A tudás hatalom. Ezért érdemes megszerezni. De megáll a növésben, aki nem adja tovább. „Ez meg mit jelent? Van ennek egyáltalán értelme vagy köze a gazdasághoz?” – kérdezhetné ezt vagy bármi hasonlót az olvasó. Hadd fejtsem ki!
Gazdasági növekedés és üzleti dinamizmus
Hosszú távon a technológiai fejlődés felelős a gazdasági növekedésért.[1] A technológiai újításokat vállalatok hozzák létre, abban bízva, hogy újításuk költségelőnyhöz, tehát többletprofithoz és piaci részesedésük növeléséhez vezet majd. Ezek az újítások azonban rendkívül költségesek, csak akkor éri meg a cégeknek, ha az ebből származó előnyöket legalább egy pár évig élvezhetik, mielőtt versenytársaik lemásolják őket. [2]
Ezt a pár év előnyt különböző erők szavatolhatják: például szabadalmak vagy piaci belépési korlátok. Az új tudás elterjedésével azonban a verseny újra kiegyenlítődhet, lehetőséget teremtve más, akár új szereplőknek is, hogy ezt a piaci előnyt legközelebb maguknak kaparintsák meg. A vállalatoknak ezt a fajta versengését nevezi Akcigit és Ates (2019a) és (2019b) tanulmányaikban üzleti dinamizmusnak.[3]
Az üzleti dinamizmus hanyatlása
A két szerzőt először az foglalkoztatta, hogy hogyan alakult az üzleti dinamizmus az utóbbi évtizedekben az USA-ban. Nem tehettek hát mást, mint hogy alaposan összegyűjtsék az ide köthető megfigyeléseket:[4]
- 1980 óta folyamatosan csökken az új cégek belépése (entry rate),
- a fiatal cégek részesedése a teljes foglalkoztatásban,
- az álláshelyek újratermelődése (job reallocation),
- valamint a vállalati növekedés szórása, mert gyengült a fiatal és nagy növekedésre képes cégek jelenléte.
Az 5 évnél fiatalabb cégek részesedése a teljes foglalkoztatásban
Forrás: Akcigit, U., & Ates, S. T. (2019a)
Ezzel szemben az egyes iparágokon belül
- nőtt a termelékenység különbség a piacvezetők és az üldözők között,
- nőtt a koncentráció, azaz egyre kevesebb cég osztozik egyre nagyobb szeletein a piacoknak,
- nőttek a profit-ráták,
- nőtt a profit jövedelem részesedése,
- tehát csökkent a bérhányad.
- Csökkent a termelékenység növekedési üteme.
Ezek alapján megállapítható, hogy az üzleti dinamizmus hanyatlása jellemzi az utóbbi 4 évtizedet. Ez pedig főleg a nagy piacvezető cégeknek kedvez, amik egyre nagyobb profitokra tesznek szert a növekvő piaci előnyükön. Így az általuk termelt jövedelmek egyre nagyobb hányada lesz profit, és egyre kisebb hányada lesz munkabér.
A tudásterjedés hanyatlása
A szerzők második kérdése, hogy vajon miért történhetett ez. Akcigit és Ates az ilyen megfigyelések mögött húzódó mechanizmusok megértésére jól bevált módszer: egy modell felépítése mellet döntöttek.
Ebben a modellben számtalan különböző iparág van. Minden iparágban az egyszerűség kedvéért csak két vállalat versenyez.[5] Az egyes iparágakban mindkét vállalat egyformán termelékeny, ezért egyforma árat tudnak csak megszabni, így mindketten a piac felét tudják kiszolgálni. Az ilyen ágazatokban tehát erős a verseny. Vannak azonban iparágak, ahol az egyik cég termelékenyebb, így ki tudja teljesen árazni a másik, „üldöző” vállalatot, és megszerzi a teljes piacot. Az ilyen iparágakban a piacvezető vállalat profit-rátája tehát meg fog egyezni a két vállalat közti termelékenység különbséggel.
A vállalatoknak lehetőségük van fejleszteni (K+F). Amelyik vállalatnak sikeres lesz a fejlesztése, költségelőnybe kerül a másikkal szemben és könyörtelenül megszerzi az egész piacot azzal, hogy kicsivel a versenytársa alatt áraz. Minden vállalat ösztönözve van a fejlesztésre, a versenytársak és az üldözők azért, hogy piacvezetők legyenek, a piacvezető azért, hogy megőrizze vagy növelje profitját. Végül lehetnek belépést tervező cégek is, akik a vezérszerep megszerzésének reményében lesznek fejlesztők. Az idő előrehaladtával azonban egyre nagyobb az esélye annak, hogy a piacvezető technológiai előnye eltűnik, mert az üldöző cégek eltanulják vagy lemásolják az új technológiát. Ezt a folyamatot nevezik a szerzők tudásterjedésnek. [6]
Ebben a modellben négy különböző sokk hatásait vizsgálták: 1) egy társasági adóemelést, 2) a K+F támogatások emelését, 3) a piaci belépési korlátok emelkedését, illetve 4) a tudásterjedés lassulása. Úgy találták, hogy e négy közül a negyedik lehetőség magyarázza az utóbbi 40 év amerikai növekedésének alakulását messze a legnagyobb statisztikai erővel. Eszerint elsősorban a tudásterjedés hanyatlása okozta az amerikai növekedését lassulását az elmúlt évtizedekben.
