A trendkövetés az egyik legismertebb és legsikeresebb pénzügyi stratégia a piacokon. „Vedd meg a sikeres részvényeket és add el a rosszul teljesítőket” – szól az elv a részvénypiacokon. „Nőnek még a lakásárak, ha eddig nőttek” – szól az ingatlanpiacon, és folytatódik a trend a devizaárfolyamoknál is. De mi is pontosan ez az elv, miért gondolhatjuk sikeresnek, és mi lehet az oka a folyamatnak?
A részvénypiacokon régóta megfigyelt összefüggés (Jegadeesh és Titman, 1993), hogy az elmúlt egy év kimagaslóan magas hozamokat produkáló részvényei továbbra is magasabb hozamot hoznak, mint az elmúlt egy év nagy vesztesei. Az erre épülő kereskedési stratégia az egyik legjövedelmezőbb stratégia az amerikai részvénypiacokon (Carhart, 1997) és Magyarországon is sikeresnek tűnik (Mérő és szerzőtársai, 2019; Csillag és Neszveda, 2020). Az amerikai részvénypiacokon átlagosan havi több mint egy százalék hozamot is hozott ez a kereskedési stratégia a múltban és nincs semmi jele, hogy csökkent volna a kereskedési stratégia jövedelmezősége az elmúlt időszakban.
Ehhez hasonlóan az ingatlanárakban is erős trendek figyelhetők meg, ami alapján érdemes az elmúlt időszak árváltozására számítani a jövőben is (Simon, 2002). Ha felmentek az árak, nagyobb az esély, hogy tovább nőnek, és fordítva. A nemzetközi devizaárfolyamoknál sincs ez másképp a kutatások szerint (Okunev és White, 2003). A trendkövetés itt is egy jövedelmező stratégia.
Mi lehet az oka, hogy ez az egyszerű stratégia ennyire jövedelmező? Miért nem tűnik el a stratégia jövedelmezősége, ha ennyire sokat kutatott és ismert ez az összefüggés? Ezekre a kérdésekre – noha számos magyarázat létezik – nincs egyértelmű válasz, nincs egy egységesen elfogadott és minden irányból alátámasztott elmélet.
Egyik lehetséges magyarázat, hogy nem mindig abban érdekelt a nagy befektető, hogy egy tévhit ellen kereskedjen. Van, hogy jobb azt inkább meglovagolni. Természetesen az is lehetséges, hogy a stratégia az irracionális kis befektetők miatt marad nyereséges. Az is lehet, hogy az irracionális kis befektetők erősítik ezt az összefüggést és a nagy befektetők ezt részben ki is kihasználják.
A racionális megközelítés szerint ez a jelenség egyszerűen abból következik, hogy alul-reagálják a befektetők egy hír jelentőségét (például Barberis és szerzőtársai, 1998). Ez logikus és racionális viselkedés lenne, hiszen a valóságban nagyon nehéz megítélni egy részvény vagy egy cég valódi teljesítményét, így fenntartásokkal kell kezelni egy új hír jelentőségét.
Igaz, ezek az elméletek nagyon népszerűek, számos megfigyelésre nem adnak választ a trendkövetés kapcsán. Például, hogy a trendkövetés stratégiája bizonyos időszakokban sokkal jövedelmezőbb, mint máskor. Konjunktúra időszakában lényegesen magasabb hozamot hoz, míg válságok idején veszteséget termel a trendkövetés (Cooper és szerzőtársai, 2004). Ez az utóbbi megfigyelés azt jelenti, hogy a részvénypiacokon eddig is magas jövedelmezősége a trendkövetésnek még tovább növelhető, ha figyelembe veszi valaki a gazdasági ciklusokat.
Ez is azt mutatja, hogy hiába a rengeteg kutató és profi befektető érdeklődése, az elmúlt közel 30 év még mindig számos nyitott kérdést hagyott a témában. Érdemes még foglalkozni vele!
Neszveda Gábor
Barberis, N., Shleifer, A., & Vishny, R. (1998). A model of investor sentiment. Journal of Financial Economics, 49(3), 307-343.
Carhart, M. M. (1997). On persistence in mutual fund performance. Journal of Finance, 52(1), 57-82.
Cooper, M. J., Gutierrez Jr, R. C., & Hameed, A. (2004). Market states and momentum. The Journal of Finance, 59(3), 1345-1365.
Jegadeesh, N., & Titman, S. (1993). Returns to buying winners and selling losers: Implications for stock market efficiency. Journal of Finance, 48(1), 65-91.
Okunev, J., & White, D. (2003). Do momentum-based strategies still work in foreign currency markets?. Journal of Financial and Quantitative Analysis, 38(2), 425-447.
Simon, S. (2002). Momentum effects and mean reversion in real estate securities. Journal of Real Estate Research, 23(1-2), 47-64.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
