Idén október 10-én lenne 120 éves Wilhelm Röpke, német-svájci közgazdász, a német szociális piacgazdasági modell egyik elméleti megalapozója. Röpke 1899-ben született Schwarmstedtben, orvoscsaládban. A náci hatalomátvétel után, 1933-ban Törökországba emigrált, hogy onnan 4 évvel később Genfbe költözzön. Itt halt meg 1966-ban.
Röpke egyike azoknak a közgazdászoknak, aki a gazdaságot hangsúlyosan nem önmagában, hanem a társadalmi rendszer egyik alrendszereként értelmezte. Magyarországon művei nem képezik kiemelt részét az egyetemi tanulmányoknak, sőt nemzetközi hírnevéhez és elismertségéhez képest könyveinek magyar fordításai is kifejezetten nehezen érhetők el. Jelen bejegyzésben a „gazdasági humanizmus” képviselőjétől, az ordoliberlizmus atyjától közlünk néhány olyan gondolatot, amelyek talán a 21. század elején is segíthetnek a gazdasági-társadalmi folyamatok és kihívások közötti eligazodásban – hangsúlyosan a teljesség igénye nélkül és fenntartva, hogy lehetséges, hogy egyes gondolatai, illetve a nyelvezet talán inkább kötődik a múlthoz, mint a jelenhez és a jövőhöz. Az alábbiakban a „Harmadik út – korunk társadalmi válsága” (1942), illetve az „Emberséges társadalom – emberséges gazdaság” című visszatekintő válogatáskötetből (2000) közlünk részleteket. Vigyázat, szubjektív gyűjtés következik!
Mi kell a jól működő piacgazdasághoz?
„A piacgazdaságnak nem akármilyen, hanem emberileg, társadalmilag adott táptalajon kell nőnie. Ebben a környezetben meghatározott hozzárendelési viszonyok uralkodnak, amelyek szabadságon, spontaneitáson és szabad összehangoláson alapulnak. Ezek az erők a piacgazdaság feltételei mindenütt a társadalomban. Olyan emberekre épít, akik erre készek és akik ebben a szellemben nevelkedtek. Azt is elfelejtik, hogy a piacgazdaság nem egy, hanem két oszlopon áll. Nem csak a szabad árakon és a versenyen alapszik. Ennek az oszlopnak a létét a piacgazdaság új hívei – nem szívesen ugyan -, de elismerik. A másik oszlop a tulajdon.”
„A piacgazdaság olyan gazdasági rend, amelynek egy bizonyos társadalmi és erkölcsi rend felel meg. (…) E gazdasági rend természetes helye ott van, ahol megvan az egyéni törekvés, a felelősségvállalás, az élettervezés, a tulajdonban gyökerező függetlenség, a mérlegelés, a számítás, a takarékoskodás, a jövőről való gondoskodás. Szükséges hozzá az is, hogy az egyén megfelelően kapcsolódjon a családhoz, a nemzedékekhez, a természethez.”
„A piacgazdaságnak szilárd keretre van szüksége, amelyet a rövidség kedvéért antropológiai-szociológiai keretnek nevezünk. Enélkül a keret nélkül a piacgazdaság lehetetlen. Más szóval: a piacgazdaság nem minden. Egészséges és teljesítményre képes társadalomban megvan a nélkülözhetetlen helye. Ezen belül kell tisztának és zavarmentesnek lennie.”
Miért fontos a vállalkozó?
„Hangsúlyoznunk kell, hogy a vállalkozó a piacgazdaság tulajdonképpeni hordozója és exponense. Ezzel azt is kijelentettük, hogy ő a kollektivista gazdasági bürokrata ellenpólusa. Ő áll a piacgazdaság hihetetlenül bonyolult folyamatának gyújtópontjában”.
Van-e élet a gazdaságon kívül?
