Alapvető és jól ismert sajátossága a jelenlegi globális gazdaság működésének, hogy a szigorúan profit-kockázat térben, relatíve rövid távra optimalizált döntések gazdasági, pénzügyi eredménye és a hosszú távú társadalmi, környezeti hatások közt jelentős és romboló ellentmondás feszülhet. Más szavakkal a GDP, a vállalati profit rövid távú növelésére – avagy a fogyasztás folyamatos, akár hitelbuborékok árán történő bővítésére – ösztönzött globális kapitalista rendszer az emberi élet hosszú távú minőségére bizonyos esetekben rendkívül negatív hatást gyakorol, ami többek között a környezet pusztításában, klímaváltozásban, a globális társadalmi egyenlőtlenségek növekedésében érhető tetten. A piaci mechanizmusokba vetett – olykor ideologikus – hit, amely szerint elegendő a fenti pénzügyi célokra koncentrálva piaci visszacsatolások mentén (ami az árakban jelenik meg) a gazdaságban rendelkezésre álló erőforrásokat allokálni, már számtalan módon megcáfolásra került, ezért bejegyzésemben nem is erre fókuszálnék.
Ehelyett egy olyan, több évtizede megindult, de az utóbbi években lendületet kapott trendről írnék, amely a tőkepiaci allokációs mechanizmust változtatná meg a tradicionális hozam-kockázat keretrendszeren túlmutató értékek figyelembevételével. Ez a trend az ESG, amely bizonyos – közösségileg fontos és racionális – értékek befektetési folyamatban történő megjelenítését szorgalmazza. (A bejegyzésben az ESG tágan kerül értelmezésre, azaz e fogalom alatt a társadalmi, környezeti célú ún. „impact investing”-ről is beszélünk, noha szigorúan nézve ez már egy következő lépcsőfokot jelent az értékekre koncentráló befektetési filozófiában.) Fontos megjegyezni, hogy ez a trend nem célozza a piaci erők kiiktatását sokkal inkább a pénzügyi teljesítményt szeretné egyéb faktorokkal ötvözni annak érdekében, hogy hosszabb távon az általános társadalmi, környezeti helyzet is fenntartható módon javuljon. A stabilabb környezeti, társadalmi helyzet pedig természetesen alacsonyabb pénzügyi kockázatokat is jelent, így az ESG keretrendszer alkalmazása tisztán gazdasági szempontból is legitimálható döntéseket eredményez. Más szavakkal az ESG a rövid távú és a hosszú távú optimalizáció közti szakadékon szeretné a szélesebb értékek alapján álló hidat megteremteni.
Sajnos sok esetben az ESG alkalmazása inkább csak marketingfogásnak bizonyulhat; az elmúlt időszak „hype”-ja miatt félő, hogy ez is azon piaci jelenségek közt végzi, amelyeknek nagyobb volt a füstje, mint lángja. Ezen a szabályozások változása, lehetőség szerinti objektív standardok és végül a befektetők gondolkodásának a változása módosíthat, ehhez azonban a téma minél mélyebb megértése szükséges.
Mi is az ESG?
Az ESG betűszó az „Environmental, Social, Governance” hármasából áll, azaz az adott befektetés környezetre, társadalomra gyakorolt hatását és az adott entitás irányítási, vezetési kérdéseit vizsgálja. Elsőre ez így akár túl általánosnak is tekinthető, de az alábbi ábra konkretizált tematikája már pontosabb képet fest.
Forrás: MSCI
Mint látható, az egyes ESG-vel foglalkozó cégek – az ábra esetében az MSCI – a leginkább megragadható, kvantifikálható, azaz a lehető leginkább objektíven vizsgálható aspektusokra bontja a fő pilléreket. Maga a folyamat a hitelminősítéshez hasonlóan zajlik és a végterméke egy ESG besorolás (ESG rating).
A befektetők természetesen a fenti listából már az ESG megjelenése előtt számos faktort vizsgáltak; különösen az „Irányítás” és a pénzügyi eredmény kapcsolata ismert. Az adott vállalat, ország irányításának, intézményeinek vizsgálata tulajdonképpen a hagyományos hozam-kockázat térben is kulcsszerepet játszott, ebben a tekintetben a másik két pillér beépítése az igazi újdonság.
