Esther Duflo – aki tavaly férjével, Abhijit Banerjee-vel, valamint Michael Kremerrel megosztva nyerte el a közgazdasági Nobel-emlékdíjat – a párizsi Politikatudományi Intézet hallgatóinak tartott online előadást. Ebben abból indult ki, hogy a mai kor legfontosabb kérdései közül sok olyan kérdés van, amivel a közgazdászok kiemelten foglalkoznak („core economic issues”), mint például a növekedés, a munkaerőáramlás (migráció), az egyenlőtlenség, a diszkrimináció kérdése, illetve a járvány hatása a gazdaságra, az emberi viselkedésre. „Azt hihetné az ember, hogy ilyenkor mindenki a közgazdászokhoz rohan tanácsért, de a közgazdászok elveszítették a hitelességüket” – legalábbis a Duflo által idézett 2017-es brit felmérés szerint, amely 25 százalékra teszi a közgazdászokban megbízók arányát (ez a fele az időjósok megbízhatósági indexének…). Az is beszédes, hogy sok esetben az „utca embere” nemcsak nem bízik meg a közgazdászokban, hanem nem is ért velük egyet gazdasági kérdésekben sem. Márpedig Duflo szerint a járvány sújtotta világban kiemelten szükség van közgazdászokra, a közgazdasági kérdések szakmai alapon történő megválaszolására.
Esther Duflo 5 üzenetet fogalmazott meg a közgazdászoknak, amelyek a koronavírus-járvány idején szerinte különösen relevánsak (a kutató nem közgazdasági, hanem inkább politikai megjegyzéseinek ismertetésétől eltekintenék):
- Fontos a jól működő állam, különösen nehéz helyzetekben. A kormányzattal szembeni bizalom jelentősen csökkent, sokan az államot boxzsáknak tekintik, és sok közgazdász is sportot csinált abból, hogy a kormányzat hatékonyságát kritizálja. A koronavírus-járvány és az abból adódó válság egyfajta lehetőség az állam számára, hiszen most egyértelművé válik, mire is jó a kormányzat. A maszkhasználat kötelezővé tétele, a vakcinakutatás finanszírozása, a mindenki számára elérhető egészségügyi rendszer kialakítása és felszerelése, vagy akár a gazdasági mentőcsomagok összeállítása mind állami feladatok, amit a magánszektor nem tudna megoldani. Ha a kormány sikeresen lép fel a mostani nehéz időkben, akkor a reputációja javulhat, de ha a kormányzati válaszok nem lesznek megfelelőek, akkor tovább romolhat az állam megítélése.
- A pénzügyi ösztönzők hatása kisebb, mint hittük. Duflo szerint túlbecsüljük a pénzügyi ösztönzők jelentőségét. Egyre több felmérés bizonyítja, hogy nem igaz, hogy a pénzügyi ösztönzők eltántorítják az embereket a munkától. Az Egyesült Államokban a megemelt munkanélküliségi segélyek és juttatások ellenére sem csökkent a munkaerőpiaci aktivitás, miközben ez az egyike a legszélesebb körben elterjedt hüvelykujj-szabályoknak. Az emberek akkor nem dolgoznak, ha nincs rá módjuk. A mostanihoz hasonló válsághelyezekben különösen fontos a szociális programok hatásmechanizmusának megértése.
- A gazdaság ragadósabb, mint gondoltuk. A közgazdasági gondolkodás jellemzően abból indul ki, hogy ha vannak árbeli eltérések, akkor a gazdasági szereplők (tényezők) alkalmazkodnak ehhez – ha például valahol magasabbak a bérek és jobbak a munkalehetőségek, akkor a munkaerő odaáramlik majd. A gond csak az, hogy ez egyre kevésbé igaz a valóságban, és különösen így van ez a koronavírus-járvány időszakában, hiszen az emberek szabad mozgása, költözése egyértelműen korlátozott.
- A preferenciákat nagy mértékben a tapasztalatok alakítják. A közgazdászok hamar megtanulják, hogy „De gustibus non est disputandum”, azaz az ízléssel és a preferenciákkal nem kell foglalkozni, azok ugyanis adottak és stabilak. Duflo szerint azonban az emberek identitása jóval rugalmasabb, flexibilisebb, mint hinni szoktuk, hiszen a szokásaink, meggyőződéseink sok esetben nem adottak, hanem azon múlnak, hogy mit gondolunk magunkról, milyen az emberek közötti interakciók, miképp szervezzük meg a társadalmunkat. Duflo ezt a diszkriminációra vetíti ki, de akár a járványhelyzetben különösen releváns együttérzés, egymással szembeni bizalom, kooperáció tekintetében is fontos lehet.
- Az emberi méltóság kritikus közgazdasági tényező. A munkavállalással kapcsolatban eddig is voltak olyan empirikus kutatások, amelyek bemutatták, hogy amennyiben egy munkát sokan kevésbé megbecsültnek tartanak, akkor anyagi ösztönzés mellett sem hajlandók azt elvégezni (nyilván ennek az ellentettje is igaz, azaz egy munka akkor is vonzó lehet, ha keveset fizet, de magas a társadalmi ázsiója). Különösen releváns lehet a járvány és az abból adódó munkanélküliség idején az emberi méltóság kérdése. Miért töri le az embereket a munkájuk elvesztése? A jövedelem kiesésén és a létbizonytalanságon túl részben azért, mert munkanélkülinek lenni, segélyt kapni sokaknak megalázó, nem egyeztethető össze a saját magáról alkotott, emberi méltóságból levezetett képpel. Az emberi méltóság tehát fontos tényező, ha meg akarjuk érteni az emberek viselkedését és optimalizálni akarjuk a válságban felértékelődő szociális rendszerek működését. Duflo szerint a koronavírus-járvány lehetőséget jelent a szociális rendszerek újragondolására – mivel a sokk olyan nagy és olyan széles réteget érint, hogy talán van esély arra, hogy ne csak magunkkal kapcsolatban jusson eszünkbe a méltóság kérdése, hanem elhiggyük, hogy másoknak is fontos.
Kolozsi Pál Péter
Főoldali kép forrása: pixabay.com
