A publikációs torzításról már írtunk blogunkon magyarul is, angolul is. A jelenség lényege, hogy nagyobb valószínűséggel találkozunk a tudományos folyóiratokban olyan empirikus eredményekkel, amelyek statisztikailag szignifikánsak és/vagy megerősítik az uralkodó világképet. Persze, ha a mainstream elmélet összhangban van a „tényekkel”, ez akár természetes jelenség is lehetne, azonban többen kimutatták, hogy a szignifikáns és világképünket alátámasztó eredmények könnyebben találnak utat a megjelenés felé, emiatt az olvasó torzított képet kap a valóságról. Hogy ennek mi az oka (a szerzők cenzúrázzak magukat, vagy a folyóiratok szűrőin akadnak fent a renitens tanulmányok), nem egyértelmű, de a torzítás létezése szempontjából nem is annyira fontos.
Enzinger és szerzőtársainak 2025 szeptemberében megjelent tanulmánya a makroökonometria egyik slágertémáját, a monetáris politika transzmisszióját vizsgálja (Enzinger és szerzőtársai, 2025). Egészen pontosan egy metaelemzést végeznek el a jegybanki kamatlépések kibocsátásra és árszínvonalra gyakorolt hatását mérő empirikus tanulmányok között. Elemzésük 409 tanulmány eredményeit összesíti és azt vizsgálja, hogy az általuk mutatott összképet vajon torzítják-e a publikációs szűrők.
Az eredmény: igen. Bővebben: nem is kicsit. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy egy 100 bázispontnyi meglepetésszerű kamatemelés után hogyan alakul a kibocsátás és az árszínvonal pályája a kiindulási szinthez képest. A kék vonal mutatja a publikált eredmények átlagát, a zöld szaggatott pedig azt az átlagot, amelyet a publikációs torzítással történő kiigazítással kaptak.
Egy száz bázispontos kamatemelés hatása 409 tanulmány eredményének összesítésével
Forrás: Enzinger és szerzőtársai (2025)
Mindkét átlag azt mutatja, hogy a szigorítás hatására egyaránt csökken a kibocsátás és az árszínvonal (bal és középső grafikonok). A köztük lévő különbség azonban jelentős: a torzított eredeti átlag nagyjából ötszöröse a korrigáltnak, vagyis a monetáris politika valós hatása sokkal kisebb, mint amit a megjelent tanulmányok sugallnak. A szerzők ezen felül még azt is kimutatják, hogy a legmagasabbra rangsorolt folyóiratokban relatíve nagyobb a torzítás.
Ha ez tényleg így van, annak számos nyugtalanító következménye lehet. Egyrészt, a jegybankoknak újra kell kalibrálniuk modelljeiket, fejben és számítógépen egyaránt. Feltételezhető ugyanis, hogy a modelleket fejlesztésük idején a tudományos folyóiratokban publikált numerikus eredményekhez igazították. Az újrakalibrálás azonban azt fogja eredményezni, hogy ugyanarra a sokkra ötször akkora kamatlépést fog javasolni a modell, mint korábban. Az adóssághegyeket maguk előtt görgető kormányok viszont nagyon nem fognak örülni, ha az új „tudásnak” megfelelően szigorít a jegybank.
Érdemes azt is újragondolni, hogy a múltban mekkora lehetett a szerepe a monetáris politikának az infláció alakulásában. Például, a közelmúlt nagy globális inflációjának lecsengése után a jegybankok büszkén hangoztatták, hogy az ő kamatemeléseik törték meg az inflációt. De ha a hatásuk csak ötödakkora volt, mint hitték, akkor a dezinflációs sikerek maradék négyötödét más okozta. De micsoda? Továbbá, a Fed és az EKB nagyjából 5 százalékponttal emelte irányadó kamatát, de még a régi, potenciálisan hibás világképre alapozva. Legközelebb ugyanilyen helyzetben 25 százalékponttal fognak szigorítani?
Gondolatmenetünk szempontjából talán az sem irreleváns, hogy Enzinger és szerzőtársai (2025) még nem jelent meg tudományos folyóiratban, aminek további következményei lehetnek. Az egyik, hogy talán meg sem üti azt a tudományos színvonalat, amely szükséges egy komolyabb lapban történő publikációhoz. Lehet, hogy módszertani hibáknak köszönhető a látványos eredmény. Ha így van, megnyugodhatunk, jó volt a monetáris politika a múltban, és a jegybankoknak sem kell átállítani a modelleket. A másik lehetőség ezzel szemben az, hogy éppen azért hihetünk a tanulmánynak, mert még nem kellett megfelelnie egy top folyóirat (implicit) elvárásainak, vagyis tényleg azt kapjuk, amit az adatok mutatnak, és nem azt, amit mutatniuk kellene a szerkesztők szerint.
Bárhogy is van, ez a tanulmány elvileg meg sem jelenhetne top folyóiratban. Ha igaza van, akkor azért, ha téved, akkor azért. Izgatottan várjuk, mi lesz a sorsa!
Vonnák Balázs
Hivatkozások:
Enzinger, M., Gechert, S., Heimberger, P., Prante, F., & Romero, D. F. (2025). The overstated effects of conventional monetary policy on output and prices (No. 264). I4R Discussion Paper Series.
Borítókép: Google Gemini által generált
