A 2019. július 1-jétől új, alapítványi fenntartói struktúrában működő Budapesti Corvinus Egyetem szintugrásban gondolkozik a megújulás, a stratégiai váltás, a diákoknak nyújtott szolgáltatások színvonala és a vállalati kapcsolatok terén is. Egyetemünk Rektora a magyar diákok megtartása mellett azt is célként tűzte ki, hogy a Corvinusról kerüljön ki az első magyar Nobel-díjas közgazdász.
Ezen célkitűzés fényében érdemes röviden áttekintenünk Allen R. Sanderson és John J. Siegfried nemrégen megjelent „The Nobel Prize in Economics Turns 50” című cikkének néhány kulcsmegállapítását.
A svéd Alfred Nobel végrendelete szerint öt terület – a fizika, a kémia, az orvostudomány, az irodalom és a béke – kiválóságait ismerik el minden évben az elsőként 1901-ben kiosztott díjakkal. Ezt az öt kategóriát egészítette ki 1968-ban a svéd jegybank – az alapításának 300. évfordulóját megünneplendő – a közgazdaságtudománnyal, létrehozva a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat.
Sanderson és Siegfried cikke alapján a díjazottak nagymértékű koncentráltságot mutatnak több szempontból is. Az alábbi ábra mutatja a Közgazdasági Nobel-emlékdíj 81 kitüntetettjének leggyakoribb származási országait.
A legtöbb Közgazdasági Nobel-emlékdíjast adó öt ország
Mint ahogy az ábra is mutatja, közgazdasági területen az amerikai tudósok söpörték be a díjak több mint felét. Még a második helyezett angolok is csak körülbelül tized annyi kitüntetést kaptak, mint tengerentúli kollégáik.
A díjazottak alma matere már jóval egyenletesebb eloszlást mutat, ahogyan ezt a következőábra mutatja. A számok helyes értelmezése érdekében meg kell jegyezni, hogy egy tudós jellemzően több intézményben is megfordult hallgatóként alap, mester és doktori tanulmányai alatt.
A legtöbb Közgazdasági Nobel-emlékdíjast adó hét egyetem
A díjazott tudósok doktori iskolák szerinti megoszlása már jóval koncentráltabb:
A legtöbb Közgazdasági Nobel-emlékdíjast adó öt doktori képzést adó intézmény
A cikk számomra legérdekesebb része azonban az volt, amikor bemutatta, hogy milyen gyakran fordult elő a díjazottak között olyan tudós, akinek doktori témavezetője szintén részesült ebben a kitüntetésben. Kenneth Arrow volt a témavezetője Harsányi Jánosnak, Michael Spence-nek, Eric S. Maskin-nak és Roger B. Myerson-nak. Paul Samuelson, Thomas Schelling, Robert Solow és Vernon L. Smith Wassily Leontief tanítványa volt. Merton Miller Eugene Fama témavezetője volt, aki pedig Myron Scholes munkáját segítette. Robert Solownak – Arrow-hoz és Leontief-hez hasonlóan – szintén négy tanítványa részesült elismerésben, Peter A. Diamond, George Akerlof, Joseph E. Stiglitz és William Nordhaus.
Mit jelent ez a Corvinus stratégiai célja szempontjából? Mint láthattuk, a közgazdasági Nobel-díj nem egyenletesen, sőt, nagyon koncentráltan oszlik meg a világ tudósai között akár születési hely, akár képzési intézmény szerint. Emellett a kitüntetés megszerzésének esélyét szemmel láthatóan növeli, ha doktori témavezetőnk szintén elnyerte a díjat. Mindezek fényében érdemes megfontolni azt, hogy a Corvinus új anyagi lehetőségei mentén fokozatosan építsen ki kapcsolatokat a neves közgazdasági iskolákkal és a tudomány elismert képviselőit igyekezzen bevonni a programokba.
Sebestyén Géza
Felhasznált irodalom:
Sanderson, A. R., & Siegfried, J. J. (2019): ‘The Nobel Prize in Economics Turns 50’. The American Economist.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
