A legegyszerűbb a legjobb befektetési stratégia?

Már 5200 milliárd dollárt kezel az a Vanguard befektetési alap, melynek fő stratégiája, hogy mivel úgysem lehet megverni a piacot, egyszerűen ahhoz segít hozzá, hogy minél egyszerűbben és olcsóbban tudjon valaki befektetni a „piacba”.

Már több mint 40 éve megszületett az az irányzat, ami szerint nem lehet következetesen jobb eredményt elérni, mint a piaci hozam (Malkiel és Fama, 1970).  Ezt azzal a közismert példával érzékeltették, hogy egy véletlenszerűen választott portfolióval is meg lehet verni a profi intézményi befektetők többségét. Annak ellenére, hogy számos kritika is érte (például Berk és Binsbergen, 2015), azt lehet mondani, hogy elterjedt ez a nézet.

Erre alapozott a Vanguard, és egyszerűen azt ajánlotta a befektetőknek, hogy aki náluk fektet be, az egyszerűen a piaci portfolióba fektet be. „Ha igaz, hogy úgysem lehet megverni a piacot, akkor minek próbálkozni, inkább fektessen a piacba lehetőleg minél olcsóbban”, szól az elv. Stratégiájuk lényegesen egyszerűbb, mint folyamatos befektetési lehetőségeket keresni, így a versenytársakhoz képest jóval olcsóbban tudnak működni, ami olcsóbb termékeket is jelent.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olyan befektetési eszközöket hoztak létre, ami leköveti a piac, azaz a részvények összességének a mozgását. Természetesen sokféleképpen lehet definiálni a piacot, de az alapelv mindig ugyanaz: a lehető legdiverzifikáltabb portfoliót létrehozni lehetőség szerint az adott cégek piaci jelentősége szerint. Ha egyszer már meghatározták (például az amerikai tőzsde 500 legnagyobb cégéből alakítanak ki egy portfoliót), akkor onnantól kezdve már csak ezt a portfoliót kell frissíteni és folyamatosan tartani. Az egyszerűség adja, hogy nagyon alacsony árakon tudnak dolgozni.

Bár egyszerű az elv, óriási sikert aratott, és a Vanguard 5200 milliárd dolláros kezelt vagyonával a világ második legnagyobb befektetéssel foglalkozó céggé vált az évek alatt. Összehasonlításképpen ez azt jelenti, hogy közel 200-szor tudná felvásárolni a teljes magyar tőzsdei piacot (az összes cég összes részvényét a magyar tőzsdén).

Viszont ennek a stratégának a sikere nagymértékben befolyásolja a piac működését. Hiszen, ha például mindenki csak egyszerűen megveszi a piac legnagyobb 500 cégének részvényét anélkül, hogy elemezné a konkrét cégeket, akkor sérül az eredeti alapelv, hogy a tőzsdén jegyzett cégek ára egyedi értékük alapján alakul ki. Ebben az esetben ezen cégek értéke egyszerűen együtt fog mozogni, miközben lehet, hogy van köztük jobban vagy rosszabbul teljesítők is. Például Ben-Davis és szerzőtársai (2018) azt találták, hogy ennek a kereskedési stratégiának az elterjedése növelte a tőzsdei befektetések kockázatát, holott pont ennek ellenkezője lenne a cél.

Természetesen továbbra is nyitott kérdés, hogy érdemes-e ezt az egyszerű kereskedési stratégiát lecserélni más megközelítésekre, de az biztos, hogy alapjaiban befolyásolja mára a pénzügyeket.

Neszveda Gábor

Felhasznált irodalom:

Ben‐David, I., Franzoni, F., & Moussawi, R. (2018). Do ETFs increase volatility?. Journal of Finance, 73(6), 2471-2535.

Berk, J. B., & Van Binsbergen, J. H. (2015). Measuring skill in the mutual fund industry. Journal of Financial Economics, 118(1), 1-20.

Malkiel, B. G., & Fama, E. F. (1970). Efficient capital markets: A review of theory and empirical work. Journal of Finance, 25(2), 383-417.

Főoldali kép forrása: pixabay.com