Számos kutatás foglalkozott az “E”, az “S” és a pénzügyi eredmény kapcsolatával is, azonban pontosan a hosszú távon érvényesülő hatások miatt ez nehezebben számszerűsíthető. Az eddigi kutatási eredmények eszközosztálytól függően (részvény, kötvény stb.) változnak, de alapvetően negatív hatást nem mutattak ki a pénzügyi eredmény és az “E” vagy az “S” kapcsolatában. A logika azt diktálná, hogy a klímaváltozás, környezeti károk, demográfiai változások miatti intenzívebbé váló kockázatokra a jobban felkészült cégek, országok reagálnak majd hatékonyabban, ezért ott is pozitív korreláció valószínűsíthető.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a klímaváltozás esetében a pénzügyi aspektusokon messze-messze túlmutató hatások is azonosíthatók. Az éghajlatváltozási modellek jelentős bizonytalanságai pedig ebben az esetben sokadlagosak, az esetleges negatív hatások visszafordíthatatlan és drasztikus volta miatt. (Ha csak 10 százalékesélye lenne a katasztrofális 3-4 fokos globális felmelegedésnek, már akkor is mindent meg kéne tenni az elkerülés érdekében, hisz emberek milliárdjainak a sorsa a tét.)
Az ESG elkerülhetetlen szubjektivitása nem hiba, hanem szükségszerű sajátosság
De térjünk vissza az ESG kérdésére. Az ESG értékválasztásokat igyekszik tükrözni, ezért érvényesítéséhez szükséges egyfajta társadalmi megegyezés arról, hogy mit is tekintünk az emberiség számára értéknek. Ahogy korábban írtam, az ESG szintjén szerencsére ebben többnyire közmegegyezés tapasztalható, noha szélesebb kitekintésben az értékekről évezredes viták zajlottak és zajlanak soha véget nem érő módon.
Az ESG viszonylag jól definiálható kategóriákkal foglalkozik, ami segíti az objektivitást a kategóriák mérésének szintjén. Magukat a kategóriákat azonban itt is szükségszerűen emberek és intézmények határozzák meg, ezért nem szabad várni az ESG-től az értékek abszolút standardjának meghatározását. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a befektetők szempontjából a standardok hiánya az egyik legnehezebben legyőzhető akadály az ESG implementálása során. Véleményem szerint ez nem az ESG hibája, hanem a társadalmi működés természetes velejárója.
Eszközoldal helyett a forrásoldal
Az ESG-re úgy is lehetne tekinteni, mint a hetvenes évektől kialakuló trend „a tudatos fogyasztó” vagy a később megjelenő szén-dioxid kvóták stb. párjára. Míg ezek a vállalatok mérlegének eszközoldalára hatnak (termékek fogyasztói, nyersanyag ára stb.) direkt módon, addig az ESG a mérleg másik oldalára, a forrásokra koncentrál. Sajnos az eddigi tapasztalatok szerint az „eszközoldali” kezelése a problémának mérsékelt sikereket tudott csak felmutatni, ami részben információhiányból is fakadhat. Például egy átlagos fogyasztónak se ideje, se erőforrása nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy minden egyes terméket górcső alá vegyen és ez alapján döntsön. A befektetési szakma ezzel szemben alapvetően az információszerzésről szól, a tőkepiacok szereplőinek az információk folyamatos feldolgozása és gyűjtése az egyik alapvető feladata. Mindez az ESG standardok ellenőrzését segítheti.
Konklúzió
A rövid távra koncentráló piaci erők és mechanizmusok „megszelídítésével” számos kezdeményezés foglalkozott és foglalkozik, sajnos eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az egyre borúsabb jelentések és előrejelzések (különösen, ami az éghajlatváltozást illeti) önmagukban nem képesek az ösztönzőket átalakítani – hisz rövid távú versenyhátránnyal, politikai kockázattal járhat a szigorú pénzügyi céloktól való eltérés –, ezért minden olyan eszköz üdvözölendő, ami „jutalmazza” a fenntartható növekedést. Ebbe a sorba illik az ESG is, minden „marketingszaga” ellenére változás remélhető tőle, a változás nagysága azonban kérdéses. A teljesen egzakt standardok hiánya valószínű nem orvosolható, de ez igaz többnyire a hitelminősítésékre is, és azok mégis erősen alakítják a befektetési döntéseket.
Tapaszti Attila
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“Társadalmi és környezeti hatású befektetések, ESG: üres hívószavak vagy szükségszerű változások?” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Hozzászólások letiltva.