A tudásterjedés lecsökkenésével a piacvezetők védettebbé válnak az üldözőktől, így a nagyobb piaci részesedésüket hosszabb ideig képesek fenntartani. Ennek hatására csökken a versengő iparágak száma, ami a gazdaság átlagában nézve nagyobb piaci koncentrációt jelent (6-ik megfigyelés). Az üldözők és az új belépők is kevésbé ösztönzöttek a fejlesztésre, mert kisebb eséllyel érik utol a piac vezetőt, aki emiatt szintén nem annyira érdekelt a fejlesztésekben. Így kevesebben lépnek be (1-es és 2-es megfigyelések), és a már bennlévő üldözők is jobban lemaradnak termelékenységben a piacvezetőktől (5-ik megfigyelés). Tehát összességében is lassul a termelékenység növekedése (10-ik megfigyelés).
A modellben a termelékenységkülönbség határozza meg az árazást, így a profitrátákat is. A piacvezetők a tudásterjedés csökkenésének hatására nagyobb profitrátával tudnak működni, így nő a profit, és csökken a munka részesedése a jövedelmekből (7-9-ik megfigyelések). Végül a munkaerő cégek közti áramlása is lecsökken, azaz egyirányúbbá válik a piacvezetők felé (3-4-ik megfigyelések).
Konklúzió
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az új tudás (technológiai újítás) megszerzésért vívott küzdelemben fontos, hogy a győztesek kiélvezhessék győzelmük gyümölcseit, de legalább ennyire fontos, hogy ezután ez az új tudás eljuthasson a gazdaság többi szereplőjéhez is. Ez tehát egy kényes egyensúly, ami befolyásolja a gazdaság növekedését.
Az elmúlt évtizedek adatai arra utalnak, hogy ez az egyensúly az amerikai gazdaságban felborult. A tudásterjedés csökkenésének következtében egyre gyakoribbak a nagyra nőtt magas profitrátával és (ezért) alacsony bérhányaddal termelő egész piacokat domináló cégek.
Rácz Olivér
Rácz Olivér
Vezető közgazdasági elemző, MNB
Rácz Olivér 2009-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen. Még abban az évben elkezdett dolgozni a Magyar Nemzeti Bankban, a Közgazdasági főosztályon munkaerőpiaci elemzőként. 2014-ben kezdte el PhD tanulmányait a Közép-európai Egyetemen, 2015-től három évig a PADS/PADE alapítvány ösztöndíjasa volt. 2019-ben egy trimesztert a Cambridge-i egyetemen töltött vendég phd hallgatóként. Kutatási területe a termelési-hálózatok (production networks).
Hivatkozások:
Ufuk Akcigit rövid videóban magyarázza el kutatása lényegét: https://voxeu.org/content/why-business-becoming-less-dynamic
Akcigit, U., & Ates, S. T. (2019a). Ten facts on declining business dynamism and lessons from endogenous growth theory (No. w25755). National Bureau of Economic Research.
Akcigit, U., & Ates, S. T. (2019b). What Happened to US Business Dynamism? (No. w25756). National Bureau of Economic Research.
Andrews, D., Criscuolo, C., & Gal, P. N. (2016). The best versus the rest: the global productivity slowdown, divergence across firms and the role of public policy (No. 5). OECD Publishing.
Autor, D., Dorn, D., Katz, L. F., Patterson, C., & Van Reenen, J. (2017). Concentrating on the Fall of the Labor Share. American Economic Review, 107(5), 180-85.
De Loecker, J., & Eeckhout, J. (2017). The rise of market power and the macroeconomic implications (No. w23687). National Bureau of Economic Research.
Decker, R. A., Haltiwanger, J., Jarmin, R. S., & Miranda, J. (2016). Declining business dynamism: What we know and the way forward. American Economic Review, 106(5), 203-07.
Karabarbounis, L., & Neiman, B. (2013). The global decline of the labor share. The Quarterly journal of economics, 129(1), 61-103.
Romer, P. M. (1994). The origins of endogenous growth. Journal of Economic perspectives, 8(1), 3-22.
Solow, R. M. (1956). A contribution to the theory of economic growth. The quarterly journal of economics, 70(1), 65-94.
[1] Lényegében azért nőnek a jövedelmek, mert egyre hatékonyabban (kevésbé pazarlóan) használjuk alapvető erőforrásainkat, azaz azokból egyre nagyobb hozamokat tudunk elérni; lásd például Solow (1956). Ennek a folyamatnak a költségei ugyanakkor nem csak közvetlenül a termelőknél keletkeznek, hanem a társadalom egyéb szereplőinél, például a természeti környezetben. Ennek egyre súlyosabb következményei vannak, ami a jelenkor legégetőbb problémája. Ez a poszt bár nem erről szól, fontosnak tartottam rá itt kitérni.
[2] Ezen a gondolaton alapszanak az endogén növekedési modellek, amelyek megalapozásáért Paul Romer 2018-ban közgazdasági Nobel díjat kapott.
[3] Aki angolul keresne rá: business dynamism.
[4] A különböző itt összegyűjtött megfigyeléseket lásd még: Karabarbounis & Neiman (2013), Andrews és társai (2016), Decker és társai (2016), De Loecker & Eeckhout (2017) valamint Autor és társai (2017) tanulmányaiban.
[5] Amennyiben a két vállalat közül az egyik a piacvezető, a másik vállalatot érdemes úgy interpretálni, mint a követő cégek összeségét reprezentáló vállalatot.
[6] Jogos kérdésként merülhet fel, hogy ez a tudásterjedés pontosan hogyan történik, és mi csökkentheti. Például lehetséges a versenytársak közti szellemi munkaerő vándorlását szabályozni, vagy az ipari kémkedés ellen hatékonyabban védekezni, illetve a cégek is lobbizhatnak a szabadalmi törvények szigorításán.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