„A régi, liberális, „kapitalista” gondolkodók és cselekvők sarkalatos hibája volt, hogy a piacgazdaságot önmagában nyugvó és automatikusan lezajló folyamatnak tekintették. Nem vették észre, hogy a piacgazdaság a társadalmi életnek csak egy szűk tartománya, amely olyan környezetben helyezkedik el, amelyben az emberek nem versenytársak, termelők, üzletemberek, fogyasztók, szakszervezeti tagok, részvényesek, takarékoskodók és beruházók, hanem egészen egyszerűen: emberek. Emberek, akik nem csak kenyérrel élnek, családtagok, szomszédok, egyházközségi tagok, hivatali kollégák, községük polgárai, húsból-vérből való emberek, örök emberi gondolatokkal és érzésekkel, akik az igazság, tisztesség, segítőkészség, közösségi szellem, béke, rendesen elvégzett munka, a szépség és a természet békéje iránt érzékkel bírnak.”
Tömeg és koncentráció
„Két olyan dolog van, amely az egészséges és emberséges általános rendre minden másnál ártalmasabb: a tömeg és a koncentráció. Az egyes embere felelőssége és önállósága, amely egyensúlyban van a közösséggel, jószomszédi gondolkodás és valódi polgári beállítottság – mindez szükséges ahhoz, hogy azok a közösségek, amelyekben élünk, az emberi méreteket ne haladják meg. Ez csak kis vagy közepes, egyszóval áttekinthető méretekben lehetséges.”
Gazdaságpolitikai alapelvek
„Első pontunk – a versenyrendszer – nem konzervatív, hanem igenis forradalmi jellegű. Lényege a monopóliumellenes politika, mégpedig annak valódi gyökeres formája, amely a monopóliumokat nem eltűrni és ellenőrizni, hanem letörölni akarja.”
„A laissez-faire elvnek is hátat fordítunk. Így jutunk a második ponthoz. Az életképes és megfelelő piacgazdaság nem úgy keletkezik, hogy következetesen semmit sem teszünk. Ne felejtsük el, a piacgazdaság mesterséges képződmény, a civilizáció szülötte. A politikai demokráciához abban is hasonlít, hogy létrejötte igen nehéz és nagyon sok olyan föltétele van, amiért meg kell küzdenünk. Ily módon a pozitív gazdaságpolitika széleskörű, sok tevékenységet igénylő programjára van szükség.”
„Most pedig leverhetjük a földbe a harmadik cölöpöt, amellyel már szembetűnőbben eltávolodunk a hagyományos és szűkebb értelemben vett gazdaságpolitikától. Ezt a gazdasági szerkezet szabályozását célzó politikának („Strukturpolitik”) nevezhetnénk. Ez ugyanis a piacgazdaság szociális föltételeit nem fogadja el adottnak, hanem meghatározott céllal meg akarja azokat változtatni.”
„Nem a könyveket és az elméleteket, hanem a valóságot kell tekintetbe vennünk. Ez a valóság viszont azt mondja, hogy a teljesen racionalizált és megszervezett társadalom nem maradhat fenn tartósan. Vagy kollektivizmusba vagy anarchiába vagy valami olyasmibe torkollik, amely egyszerre mind a kettő. A piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyen egész társadalmi vagy kulturális rendszerünk áll vagy bukik (…) A piacgazdaságot csak az azt támogató társadalompolitikával lehet fenntartani.”
„Zökkenőktől mentesen csak akkor tudunk utazni, ha 1) az út sima, és 2) kocsink rugózása jó. (…) Attól kell tartanunk, hogy a gazdaság útjain a jövőben mély lyukak keletkeznek. Ennek megfelelően a gazdasági életben is gondoskodnunk kell a jó rugózatról. Arra kell törekednünk, hogy az egyének képesek legyenek a lökések kiegyenlítésére. Ezzel a konjunktúrapolitikán túlmutató általános politika körvonalai kezdenek kibontakozni. Azé a politikáé, amely proletarizálódott és centralizált tömegtársadalmunkat decentralizált és proletár jellegétől megszabadított társadalommá alakítja. Ha sikerül az embereket rávezetni arra, hogy magukról gondoskodjanak, tulajdont szerezzenek, kialakuljon és erősödjék az egészséges középréteg, akkor a társadalom érzékenysége és labilitása csökken, és bekövetkezik a társadalom rugózatának megerősödése. Ennek segítéségével a gazdaság legerősebb sokkjait is pánik, elnyomorodás és demoralizálódás nélkül fel lehet fogni.”
Kolozsi Pál Péter
Főoldali kép forrása: pixabay.com
