A tőzsdén újra és újra kialakultak a múltban buborékok, aminek a végén fájdalmas árfolyamzuhanások következtek, aminek sokszor fájdalmas gazdasági következményei is lettek. Ezért a tőzsdei buborékok tanulmányozása központi kérdése a gazdasági mechanizmusoknak. Miért alakulhatnak ki buborékok? Egyáltalán vannak-e buborékok vagy a piacok hatékonyak, és ezek a szélsőséges mozgások a racionális árazás része? A buborékok teljesen véletlenszerűek, vagy egy kiszámítható folyamat részét képezik, ami akár meg is lovagolható nagy haszonnal? Ezeket a kérdéseket veszi sorra Brunnermeier és Nagel (2004) a 2000-es évek technológiai buborékja kapcsán.
A cikk három állításra épül:
- Valószínűsíthető, hogy túlárazás történt a technológiai részvényeknél a 1990-es évtized végére.
- Ezt a félreárazást a nagy befektetők nem korrigálták, hanem ők maguk is vásároltak a túlértékelt részvényekből.
- A túlárazott részvényekből pont jókor szálltak ki, ami azt sugallja, hogy tudatosan vásároltak belőle és tudták, hogy túlárazott volt a piac.
Számos technológiai részvénynek volt túl magas az árfolyama a fundamentális értékéhez képest (price/sales) az 1999 év végére, ahogyan azt Shiller Nobel emlék-díjas közgazdász már megfigyelte a buborékok kapcsán (1981). Ráadásul ugyanezen részvények árfolyama esett vissza látványosan 2000-ben. Tehát azt lehet látni, hogy tényleg látványos félreárazás mehetett végbe, amit Shiller (2000) úgy fogalmazott meg, hogy a média és a technológiai újdonság irreális várakozásokat generált bizonyos részvényekkel szemben.
Miért mehetett végbe ilyen komoly félreárazás? A hatékony piacok elméletét támogató kutatók azzal érvelnek, hogy mivel nagyon drága egy piaci buborék ellen menni, ezért a racionális befektetők kivárhatnak és a naiv, kevésbé gyakorlott kereskedők túlzottan jelennek meg a piacon, ami miatt kialakulhat egy buborék. Ezzel szemben Brunnermeier és Nagel (2004) azt találta, hogy a hedge fundok, amik mindenképp a leginformáltabb és legerősebb befektetők közé tartoznak, nem a buborék ellen mentek ezzel stabilizálva a piacot, hanem ők maguk is vásároltak ezekből a túlértékelt részvényekből ezzel még magasabbra hajtva az árakat.
Ez még lehetséges, hogy azért történt, mivel a túlzott pozitív hangulat hatására még a hedge fundok is túlságosan pozitívan látták a részvények jövőjét és őket is váratlanul érte a későbbi összeomlás. Viszont Brunnermeier és Nagel (2004) azt találta, hogy a hedge fundok még az adott részvényeken kialakult buborék kipukkadása előtt eladták a részvényeiket, így azt nagy haszonnal tudták eladni és nem kellett a visszaesés negatívumait elszenvedniük. Mindez azt valószínűsíti, hogy pontosan tudhatták, hogy túlértékelt részvényből vásárolnak be. Ez a mintázat jól tetten érhető. mivel a különböző részvények árfolyamai különböző időpontokban voltak a csúcson. Minden egyes részvény máskor volt a csúcson és ehhez képest tudtak még pont jókor kiszállni az adott részvényből. Ezek a megállapítások egyértelműen azt támasztják alá, hogy a racionális nagy befektetők nem stabilizálták a piacot, amikor elszakadt az árfolyam a fundamentális értékétől, hanem ezt a folyamatot ők maguk is tovább erősítették.
Ráadásul mindez további nyereséget jelentett számukra. Tehát az sem várható el, hogy más helyzetekben ne hasonlóan viselkedjenek. Ez szembe megy a hatékony piacok elméletének alapállításaival is. Abban senki sem kételkedik, hogy vannak a piacon racionális és irracionális befektetők egyaránt. De a hatékony piacok elmélete szerint a racionális befektetők mindig korrigálják az irracionális befektetők pontatlanságait, mert ebből piaci előnyre tehetnek szert. Ezzel szemben Brunnermeier és Nagel (2004) azt találta, hogy a racionális nagy befektetők nem korrigálják a félreárazásokat, sőt, akár erősíthetik is azt, amivel anyagilag jól is járnak, így nincs semmilyen motivációjuk stabilizálni a piacokat hasonló helyzetekben.
Neszveda Gábor
Brunnermeier, M.K. & Nagel, S. (2004). Hedge funds and the technology bubble. Journal of Finance, 59(5), 2013-2040.
Shiller, R.J. (1981) Do stock prices move too much to be justified by subsequent changes in dividends? American Economic Review, 71, pp. 421-436
Shiller, R. C. (2000). Irrational exuberance. Philosophy & Public Policy Quarterly, 20(1), 18-23.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“Kik nyernek a tőzsdei buborékokon?” bejegyzéshez 5 hozzászólás
Hozzászólások letiltva.