mögött meghúzódó okok a fertilitás alakulására is hatnak, leginkább recessziók előtt. Más szóval, a gyermekek akár egy nagyon költséges tartós árucikkhez is hasonlíthatók, a gyermekvállalás pedig a jövőbe vetett hitet jelentheti. Ahogy a recessziók előtt csökken például a hűtőgépek vagy személygépkocsik értékesítése, ugyanúgy a megfogant gyermekek trendjében is mutatkozhatnak jelek.
Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy lehet-e a fogantatások számát gazdasági recessziót előrejelző mutatónak használni? A tartós árucikkek alakulását szokták például nézni, sok egyéb gazdasági és pénzügyi piaci mutató mellett. A tanulmányban három gyakran használt (gazdasági) mutatóval (fogyasztói bizalmi index, személyes tartós árucikkek értékesítése és lakásár-növekedés) hasonlították össze a fogantatások alakulását, és azt találták, hogy a fogantatások legalább ugyanannyira, vagy jobban tudták volna a gazdasági visszaeséseket előrejelezni.
Hogyha viszont előrejelzéshez szeretnénk használni, akkor nincs idő megvárni a születéseket. A terhességek minél koraibb szakaszából vannak adatok, annál hasznosabbak. A szerzők megemlítik a különféle kapcsolódó termékek – pl. terhességtesztek, fogamzásgátlók, vitaminok stb. – értékesítésének alakulását. Ezeket szkennelési technológiát használó kiskereskedelmi egységek nagy gyakoriságú adataiból lehetne megfigyelni. Továbbá, internetes jelenlétünkből – internetes keresésekből, közösségi médiából – is lehetne következtetni. Ezek mind felvethetnek etikai dilemmákat, hasonlóképpen a célzott marketing bizonyos technikáihoz[3].
Itt érdemes megjegyezni, hogy a tanulmány az USA adatait vette alapul. Országonként eltérő lehet a fertilitás és a gazdasági recesszió kapcsolata, nem utolsósorban az eltérő szociális háló, jóléti intézkedések és kultúra következtében. Finnországban például az 1990-es évek válsága alatt nem várt módon nőtt a születések száma a néhány évvel korábban bevezetett családtámogatási politika miatt, ugyanis a kevésbé iskolázott, munkanélküli nők körében vonzó alternatíva lett a gyermekvállalás. Máshol pedig az amerikai példához képest drasztikusabb lehet a fogantatások visszaesése. Spanyolországban például a munkaerőpiac merev szegmentáltsága azt jelentette, hogy a fiatalok foglalkoztatásvédelme messze elmaradt az idősebbekétől, így jobban ki voltak téve válságoknak: magasabb munkanélküliség és bizonytalanabb állások formájában. Sokan ezeknek tulajdonították a Spanyolországban megfigyelhető alacsony születésszámot és kései családalapítást.
Mindenesetre a kérdést általánosabban is meg lehet fogalmazni: hasznos lehet-e gazdasági/pénzügyi mutatókon túl más, szokatlan mutatókat is alkalmazni válságok előrejelzésére? Ha sok gazdasági szereplő még nem is, de egyre többen használnak innovatív adatokat különféle célból. Az indiai állam például műholdas képeket is használ annak megítélésében, hogy mennyi kártérítés illeti meg a mezőgazdaságból élőket, például szárazság következtében. Hedge fundok pedig már évek óta használnak innovatív adatokat befektetési döntéseik előtt. A céljuk, hogy minél hamarabb, minél nagyobb pontossággal tudjanak profitot, gazdasági aktivitást, és bármi egyebet előrejelezni, ami a piaci árra hatással lehet. Néhányan például műholdas képek alapján próbálják megsaccolni, hogy milyen lesz a termés, vagy mennyire tömöttek egy adott áruház parkolói. Arra is van példa, hogy megbecsülik, mennyi áramot használ egy gyár, vagy milyen gyorsan haladnak az új építkezések egy adott városban az árnyékok méretét alapul véve. A több és jobb adatokhoz való hozzáférés korában mindenképp megfontolandó minél szélesebb körben keresni mutatókat, melyek a gazdaság szempontjából fontos üzeneteket hordozhatnak.
Baranyai Eszter
Bernanke, B.S. (2007): The economic outlook. Testimony before the Joint Economic Committee, Washington DC.
Buckles, K., Hungerman, D., Lugauer,S. (2018): Is fertility a leading economic indicator? NBER Working paper 24355.
Sobotka, T., Skirbekk, V., Philipov, D., (2010): Economic recession and fertility in the developed world. A literature review. Research Note for the European Commission.
[1] Az 1960-80-as évek recesszióira viszont nem érvényes ez a megállapítás. Ezt a szerzők elsősorban annak tulajdonítják, hogy a fertilitás kapcsolata a gazdasággal alapvetően változott meg az 1970-es, 1980-as évek óta, a fogamzásgátlás, a nők munkaerőpiacon betöltött fontosabb szerepe, valamint a munkaerőpiac intézményei következtében. Továbbá az akkori adatok alacsonyabb minősége csökkenti ezeknek az elemzéseknek a megbízhatóságát.
[2] Mindenesetre megemlíti a pénzügyi piaci feltételek további romlását, mint kockázatot
[3] Olyan abszurd helyzetekhez vezethet, hogy egy közgazdász/marketinges hamarabb értesül a terhességről, mint a családtagok.
Kép forrása: pixabay.com
