Érdemes-e hazajönni a brexit miatt?

A brexit folyamatának beindulása egybeesett a magyar munkaerőhiány kialakulásával 2016-ban. Hogyan reagál a külföldről Nagy-Britanniába bevándorolt munkaerő, ha a brit bér kevesebbet ér a származási ország valutájában az angol font leértékelődése miatt? Feltételezve, hogy a külföldön munkát vállaló magyarok rendelkeznek valamilyen mértékű árfolyamrugalmassággal, amely esetlegesen befolyásolja a földrajzi mobilitásukat, vizsgálható a kérdés a migráció gazdaságtanán és az árfolyamelméleten keresztül. Mivel a magyar munkavállalók kivándorlása a többi kelet-európai országhoz képest viszonylag későn, a 2009-es válságtól kezdve futott fel, ezért kontrollként vizsgáljuk a már 2004-től nagy számban felfutó angliai lengyel munkaerő viselkedését is.

Az angol font esetében szignifikánsan kimutatható, hogy a brexit megszavazása, és az utána eltelt másfél év bizonytalanságai az angol font leértékelődését okozták. Konkrétan 2018. április 18-án 11,5%-kal kevesebb eurót ért egy angol font, mint 2016. június 23-án, a népszavazás napján.

1. ábra: Az angol font árfolyama euróban (GBP/EUR), 2015. február 1. – 2018. február 1.

forrás: Bank of England, Statistics: Exchange Rates

A brit fizetőeszköz gyengülése felvetheti azt a kérdést, hogy az angol fontban megkeresett jövedelem vonzó marad-e továbbra is a bevándorolt munkaerő számára. A brit statisztikai hivatal (ONS) bevándorolt munkavállalókra vonatkozó becslései alapján megfigyelhető némi csökkenés a magyar munkaerőt tekintve. Azonban ez nem egészen 1 százalék volt 2016-ban az előző évhez képest. A lengyelek például erőteljesebben reagáltak a brexitre, és 11,2 százalékkal csökkent az ONS által becsült létszámuk. Hasonló árfolyamsokk 2008-ban érte a Nagy-Britanniában élő külföldi munkavállalókat, de akkor épp csak lassítani tudta a beáramlást.

A soft brexit esetén nem tűnik valószínűnek, hogy a kilépést követően az Egyesült Királyságban dolgozó többszázezer magyarnak kényszerűen el kellene hagynia a brit munkaerőpiacot és visszatérnie a hazai munkaerőpiacra, így nem is fogja orvosolni az itthoni munkaerőhiányt. A briteknek sem érdekük a munkavállalók kizárása a munkaerőpiacukról, sőt, a jelenleg esélyes forgatókönyv alapján a további munkaerő-beáramlástól sem fog elzárkózni Nagy-Britannia.

Mindezek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a brexit várható forgatókönyve nem fogja a magyar munkavállalókat a brit munkaerőpiac elhagyására kényszeríteni szabályozási eszközökkel. Ugyanakkor a brexit miatt bekövetkező fontgyengülés esetében már árnyaltabb képet kell alkotni. Az együttmozgás szempontjából az figyelhető meg, hogy ha a forint-font árfolyamváltozása és a nagy-britanniai magyar munkavállalók létszámát vizsgáltuk, bizonyos mértékű együtt mozgás kimutatható. A lengyelek esetében a zloty-font árfolyam hasonló kapcsolatot mutat a létszámmal. Ha a munkavállalók szempontjából sokkal relevánsabb átlagbér és a létszám közötti összefüggést vizsgáljuk, akkor is szoros az együttmozgás mind a magyar esetben, mind a kontrollként használt lengyel esetben.

2. ábra: A magyar (bal) és a lengyel (jobb) munkaerő-migrációt érintő árfolyamhatás

Forrás: ONS

A 2. ábrán bemutatott együttmozgások arra utalnak, hogy van összefüggés a brit bér forintban számított leértékelődése és a nagy-britanniai magyar munkavállalók létszáma között, ugyanakkor a másodlagos hatás szempontjából, nevezetesen, hogy a magyar munkaerőpiacra térnek-e vissza, nem adható kedvező előrejelzés. Amennyiben ugyanis a munkavállalók árfolyam- és bérérzékenynek bizonyulnának, az egyéb fejlett EU-tagországbeli munkaerőpiacok 4-szeres vagy 5-szörös bérelőnye továbbra is eltéríti és elvonzza a magyar munkaerő nemzetközileg mobil csoportját attól, hogy a magyar munkaerőpiacra térjen vissza, illetve ne vándoroljon ki onnan. Minden hazai béremelkedés dacára. Ehhez a hazai munkaerőpiacon lenne szükség termelékenységi felzárkózásra és a bérhányad növelésére.

Kutasi Gábor

Kép forrása: pixabay.com