Nassim Nicholas Taleb világhírű közgazdász-matematikus a 13 évvel ezelőtt megjelent „Fekete hattyú – avagy a legváratlanabb hatás” című bestsellerében ugyan nem adott előrejelzést egy várható világjárványra, de rámutatott, hogy milyen törékeny tud lenni egy túlzottan „összekötött” világ. Az idei év elején megjelent és azóta a világ elsőszámú közegészségügyi és gazdasági kihívásává előlépett koronavírus igazolni látszik Taleb gondolatait. „Ahogy egyre többet utazunk, a járványok egyre nagyobbak lesznek – egy olyan társadalomban fogunk élni, amelyben a sikeres kórokozó nagyon hatékonyan csap majd le” – írta a libanoni születésű közgazdász 2007-ben. Tiszta gondolat, egyértelmű utalás, beigazolódó prófécia.
Talebbel azonban nem csak ennyi a kapcsolata a mostani virológiai krízisnek, hiszen sokan a koronavírust egyfajta fekete hattyúnak tekintik (a járvány kitörése meg is dobta a fekete hattyúra való Google-kereséseket). De vajon jogosan?
Taleb „fekete hattyú” alatt egy olyan eseményt ért, ami (1) „kilóg” a többi esemény közül (outlier), azaz nem jelenik meg a várakozásokban, hiszen a múltban semmi nem utal arra, hogy megtörténhet, miközben (2) nagy hatása van, illetve (3) annak ellenére, hogy nem számítottunk rá, jellegéből adódóan utólag szinte logikusnak és előrejelezhetőnek tűnik. A 2008-ban kirobbant nagy pénzügyi válság teljesen megfelelt ennek a meghatározásnak, hiszen mindenkit meglepett, óriási gazdasági és társadalmi hatása volt, pedig az óriási eladósodottság és a lakáspiaci lufi miatt lehetett volna számítani rá – íme a tökéletes fekete hattyú.
A koronavírus azonban kicsit más. A jelentős hatás nem lehet kétséges, de az nem evidens, hogy valóban előrejelezhetetlenek voltak-e a mostani események – hiszen épp Taleb maga írja, hogy erre lehetett számítani. Voltak érdemi előzmények is: a SARS 2004-ben, a H1N1 2009-ben, vagy akár az Ebola 2015-ben. Az is beszédes, hogy bár Hollywood nem készített filmet a jelzálogpiac összeomlásáról a 2000-es évek elején, az amerikai popkultúra tele van olyan alkotásokkal, amelyek egy rejtélyes vírus pusztításáról szólnak – például a Magyarországon is bemutatott Z világháború, a népszerű sorozat, a Walking Dead, vagy akár a Matt Damon és Gwyneth Paltrow főszerepésével bemutatott Fertőzés (Contagion).
A fentiek alapján a koronavírus nem egy tipikus fekete hattyú, hanem – Michele Wucker elemző szavaival élve – sokkal inkább egy szürke orrszarvú, ami az egyértelműen látható, de mégis figyelmen kívül hagyott veszélyek és kockázatok jelképe. Wucker a 2012-es görög válságra alkotta meg ezt a kifejezést, de a mostani krízisre is alkalmazható: kiindulva a járványok egyre nagyobb valószínűségéből és hatásából, itt valóban egy olyan eseményről van szó, amely nem bújik el, jól látható, épp felénk tart, és ha megérkezik, nagy hatással és érdemi következményekkel fenyeget – épp, mint egy nagy szürke orrszarvú.
Kolozsi Pál Péter
Főoldali kép forrása: pixabay.com
