Az utóbbi hónapokban számos közgazdász hívta fel a figyelmet az ár-bér spirál kialakulásának veszélyeire. Az 1980-as évek közepén megalkotott ár-bér spirál elmélet lényege, hogy a béremelkedés gyors üteme a fogyasztói árak növekedését gerjeszti, ami még magasabb bérigényeket és tovább emelkedő inflációt eredményez. A folyamat az emelkedett infláció tartós fennmaradásához vezet.
Pár hete ebbe a sekélyes állóvízbe hajított sziklát Olivier Blanchard, az IMF egykori főközgazdásza. Az ár-bér spirál elmélet egyik megalkotója önkritikusan arról írt, hogy az infláció a társadalmi szereplők közötti elosztási konfliktus végeredménye. Blanchard azt a korábbi posztkeynesi állítást emelte be az inflációs vitába, hogy a cégek, a munkavállalók és adófizetők közötti elosztáson (vagy újraelosztáson) múlik az infláció költségeinek viselése. Ez az állítás messzire vezet a hagyományos ár-bér spirál megközelítéstől és felveti az utóbbi időszakban félve elő-előbukkanó profit-ár spirál kérdését.
Egy cég szempontjából az áremelés alapvetően három tényezőre vezethető vissza. Az áremelést indokolhatja a nyersanyagok vagy a tőkeelemek (gépek, számítógépek) árának emelkedése. Emellett alátámaszthatja az áremelést a munkaköltségek (bérek) emelkedése. Végül az áremelésnek lehet célja a magasabb profit elérése. Ezeknek mindig valamilyen kombinációja érvényesül a gazdasági folyamatokban, és az egyes tételek alakulása határozza meg, hogy az infláció költségeit ki viseli.
Mit jelent a profit-ár spirál? A fogalom arra utal, hogy a fenti három tényező közül a vállalati profitok nem alkalmazkodnak jelentősen lefelé, és a magas haszonkulcsok, a profitéhség tartja fenn a folyamatos áremeléseket. Mindez gyökeresen szembemegy a közgazdász szakmában emlegetett túlzott béremelkedések narratívájával. Napjaink magas inflációs időszakában a profit-ár spirál azért kerül fókuszba, mert a munkabérek a fejlett világban reál értelemben mérséklődnek, ráadásul rekord alacsony munkanélküliségi ráta mellett.
Az utóbbi három évtizedben az USA vállalatainak haszonkulcsa trendszerűen növekedett. Az USA 500 legnagyobb tőzsdén jegyzett vállalatának haszonkulcsa az 1994-es 5,5 százalékról 2022-re 13,5 százalékra emelkedett. Ez a trend és a magas szinten ragadó haszonkulcs önmagában megkérdőjelezi az ár-bér spirál érvelést és felveti a kérdést, hogy a vállalati áremelések mennyiben indokolhatóak a költségemelkedésekkel és mennyiben a profitráták magasabb, megemelt szinten tartásával. A 2008-as válságig a Nagy Mérséklődés időszakában tartósan csökkent az infláció, miközben a nagyvállalati haszonkulcsok emelkedtek. A 2021-2023-as időszak annyiból okozott fordulatot, hogy jelentősen növekedett az infláció, és ebben a környezetben minden vállalat vezetője választás elé kerül: milyen arányban osztják meg a megnövekedett költségeket munkaerő és profit között, és milyen mértékben emelnek árakat. A globális tapasztalatok alapján számos országban a vállalatvezetők – a lehetőség miatt nem csak a nagyvállalatok, hanem a kkv-k is – az áremelés és a haszonkulcs fenntartása mellett döntöttek, így egyben az alkalmazotti bérek reál értelemben vett csökkentése mellett.
Az S&P 500 indexbe foglalt vállalatok haszonkulcsának alakulása 1994-től 2023-ig
Forrás: Yardeni Research, https://www.yardeni.com/pub/sp500margin.pdf
A magas inflációt akkor tudjuk hatékonyan kezelni, ha ismert az okozója. A kezelés csak akkor lehet hatékony és optimális, ha pontosan azonosítjuk, mi vezet az infláció emelkedéséhez. Ha az áremelésekben a költségek emelkedésén felül a profitrátáknak is jelentős szerepük van, akkor szabályozói fellépésre van szükség. Ennek hiányában az infláció magas szinten stabilizálódik, és esély sem lesz a költségek megosztására, mert az érintett szereplők egyik csoportja képes és át fogja hárítani az infláció költségeit a többi szereplőre.
Az infláció csökkentése kapcsán fontos lenne észrevenni a lényeges eltéréseket, mielőtt az 1970-es évtizedből elhamarkodott, rossz következtetéseket vonunk le. Igaz, hogy napjainkban a munkaerőpiac feszes, a munkanélküliségi ráta alacsony. Ugyanakkor a munkavállalókat gyengén képviselik szakszervezetek, kamarák, így érdekérvényesítési erejük messze elmarad az 1970-es évek dolgozóiétól a bértárgyalásokon. Ez látható is, mert a reálbérek a fejlett országokban csökkennek, szemben az 1970-es évek tapasztalataival.
Ami pedig a nagyvállalatokat érinti, gigantikus hatalomkoncentráció jött létre napjainkra. A globális nagyvállalatok nem csak a helyi beszállítókat, hanem a globális értékláncokat is kontrollálják, valamint hatalmas lobbierővel bírnak a gazdaságpolitikai folyamatok alakításában. Mindez ideális környezetet jelent arra, hogy termékeik és szolgáltatásaik árát úgy emeljék, hogy profitabilitásuk ne csökkenjen jelentősen. A kis és közepes vállalkozások erősebb versenyhelyzettel szembesülnek, így kevéssé képesek a profitráta fenntartására, azonban az utóbbi évtizedben a kkv-k profitabilitását támogatta a historikusan kedvező finanszírozási környezet.
Az inflációs helyzet értékelése Magyarországon is a gazdaságpolitika alakításának fókuszába került. A vállalati profitráták emelkedésének és szintjének a bérfolyamatokkal együttes elemzése nélkül nem csökkenthető fenntarthatóan az infláció, ahogy a magas nyomású közgazdaságtan érvelése sem érthető. Éppen ezért a Magyar Nemzeti Bank globálisan az egyik első jegybank, amely a profit húzta infláció veszélyeire felhívta a figyelmet. Ennek folytatásaként 2023 elején a jegybank a Gazdasági Versenyhivatallal megerősítette és elmélyítette az eddig fennálló együttműködést. A megerősített stratégiai együttműködés fókusza az infláció elleni közös fellépés, amiben a Gazdasági Versenyhivatal a versenyfelügyelet eszközeivel léphet fel a túlzott mértékű áremelések ellen. A gazdaságpolitikai ágak közötti összehangolt intézkedés elengedhetetlen annak érdekében, hogy a magas inflációt a társadalmilag legmegfelelőbb módon sikerüljön csökkenteni. A költségnövekedések fölötti átárazásokkal eljött az ideje, hogy a vállalati profitokról is beszéljünk!
Lehmann Kristóf
A bejegyzés szerkesztett formában megjelent a Vg.hu gazdasági hírportálon.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“Beszéljünk a profitokról is!” bejegyzéshez egy hozzászólás
Hozzászólások letiltva.